A Bibliában János első levelében azt olvashatjuk, hogy aki Istentől született az nem vétkezik, sőt nem is vétkezhet, s pont ezért mert Istentől született?

Újjá születés alatt a megvilágosodást érti, keresztény modra.

Ezt még én is tudom, 2-es...

#4 minden tettünk mögött egy döntés áll. A vágyak és a kísértő érzések megtagadása csak akarat és önkontroll kérdése. A másik emberrel együttérezni sem olyan nehéz.

Ehhez nem kell semmilyen fényesség.

A keresztény nem egy fájdalomban is hiperboldogságot érző átmosott lény, aki hibátlan és megkérdőjelezhetetlen.

Nem mástól kell várni, hogy ne bűnözzünk.

Ez mind szép és érdekes.

De hogyan jött ide?

Ettöl még újjászületés alatt, a megvilágosodást értette, amit tud az ember ha tanulmányozza a kereszténységet.

A meg világosodás alatt pedig azt hogy keresztény lett.

Nem ellentmondásos, csak kicsit mélyebben kell ismerni az Igét a válaszhoz.

Újjászületésre azért van szükség, mert az ádámi természet nem örökölheti Isten országát. Szükséges, hogy Isten Szelleme (ruach Elohim) egy új természetet teremtsen bennünk, méghozzá a Krisztus természetét. Ha ez megtörtént, akkor úgy áll a helyzet, hogy 2 természet van bennünk: az ádámi és a krisztusi. Az ádámi természet azért marad meg továbbra is, mert azt vér szerint örököljük, addig tehát, ameddig ebben a fizikális testben élünk, az ádámi természet is bennünk él. A hívőnek arra kell figyelnie, hogy az ádámi természetet halálban tartsa, a krisztusi természetet pedig táplálja. Ha az ember nem figyel oda, az ádámi természet könnyen előbukkan. János tehát, amikor arról beszél, hogy az Istentől születettek nem vétkeznek, mivel nem is tudnak vétkezni, azt arra érti, hogy a krisztusi természet nem tud vétkezni, mivel a krisztusi természet bűntelen. A krisztusi természetet pedig úgy lehet életben és fölényben tartani, hogy folyamatosan kapcsolatban állunk Isten Igéjével, a Szentlélekkel.

Ezekben az igékben a görög nyelvben a "vétkezik" ige egy olyan igeidőben van, aminek nincs magyar megfelelője. Egy folyamatos, ismétlődő cselekedetet fejez ki, nem egy egyszeri cselekedetet. "Folyamatosan vétkezik", "gyakorolja a bűnt", "bűnben leledzik", "bűnben él" lenne ennek a folyamatos igeidőnek magyarul a körülírása, amit más nyelvek, amelyekben létezik ilyen igeidő, így is adnak vissza (pl román, angol).

Tehát amit mondani akar, hogy aki Istentől született, az már nem képes bűnben leledzeni, mert amikor bűnt követ el, érzi hogy megsérült az Istennel való kapcsolata, fáj neki, és rendezni akarja. Érzi, hogy megszomorította a Lelket, aki nála, benne lakozik. Ráadásul Jézusban a bűn és a sátán le van győzve, egy újjászületett ember képes Őáltala és Őbenne maradva győzedelmeskedni a bűn fölött és uralkodni rajta, hogy a "gonosz ne is érintse őt".

Az, hogy "és nem tud bűnben leledzeni, mert az Istentől született", nyilván nem arra vonatkozik, hogy képtelen megmaradni a bűnben, hisz az ember szabad akarata megtérése után is megmarad, hanem arra hogy újjászületés után "nehezedre esik", "nem tudsz" nem foglalkozni azzal, hogy a bűnöddel Istent megbántottad és eltávolodtál Tőle, azaz eltaszítottad Őt magadtól.

Az 1Jn5:18-nak egyébként 2féle fordítása van, egyik szerint mi őrizzük meg magunkat:

"...aki Istentől született, az megőrzi önmagát és a gonosz megsem érinti." (pl Károli, Vida, Békés-Dalos)

a másik szerint Jézus őriz meg bennünket:

"...Aki Istentől született (azaz Jézus), megőrzi őt és a gonosz megsem érinti."

vagy

"...aki Istentől született, azt megőrzi Ő, és a gonosz megsem érinti." (pl Csia, Czeglédy, SzIT)

Szerintem nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk a "bűnt követ el" és a "(folyamatosan) bűnben él" kifejezések közt. Mert különbség van aközött, hogy valaki elesik valamiben (bűnt követ el), de meglátja és megérti, mit tett, fáj neki, és Jézushoz szalad bocsánatért, s Ő megtisztítja, vagy pedig valaki folyamatosan bűnben él, nem bánja meg és nem fordul vele Jézushoz, mert a bűnt jobban szereti, vagy mert nem érdekli, vagy mert elnéző magával, vagy stb stb, és így benne marad, benne "leledzik" abban a bűnben.

A kereszténység lényege nem a teljesítmény, a hibátlan kivitelezés, hanem a Vele való őszinte kapcsolat.

