Bűn, ha keresztényként az életembe beépítek elemeket a buddhista filozófiából, hitelvekből?

Vannak dolgok, amelyeket nyilván nem fogadok el, hiszen keresztény vagyok, és alapvetően ehhez mérem a dolgokat. Nyilván azokat a tanokat, nem vallom, nem hiszem, ami összeegyeztethetetlen a keresztény tanokkal. Azt is fontos leszögezni, hogy én a hagyományos, ázsiai buddhizmusra gondolok ezalatt, tehát nem a nyugaton manapság népszerű new age tanokra. Elsősorban a théraváda és a mahajána irányzat főbb életelvei szimpatikusak: előbbi a lemondásra, utóbbi az együttérzésre helyezi a hangsúlyt. Szintén szeretem olvasni, illetve hallgatni a szuttákat, illetve a szútrákat, mivel nagyon mély filozófia van bennük, amelyeket életünk minden percében alkalmazni tudunk. Maga a Buddha személye egyébként rendkívül közel áll hozzám, rendszeresen kérem az ő imáit értem, mint Budhasaf/Jozafát néven. Ő még nem ismerhette semmiképpen Jézus tanait, de ettől függetlenül mondjuk Zarathusztrához/Zoroaszterhez hasonlóan szerintem voltak neki is érzései, látomásai, annak ellenére, hogy nem voltak zsidók. A hagyományos buddhista meditációt, egyébként több keresztény, római katolikus szerzetes is alkalmazza szemlélődő imádság előtt: [link] Ami számomra a legszimpatikusabb, az a három láng kioltása (vágy, indulat és tudatlanság), amihez a kereszténységben is létezik hasonló.

Mennyire számít ez bűnnek?