A hit önmagában elég?

Úgy vettem észre, hogy az emberek kijelentik: “hiszek az egy igaz istenben” de az életükön olykor semmit sem változtatva élik azt tovább.

Ha minden embert isten teremtett akkor miért ellensége ember az embernek? Miért nem tudjuk egymás vallását tiszteletben tartani? Vagy miért vágyakoznak tovább ritka és drága tárgyakra melyeknek sokszor a létrehozása is többezer ember életében okoznak szenvedést? Mint például a gyémánt bányászat vagy a kőolaj termelés. Vagy az arany… amiből minden szent tárgy készül.

Az a szem amely hisz Isten szeretetében miért nem néz szét magakörül? Alig esik szó arról, hogy a szelídségre kellene törekedni vagy az alázatra, együttérzésre vagy arról, hogy próbáljunk meg nem ártó életet élni. Csak azt hallani, hogy szeresd az istent vagy ez és ez lesz a bűntetésed és jajj neked!

Miközben a végtelenül bölcs tudja azt is, hogy mit miért teszel. Tudja, hogy milyen neveltetésed volt, milyen gondolatok terítik be az elmédet ami alapján azt hiszed a cselekedeted helyes lesz. Ezért nem is haragszik rád semmiért és továbbra is bízik benned. Miért bűntetne téged ha nem azért mert te vagy a lusta aki nem gondolkodik és te vagy a lusta aki azt hiszed elég a mennybemenetelhez annyi ha hiszel őbenne? Kényelmesebb az ördögre fogni, így gondolkodni nem kell. Szerintem az “ördög” ezért talál utat a szívbe és tudja a vallásos ember hülyének nézni a többit. Hiszen önmagát sem látja, nemhogy Istent vagy ördögöt aki még mélyebben lakozik a szívben.