Szerintetek az igaz hogy aki teljes mértékben szkeptikus Jézus létezésével kapcsolatban azt semmilyen módon nem lehet rá venni hogy higgyen?

Hogy érted "Jézus létezését"? Létezett-e a történelemben ilyen személy, hogy Jézus függetlenül attól, hogy valóban Messiás volt-e? Attól függ mennyire tekintünk hitelesnek ókori történészeket pl. Tacitus-t. Sok mai történész szerint vallásuktól függetlenül élt egy történelmi Jézus, mások szerint pedig nem.

Jézus biztos, hogy élt de valóban Isten Fia volt-e? Ez már vallástól függ. A zsidók, a muszlimok, és az unitáriusok abban hisznek, hogy volt Jézus, de nem volt Isten Fia, hanem próféta volt. Az Unitáriusok szerint a legjobb, ezért őt érdemes követni, a zsidók szerint nem volt hitelesebb a többi prófétánál, a muszlimok szerint a legjobb volt, amíg meg nem jelent Mohamed, a végső próféta.

Volt aki Isten nem létezését akarta bebizonyítani, addig kutatott, tanult míg a végén megtért.

Ráerőszakolni Istent és Jézust senkire sem lehet.

Az ószövetségi időkben nem volt kérdés Isten létezése, akkor mindenki hitt. Ma a sátán mindent elkövet, hogy az emberek ne higgyenek és ezért ne üdvözüljenek.

Szia

Sok példa van arra, amiről jelina72 ír.

Sok ateista vált Isten hívővé, és fordítva. De rá venni senkit semmire nem igen lehet. Ehhez kell a személyes meggyőződés.

Itt egy élettörténet, ha van kedved olvasd el:

[link]

A biblia kétszer is írja, hogy a balgatag ember mondja azt, hogy nincs Isten.

Nem csak Jézus létezésének a tagadása, hanem Isten létezésének a tagadása is butaság.

Az ateistákat elsősorban nem hitetlennek hanem butának nevezi a Biblia.

Aki pedig Istent kereső azt okosnak, értelmesnek.

Akit "rá kell venni a hitre", azt nyugodtan felejtsd el.

Lehetséges, hogy van isten, sőt istenek is, de ez miért lenne a kereszténység, a zsidóság, és az iszlám istene?

Engem érdekel a vallástudomány és több nép teremtéstörténetét és mitológiáját is olvastam.

A legtöbb vallás szerint az Isten, vagy istenek jóságos lények, viszont a Bibliát olvasva nekem az jön le, hogy az Ószövetségben leírt istenkép inkább hasonlít egy afféle gonosz démonra, az Újszövetség pedig véletlenszerű találgatások gyűjteménye Isten (vagy az istenek) természetéről, és sokban befolyásolja ezt korabeli emberek által leírt előítéletek, és egy társadalom által lefektetett rend, aminek a természetfelettit próbálják megfeleltetni.

Az ógermán hit szerint például minden ember egyenlő. A germánokat sok más nép támadta abban a korban, sőt belső viszályok is voltak, tehát sorsuk sok mindenben az ókori zsidókéra hasonlít. Ők is egy nagyon konzervatív, családcentrikus, és hagyományos istenképben hittek, viszont ez nem ment át egymás felé folytatott kirekesztő viselkedésbe, se a tudás és a felfedezés emberi ösztönének való elnyomásába.

A germán isten Wotan például tanította és bátorította az embereket a saját környezetük megismerésére, és az egymással való békére, a törzsek közti belső viszályok feloldására.

A legenda szerint Wotan a fél szemére vak, mivel egyszer fizetségül odaadta a fél szemét azért, hogy ihasson a Tudás Kútjából, és ezáltal jobban megismerhesse az Univerzumot. Ez hasonlít sok mai ember gondolkodására, akik hajlandóak feláldozni a jólétüket, az életkörülménybeli stabilitásukat, és a rokonokkal való jó viszonyaikat azért, hogy nagyobb mértékű tudást szerezzenek a világról. Stephen Hawking fizikus például tolószékben ül, és beszédszintetizátorral képes kommunikálni, mégis állandó tudásszomj hajtja előre az életben.

Ezzel szemben az igaz Keresztény nem keresi a tudást, hanem beéri azzal, amit Isten adott neki, a Bibliát veszi minden tudás alapjául, azon keresztül próbálja megismerni a világot.

Ha létezik bármely istenség, ami jóságos és segíti az embereket, ami a vallás fő célja, nekem sokkal inkább tűnik Wotan az igazi istennek, aki ezen ember kíváncsiságot és tudás velé való vágyat kultiválta.

#9

Érdekes válasz, érdemes azon is elgondolkodni, hogy egyes vallások mennyire tudtak kapcsolódni a mindennapi élethez, vagy mennyire vallottak életellenes dogmákat.

A germánok például gyógyfüvekkel és egyéb praktikákkal gyógyították egymást, és úgy tartották, hogy ezen tudás az emberi élet fenntartására ajándék számukra az isteneiktől.

Ha egy pogány germánnak a gyereke haldoklott pl. nem imádkozni kezdett minden fűhöz, fához, hanem kiment az erdőbe, összegyűjtötte a tudása szerinti megfelelő gyógyfüveket, mozsárban megőrölte őket, italt főzött belőlük, és megitatta ezt a gyerekkel, hogy felépüljön.

Ezzel szemben a kereszténység kizárólag a hitre alapozta a bizalmat, a javulás lehetőségét. Az Ősmagyarok például hasonlóan jártasak voltak a gyógyfüvek használatában, és ezen gyógymódok ismerését isteni ajándékként értelmezték. Még István király trónra lépése után is megmaradtak ezen praktikák.

Könyves Kálmán, a vallásőrült azonban lecsapott ezekre, tiltotta és üldözte őket, és arra bíztatta az embereket, hogy kizárólag az imában bízzanak. Szegény 11. században élő magyarnak hiába vergődött és haldoklott a kislánya a láztól, hiába ismerte a gyógynövényt, ami helyre hozhatná, büntetés terhe alatt kizárólag a keresztény istenhez való imához fordulhatott, miközben a gyerek egyszerre hányt, fosott, és vérzett, és delíriumában mindenfélét ordított, majd másnap meg is halt.