Ha valaha keresztény voltál, miért lettél ateista? miert hagytad ott a keresztenyseget?

Keresztényből ateistává válni elég nagy váltás, szerintem igencsak ritka is.

A legtöbben ugyanis agnosztikusok lesznek, azaz egyszerűen nem hisznek semmiben. Az ateista ugye aktívan tagadja isten létét. Ő hisz abban, hogy Isten nem létezik.

Gyerekként nem tudtam róla, hogy máshogy is lehet, vagy csak egyszerűen féltem ellenkezni. (Elsóáldozásnál pl egy cigány csaj az osztályból kitetette magát végleg. Nem tanult semmit, a pap jól leb@$zta, s nem engedte, hogy elsőáldozó legyen)

De amúgy sose hittem egyik vallásban sem, hiába hogy keresztény családban nőttem fel. Pont úgy kezeltem a bibliai történeteket, mintha az állatos meséskönyvemből lettek volna. A templomba járás, s a hasonló vallásos cselekedetek csak a szüleim s leginkább mamám hatására voltak meg. Ovisan pl lefekvés előtt imádkoztam, mert mamám megkövetelte, ha nála aludtam, de úgy mondtam, mint egy akármilyen verset, nem úgy mint imádságot.

16-17(?) évesen, a bérmálkozás közeledtével adtam inkább hangot a dolognak, de addig se hittem sose. Csak sodródtam az árral gyerekként.

"aktívan tagadja"

Az az antiteista.

Az ateista az ISTEN NÉLKÜLI. A-teista.

Az istentagadó az anti-teista.

Elég vallásos voltam tini koromban, de aztán egy ponton úgy istenigazából (hah) belegondoltam, hogy mégis mik az esélyei annak, hogy tényleg létezik valami felsőbb hatalom, ami csak a közel keletiek előtt fedte fel magát 2000 évvel ezelőtt, és se azelőtt, se azután nem adott hírt magáról.

Plusz rengeteg dolog van a bibliában, ami eléggé szúrta a csőrömet, és ezek miatt is kezdtem egyáltalán elgondolkodni azon, hogy mennyi valóságalapja lehet a kereszténységnek: van egy rakás olyan kanonikus történet/szabály/útmutatás a bibliában, ami távol áll a modern erkölcseimtől. Pl mégis mi a fszom az, hogy a biblia szerint ha egy férfi megerőszakol egy hajadon nőt/kislányt, akkor ennek a kislánynak kötelessége hozzá menni feleségül, hiszen a szüzességével együtt elvesztette az értékét, és innentől csak az erőszaktevőjének jó? Felmerült bennem, hogy akarok én egyáltalán valami olyan ideológiát és/vagy istent követni, ami telis tele van ilyen beteg elképzelésekkel? Aztán jött a kétely, hogy na várjunk csak, eddig nyilván hittem, hiszen ez volt belém nevelve, na de mi a SAJÁT véleményem a vallásról? Aztán mint kiderült, nem kellett sokat gondolkodnom ezen...

Konfirmáltam, 8 évig hittan, előtte folyamatos templomok, utáltam. Egy kényszer volt, amit rám erőltettek, beleszólásom nem volt, különben kinézett volna a "falu".

Soha nem hittem ebben, mindig megkérdőjeleztem azokat a dogmákat. A miértet nem kaptam meg soha. Soha nem válaszolták meg, hogy miért járunk templomba, mi a hit, miért kell ezt csinálni. Mindenki természetesnek vette.

Aztán rájöttem, hogy aki ezt természetesnek veszi, ő soha semmit nem kérdőjelezett meg életében, soha nem gondolkodott ezen. Csak azért jár templomba, mert +1 program, és az aktuális pletykába illik a jelenléte.

Amióta tudományos szinten olvasok a világról, utána már eléggé evidens, hogy felesleges istenekről beszélni. Max. odáig, hogy esetleg a nagy bumm tőle származik, de az eléggé valószínű, hogy a világ működésébe nem szól bele, és soha nem is szólt bele. Ha egyáltalán létezik ilyen, ugyebár.

Szóval nem teljesen Ateista vagyok, inkább Deista.