A rossz önmagában létező valóság, vagy a jó hiánya/defektje?

A kérdésből arra következtetek hogy még nem találkoztál vele. A sátán és a bukott angyalok valódi létező személyek. És a velük való találkozás nem is olyan ritka mint egyesek gondolnák. Aki aktív imaéletet él azok között gyakran előfordul hogy megtapasztalják a létezésüket. Talán azért mert Isten tudatni akarja velünk hogy kik az ellenségeink, vagy azért mert a démonok számára az ilyen ember veszélyt jelent.

Teremtésükkor minden angyal jó volt.

Önmagában létező valóság, azaz az igazi valóság az csak Isten. Isten a Lét, mivel feltételes lét is van a világon. Bizonyíték az esetleges létezők (növények, állatok, emberek, stb.). Ezeknek egy örökkévalótól kell származnia, mivel a végtelenségig nem mehetünk vissza a múltba.

Mivel az Isten életeket hozott létre, ezért nem lehet egyszerre a Lét és a nemlét. Nemlét azért sem lehet, mert akkor nem létezne. Illetve lét és nemlét sem lehet egyszerre, mert ez paradoxon. Tehát a lét hiánya a nemlét, Isten hiánya a halál. A lét jobb, mint a nemlét, tehát Isten az abszolút Jó is egyben. Az előző elv alapján nem lehet az abszolút rossz is (paradoxon). Az abszolút rossz, az abszolút nemlét, tehát nem létezik. Ezért a rossz Isten hiánya

Minden rossz az egy elrontott jó.

Vagy úgy is lehetne definiálni, hogy a rossz az a FÉNY hiánya, tehát nincs valóságos alapja, hanem csak valaminek a hiánya.

"Illetve lét és nemlét sem lehet egyszerre, mert ez paradoxon."

Márpedig nagyon is lehet. Isten a teljesség, abszolútum. Ez magába kell foglalja a létet és nemlétet is. Már csak azért is, mert a nemlét az a lét potencialitása.

"Márpedig nagyon is lehet. Isten a teljesség, abszolútum. Ez magába kell foglalja a létet és nemlétet is. Már csak azért is, mert a nemlét az a lét potencialitása."

Ha Isten az abszolút nemlét lenne, akkor nem lenne semmi. Csak a semmi létezne. Tehát paradoxon, hogy Isten egyszerre az abszolút nemlét, és az abszolút lét. Tehát nem tud egyszerre létezni és nemlétezni. Ez paradoxon. Vagy szerinted valaki tud egyszerre létezni is meg nemlétezni is?

Ha Isten mindkettőnek az abszolútuma lenne, akkor az rá jellemző lenne, az abszolút tulajdonsága lenne. Ezért is paradoxon.

"Már csak azért is, mert a nemlét az a lét potencialitása."

A lehetőségi, más néven feltételes létben. Azaz pl. az emberre nézve ez igaz. De nem az abszolútumra nézve. Isten nem a feltételes létben él. A kettőt nem szabad keverni.

A potencialitás ráadásul pont lehetőségi állapotot jelent, tehát csak a lehetőségi létben lévőkre lehet alkalmazni, Istenre nem

Kiegészítés:

A potencialitás ráadásul pont lehetőségi állapotot jelent, nem abszolút állapotot

A rossz és a jó szimplán olyan fogalmak, amikkel az ember a saját szubjektív és relatív nézőpontjából kategorizálhatja a dolgokat az alapján, hogy annak számára negatív vagy pozitív hozadéka van.

Egyrészt a jó nem létezhet önmagában, nem lehet abszolút, mert minden csak valaminek a viszonyában lehet jó. Például ha adok neked egy frissen elkészített gyönyörű sajttortát, csak úgy ingyen és bérmentve, az jó, nem? Mégpedig azért az, mert alapesetben automatikusan ahhoz a lehetséges alternatívához viszonyítod, hogy nem kapsz semmit. A semminél egy sajttorta tényleg sokkal jobb. Na de ha azt mondom hogy alternatívaként befizettelek volna álmaid nyaralására,de mivel elfogadtad a tortát, buktad a nyaralást? Így ugyanaz az eset kapásból rossz lesz, pedig csak annyi változott, hogy ezúttal egy másik alternatívához viszonyítottuk ugyanazt.

Szóval a jó nem létezhet önmagában, hisz relatív fogalom.

Másrészt szubjektív a dolog. Maradva a sajttortánál, ha te szereted, akkor nyilván jó ha azt kapsz. Ha nem szeretnéd, kapásból nem olyan jó ugyanaz a helyzet. Ha netán laktózérzékeny is vagy, akkor egyenesen rossz. Pedig a szituáció megintcsak nem változott, csak az egyéntől függő szubjektív megítélés alapján ugyanaz simán lehet egyszer jó, máskor rossz.

Még egy dolog, a jó hiánya nem a rossz, hanem a semleges.

Tegyük fel, az utcán sétálva meglátok egy hajléktalant. Sokmindent tehetek, hisz szabad akaratom van. Adhatok neki pénzt, ami nyilván jó. Belerúghatok egyet, ami nyilván rossz. Vagy épp megtehetem hogy nem teszek semmit, se jót, se rosszat. Lényegében ha pozitívan befolyásolod valaki helyzetét, az jó, ha negatívan, az rossz, ha nem befolyásolod, az semleges. Viszont attól hogy nem adok neki pénzt, nem vagyok a helyzetére pozitív hatással, ettől még nem fogok egyből rosszat tenni és felrúgni. Mert a jó és a rossz hiánya is szimplán a semleges.

Csak gondolj bele, a világon több mint 7 milliárd ember él akit nem is ismersz. Ismeretlenül nyilván nem befolyásolod az életüket, nem teszel velük jót, hisz azt se tudják, ki vagy. Akkor ez vajon azt jelenti hogy folyamatosan egész életed során rosszat teszel emberek milliárdjaival? Vagy semleges a viszonyod ezekkel az emberekkel?