Vannak olyan ateisták/szkeptikusok, akikkel lehet beszélgetni?

Keress rá az ateista/ateizmus szóra itt a gyk-n. Illetve ajánlom ezt a FB csoportot:

[link]

Ha oda beírod ezt a kérdést, összeszedett és korrekt válaszokat fogsz kapni.

Egyébként, ha már itt vagyok, csak gyorsan két pontban:

- Engem alapvetően és zsigerileg nagyon érdekel a világ, ami körülöttünk van. Hogyan működik, hogy néz ki, mit tudhatunk róla. Épp ezért nem engedhetem meg magamnak, hogy érzésekre, hagyományokra, mindendféle hasonlóra hagyatkozzak a megismerésben. Csak szilárd és objektív bizonyítékokon alapuló megismerés jöhet szóba. Isten létére vonatkozólag ilyen bizonyítékok nem léteznek - akkor sem, ha egyes apologéták mást állítanak. Sajnos vagy sem, az összes istenérvük objektíven nézve hibás.

- Olvastam a Bibliát. Mint egy könyvet. És minden kétséget kizáróan egy mesekönyv. Hajszálpontosan annyira nem lehet kétség efelől, mint ahogy pl azt felismerjük, hogy a Kacsamesék, vagy ha a korod miatt azt nem ismered, mittudomén, a Naruto egy mese. Nem keverjük a Csillagok háborúját sem a valósággal, ugyanígy nem keverjük a Bibliát sem. Mondjuk lenyűgöző, hogy vannak emberek, akik nem veszik észre azt a tényt, hogy egy mesekönyvről van szó. Akkor is, ha a "átvitten értendő" kártyát előhúzzuk, meg akkor is, ha vannak részei, amik korrelálhatnak a valós történelemmel.

Nagyon egyszerűen és gyorsan el tudom neked magyarázni:

Azért nem hiszek a te Istenedben, amiért te sem hiszel például Odinban.

"hogy mi az álláspontja, mi nem tetszik mondjuk a katolikusokban, mert szerintem is vannak problémák"

Az, hogy semmi bizonyíték rá, hogy létezne az istenük.

Épp ezért értelme sincs, hogy a katolikusoknál a problémákat toldozzuk-foldozzuk, mikor az alapvetés is teljesen megalapozatlan.

Ha azt sem tudják bebizonyítani, hogy az istenük létezik, akkor hatvankettedrendű dolog azon vitatkozni hogy pl a szentségimádást engedi-e isten vagy sem.

Annyit helyesbítenék, hogy az ateisták bő többsége nem tagadja az istenek létezését, csak nem hiszi el.

Kivéve például a keresztények istenét, mert ő tényleg nem létezik, nem is létezhet.

Az, hogy mi tetszik, vagy nem tetszik, visznylag kevéssé befolyásol egy ateistát. Például az hogy egy elektron 2 résen egyszerre megy át, nagyon nem tetszik. De mégis ez a valóság.

"miért tagadja Isten létezését"

Nem tagadom, csak amennyire te tagadod a jetit meg az erdei manókat. Csak egyszerűen nem hiszem el addig, amíg nincs bizonyítva. Mivel te állítod, hogy létezik, a te dolgod, hogy bizonyítsd az állításod.

"illetve mi az, ami nem tetszik az egyházban, vallásban"

Tökmindegy, hogy nekem mi tetszik vagy sem, az érdekel, hogy mi igaz abból, amit allítanak.

(3.

figyelj, nem akarom megvaltoztatni a vilagnezetedet, tiszteletben tartom mindenkiet, csak erre:

"Engem alapvetően és zsigerileg nagyon érdekel a világ, ami körülöttünk van. Hogyan működik, hogy néz ki, mit tudhatunk róla. Épp ezért nem engedhetem meg magamnak, hogy érzésekre, hagyományokra, mindendféle hasonlóra hagyatkozzak a megismerésben. Csak szilárd és objektív bizonyítékokon alapuló megismerés jöhet szóba."

De pont a tudomany, pl. a neuropszichiatria bizonyitja, hogy ilyen ember, amilyennek magadat leirod, nincs. Aki nem hagyatkozik erzesekre, intuiciora, "zsigerekre". Sot, maga a tudomanyos megismeres is mindig szubjektiv modon kezdodik, es sokszor aszerint lep tovabb. Ez nem jelenti azt, hogy akkor istenben kell hinni. Csak a magyarazatod le van egyszerusitve.)

@9: Természetesen hagyatkozok intuiciókra és zsigerekre. Csak épp nem a világegyetemnek magának megismerésével kapcsolatban. Egyébként, ezt kivéve kifejezetten intuitív és érzésekre hagyatkozó ember vagyok.

Plusz nem számít, hogy a tudományos megismerés sokszor szubjektív módon kezdődik, mert a visszaigazolás, az ismeret megerősítése - tekintve, hogy az a megfigyelésekkel történő egyezés - már nem szubjektív.

Ugye tudod, hogy hamis érveket sikerült most ideírnod, amik úgy merő véletlenségből alapvetően félrevezetőek lehetnek? Gondolom, nyilván tudod :)