Bűn, ha keresztényként az életembe beépítek elemeket a buddhista filozófiából, hitelvekből?

Ajánlom figyelmedbe:

"although they were never formally canonized."

Még csak nem is létező személyek, egy legenda szereplői, akiket Buddha ihletett.

1Timóteus 2:5 "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,"

Jakab 1:16-17 "Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása."

A holtak pont annyira tudnak belelátni és beleavatkozni ennek a világnak a dolgaiba, mint amennyire mi bele tudunk látni és avatkozni a túlvilág dolgaiba, vagyis semennyire (legalábbis tisztességes eszközökkel, varázslással pedig remélhetőleg nem foglalkozol).

De még ha lehetőségük is lenne beavatkozni, akkor is érthetetlen dolog lenne a holt szenteket segítségül hívni Isten (az Atya vagy Jézus) helyett. Isten a világmindenség Ura, és gondolom, úgy imádkozod, hogy Mi Atyánk,..." Akkor miért nem hiszed, amit imádkozol, hogy a mindeható Isten az apád? Ha mondjuk az USA elnöke lenne az apád, akkor a Fehér Házba lépve a takarítónőktől kérnél segítséget? Szerintem az apádtól kérnél segítséget.

Szóval a következőt tudnám ajánlani: vagy mondd az Istent az Atyádnak, vagy imádkozz holt szentekhez, de a kettő együtt nem megy. Még az ószövetségben sem találunk példát, hogy valamely hívő ember halott prófétákhoz vagy szentekhez fordult, pedig nekik még nem volt egy feltámadt és örökké élő Jézusuk, aki tökéletesen ismerte minden problémájukat, és tökéletesen együtt tudott érezni velük, mert mindenfajta kísértésen és szenvedésen keresztül ment, amin ember keresztül mehet. Jézus az, aki segíteni tud rajtad.

Természetesen minden vallásból lehet tanulni bizonyos dolgokat, mert minden vallásban vannak igaz dolgok is. De vannak hazug és félrevezető dolgok is bennük, és nem mindegyik tévedést könnyű kiszűrni. Ezért jobb lenne előbb a Biblián keresztül Jézust és Jézus Istenét megismerned, és aztán sokkal jobban látnád a különféle vallások erényeit és hibáit.

üdv, a javuló Stefán

De azt ugye tudod, hogy az "eredeti" (leginkább théraváda) buddhizmusban a Buddha nem egy isten/istenség alapvetően. Persze vannak ilyen attribútumai is a hagyomány szerint (pl. születésének csodálatos körülményei), de egyáltalán nem olyan, mint a kereszténységben Jézus. Nem kell hozzá imádkozni, meg ilyenek. Csak követni kell a tanait és akkor eljutsz a Nirvánába (legalábbis a buddhisták szerint persze). És ezek sem hittételek, hanem gyakorlati(as) dolgok, elsősorban természetesen a meditáció. Mikor távol-keleti országokban lehet látni, hogy hajlonganak a Buddha-szobor előőt, meg imádkoznak hozzá, az igazság szerint eléggé távol áll az eredeti tanoktól. Persze senkit nem szeretnék megbántani, mindenki azt az utat kövesse, amit helyesnek érez.

Azt hogy mit szeretnél követni azt szerintem csak Te döntheted el, persze sok ember véleményét érdemes meghallgatni, de neked kell döntened. Dogmatikusan nyilván ezek nem férnek egymással. Keresztény szemszögből ez bálványimádás, buddhista szemszögből meg az avidja állapotában vagy, téves tanokat követsz, a szamszárában fogsz maradni.

Viszont egy misztikus, spirituális szempontból elképzelhető, hogy össze lehet őket egyeztetni, pl. a szinkretizmusok már az ókorban is voltak. Meg elképzelhető, hogy egy nagyon mélyen átélt imádság olyan mint egy meditáció (hallottam már ilyeneket). Persze a céljuk más, hiszen a meditációban alapvetően nem akarsz a természetfelettivel kapcsolatba kerülni. A tanításokban is nyilván vannak felületes hasonlóságok, amik persze fontosak is lehetnek (pl. empátia, mások segítése, stb.).