Létezik hogy egy kegyelmet elfogadó megtért hívőből törtvényt magoló vallásos legyen ? Hogy tudnék segíteni egy ilyen átfordult emberen?

Egy távoli rokonomról van szó aki 60 évesen tért meg. Most 65éves.Nagyon jó kapcsolatunk volt sokat nevettünk jó empátia érzéke volt az emberek felé.Most viszont akkora Pál fordulatot vett hogy inkább azt kívánnám bárcsak maradt volna élete végéig ateista.Én hívő vagyok de úgy tartom ahogy ezt Andrew Wommack magyarázta .Az út bal oldali árokjában van a kegyelem a jobban pedig a törvényé.Egyik irányba sem szabad húznunk mert felborul a harmónia az egyensúly.Szóval a kettő között kell biciklizni.Ő azt mondja szeret de én ezt már nagyon régóta nem érzem.Elfogytak a témáink akadozva beszélgetünk. Felhívtam nem olyan rég hogy adjon tanácsot mert magányos vagyok erre elkezdett kioktatni hogy nem tudok megbocsátani másoknak .(konkrétan a családomnak)

Igaza van de a megbocsátás egy folyamat nem egy pillanat. “Ne csodálkozzak hogy ilyen életem van …”de miért kell lenézni azt akinek nehezebb gyerekkora volt mint neki? Őt mindenki szerette gyerekkorában engem a szüleim is elutasítottak.Olyan mintha lenézné azokat akik nehezebben bocsátanak meg mert neki nem voltak ilyen nehézségei vagy másabbak voltak mint nekem.Törvénykező lett ami jó dolog mert a hit cselekedetek nélkül halott. Viszont aki nagyon tudja a törvényt annak a szíve elmeszesedik ,megkeményedik.Szóval én úgy érzek vele kapcsolatban hogy bizonyos tekintetben okosabb lett bizonyos téren meg butább…már a fia is szólt neki többször erről de szerinte mi vagyunk azok akik megsértődünk és nem jól gyakoroljuk a hitünket.A fiával elég jó kapcsolatom van bátorít hogy ne adjam fel.

Nem tudom hogy tudnék rajta segíteni amikor nekem is szükségem van a szeretetre és békére vagy lehet most nagyon fent van aztán lehet neki is kell egy “rotty” hogy újra értékelje az emberi érzéseket…de ez olyan tipikus akinek nincs bánata annak felszínesebbek az érzelmei és ítélkezőbb is…