Mi értelme megkeresztelni egy gyereket, ha mindkét szülő teljesen ateista, pusztán "Mert úgy szokás"?

#7.

"Megválaszoltad a kérdést.

"Mert úgy szokás""

Ez nem szokás kérdése. Teljesen értelmetlen a vallásokból szokást csinálni. Ez a kultúrvallásosak (most amblock írok, mivel Japánban például nem a kereszténység, hanem a buddhizmus és az újévi templomlátogatás, valamint a sintó felnőtté avatás került az amcsik óta hasonló státuszba) általános "érve", hogy valamit tudjanak mondani azon vádakra, hogy miért élnek a vallások által hozott előnyökkel, ha amúgy büszkén vállalják, hogy teljesen ateisták egyébként.

Szokás például születésnapkor ajándékot adni, vagy újévkor enni egy jó malacsültet, a néphagyománynak megfelelően. De a vallás nem szokás.

"Vagy azért mert a nagymama nem hagyja békén őket, és könnyebb részt venni egy a számára jelentéktelen szertartáson mint megbántani a nagyit."

Az ilyen emberek szintén képmutatók. Nem igazi hívő az, aki valaki mást hazugságra kényszerítene, illetve egy amúgy szentséget olyan emberre kényszerítene, akinek ez semmit nem jelent. Ha én lennék ebben a helyzetben, nekem a saját világnézetem fontosabb lenne, mint a nyávogó nagyi.

""Egyrészt nekik is a becsületük sérül ezzel, hiszen a saját világnézetüket tagadják meg vele."

Nem tagadják meg a világnézetüket ezért nincs semmilyen gond. Ez számukra nagyjából olyan mint elmenni a postára."

De, pontosan hogy megtagadják. Ezzel a szertartással megfogadják, hogy a gyermeküket hívő, keresztény szellemben fogják nevelni, holott nagyon jól tudják, hogy ki van zárva.

""Másrészt ez a hívő embereknek szentség, aminek kb. a meggyalázása, ha a szülők megfogadják, hogy a keresztség szellemében nevelik a gyermeküket, ha amúgy maguk is tudják, hogy biztosan nem."

Sok hívőt ismerek akik megkeresztelték a gyereküket. Hát a gyereknevelésben vallási téren semmiben nem térnek el az ateista szülők nevelésétől.

Lehet először azzal kéne foglalkozni, hogy a hívők akik megkeresztelik a gyereküket legalább ők betartsák azt amire vállalkoznak."

Egyrészt a saját ismeretségi körödből hosszabb távú következtetést levonni nem éppen helyes. Másrészt érvelési hiba a "bezzeg ti is...". Egy adott állítást, érvet nem cáfol a másik fél vélt, vagy valós hibája. Oviban volt egy olyan mondás, hogy "Ha a(z) XY beleugrik a kútba, akkor oda is követed?". Ez nagyon illik ide is. Ha vannak álszent és képmutató, magukat vallásosnak mondó kultúrkeresztények, akkor az ugyanerre indokot ad az ateisták számára is...

[link]

Ez a hívő emberek számára egy szentség, amelyet cseppet sem szép meggyalázni azzal, hogy egyesek még a puszta tartalmát is eltagadják tőle, csak azért, mert "Úgy szokás". Képmutató és álszent viselkedés.

"Egyébként mint ahogyan az elején is volt. Ez manapság már szokás, hagyomány. Nézettől függetlenül is. Mint ahogyan sok ateista is tart húsvétot (nyuszival), télapózik, karácsonyozik. Csak nem egészen úgy mint a hívők. Ateista variánsban."

Ez egy rettenetesen régi keresztény szokás. Keresztelő (Szent) János alkalmazta először ebben a formában, aki valószínűleg az ókori zsidó vallás esszénus irányzatának volt az egyik jeles alakja, és meg akarta reformálni a zsidó vallást. Jézust is megkeresztelte János, ahogy az első keresztényeknél már létezett. Ez egy spirituális szertartás, amivel az ember gyakorlatilag a kereszténység részévé válik. Ez nem egy világi szokás, meg hagyomány, hanem egy szentség, még a hagyományos protestáns felekezetekben is. Mutass kérlek ateista keresztelőt! A húsvét cseppet sem az év legnagyobb ünnepe egy ateista számára. Jön a nyuszi tavasszal a gyerekeknek, ami amúgy sokkal később, az 1600-as években kapcsolódott csak először a húsvéthoz, néhány német faluban. Mikulás helyett van Télapó stb. Te is írtad, hogy nem úgy, ahogy a hívők. Gyakorlatilag az ünnep is más, csak a dátum, meg a név azonos. A húsvét sokak számára csak egy hosszú hétvége, annak ellenére, hogy az ünnep története az izraelita nomádoknál kezdődik, akik számára ez a legnagyobb zarándokünnep volt, majd a keresztényeknél a dátum Jézus feltámadásához kötődött, egy szintén nagy ünnep keretében. Amúgy ezek a névadó szertartások kimondottan azt a célt szolgálják (keresztelő, körülmetélés, fogadalomletétel stb.), hogy az adott vallás részévé, közösségének tagjává "avassák" az illetőt. Ilyen szempontból ateista szemszögből teljesen felesleges. De ha valaki mégis ragaszkodna hozzá, akkor ezeknek is van teljesen szekuláris alternatívája: a névadó buli. Nincs pap, nincs templom, nincs vallási személy, nincs vallási tartalom, nincs semmi szabályozás, egyszerűen fogadják a családban az új tagot.

Hogy mennyire, hogy nem sérti?

Régen felért egy blaszfémiával, istenkáromlással, szentségtöréssel, ha valaki rész vett egyáltalán ilyenen, úgy, hogy nem hitt az egészben.

Salamon templománál például meg volt szabva, hogy a körülmetéletlenek meddig mehetnek a templomba.