Ha őszinték vagyunk magunkkal és Vele, akkor sokmindent fel fogunk még fedezni megtérésünk után is, amiben bűnt követünk el, egyre árnyaltabb formában ugyanaz a dolog felüti még a fejét, és biza vissza is eshetünk egyes bűnökbe, akár többször is... De pont a János levél eleje biztosít bennünket arról, hogy ha világosságban járunk, őszintén bevallva ha bűnt követünk el, akkor Ő megbocsát és megtisztít. 70x7x is, HA (!) Hozzá fordulunk bocsánatért. A baj akkor kezdődik, ha nem fordulunk Hozzá...

1Ján 1:1 Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről.

2 (És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál vala és megjelent nekünk;)

3 Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.

4 És ezeket azért írjuk nektek, hogy örömetek teljes legyen.

5 És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.

6 Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük.

7 Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

8 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.

9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.

10 Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk.

Szia!

Egy kicsit hosszú leszek, de ezt a témát nem lehet pár mondatban elintézni. Amikor fiatal keresztényként először olvastam ezeket a verseket a Bibliában, én is gondban voltam velük, mert nem igazán egyeztek a tapasztalataimmal, és azzal, amit a gyülekezetben tanítottak. Persze kérdezgettem a többi hívőtársamat, de ők is csak magyarázkodtak, hogy miért nem úgy kell ezeket érteni, mint ahogyan szerintem tök egyértelműen le van írva. A legjobbamn az zavart, hogy amiről itt János írt, azt én a megtérésem után egyszer már átéltem, bár nagyon rövid ideig tartott. Végül válasz nélkül maradva félretettem ezt a témát egy időre. De valahogy sohasem hagyott nyugodni. Aztán egyszer eljutottam arra a pontra, hogy azt kellett mondanom, hogy lehet, hogy nem is születtem még újjá? Ha szó szerint veszem János szavait, akkor valami nem igazán stimmel a hívő életemmel.

Utólag nézve kicsit olyan ez, mint amikor Izrael népe kijött Egyiptomból. Megszabadultak? Meg. Megértették ami történt velük? Nem. Mert mégis mit csináltak? Arany borjút, meg sorolhatnám még a példákat. A 600 ezer férfi közül, akik kijöttek Egyiptomból, akikkel szövetséget kötött Isten, végül hányan mentek be az ígéret földjére?! Mindössze 2-en!

Mutatnék valamit. Jakab apostol a levelében beszél a bűnről, a kisértésekről, stb, és mond valami nagyon érdekeset, miután arról tanított, hogy a kisétésekben tökéletes tökéletes cselekedetünk legyen, hogy tökéletesek és épek legyünk minden fogyatkozás nélkül. Majd beszélt a nyelv bűneiről, és azt írta, hogy ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, az képes az egész testét megzabolázni. Hoppá, kiről beszélt itt Jakab? Jézusról szól ez rész? A szövegkörnyezetét nézve alighanem. De akkor mégis kiről írta ezt Jakab? Egy elérhetetlen célt tűzött ki az olvasói számára? Vagy pedig a tapasztalatai alapján tanította ezt? Azt gondolom, hogy ez utóbbi a helyzet. Jézus maga mondta, hogy a tanívány, amikor tökéletes lesz, olyan lesz, mint a Mestere. Majd a mennyben? Vagy az életünk végére? Akik ezt hirdetik, tagadják azt, amiről Jakab jelen időben beszél. Miért? Mert sosem élték át, így nincs is miről tanítaniuk. Majd a teológiájukat elkezdik a tapasztalataikhoz igazítani.

De nézzük János levelét, kezdve az elején. Mi az az üzenet, amit János hirdetett? Az, hogy az Isten világosság, és nincsen Őbenne semmi sötétség. Majd beszél olyan hívőkről, aki azt állítják magukról, hogy ők Jézussal közösségben vannak, de közben sötétségben járnak. Hogy nevezi János őket? Hazugoknak. Olvasd el az 1 Ján 1-et az 5. verstől kezdve úgy, hogy külön olvasod a páratlan és páros sorszámú verseket! Látni fogod, hogy felváltva ír János a világosságban járó, és a sötétségben járó hívőkről. A "ha azt mondjuk..." kezdetű versek szólnak ez utóbbi csoportról:

1 János, 1:6 - Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük.

1 János, 1:8 - Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.

1 János, 1:10 - Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.

Csak megjegyzem, hogy tipikus "Isten Jézuson keresztül lát minket, és emiatt bűnösként is szentnek, és tisztának tart" tanítás jellemzője ez! De nézzük, az evangélium üzenetét:

1 János, 1:5 - És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.

1 János, 1:7 - Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

1 János, 1:9 - Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.

Mit jelent megtisztulni a bűntől? És mit jelent megtisztulni MINDEN bűntől? Érdekes, nekem ezekből a versekből (6-os és 8-as) azt tanították, hogy mindig kell, hogy legyen bűn egy hívőben, pedig totál az ellentétét tanítja János. Ha egy kicsit tovább olvassuk (óriási hiba a fejezet végén megállni!), még világosabb lesz, ugyanis ezzel folytatja:

1 János, 2:1 - Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek.

Ez egy bűnökkel küszködő, egyszer fent, aztán lent, aztán megint fent, aztán megint lent ember üzenete? Nem hinném. Nem ez a normális keresztény élet. Egy újjászületett hívő normális állapota az, hogy megtisztult MINDEN bűntől, és így is marad. Az a sátan üzenete, hogy nem lehet így maradni! Az is a sátán üzenete, hogy a megszentelődés az életünk végéig tartó folyamat (vö: 1 Pét 1:15).

Ez nem azt jelenti, hogy egy újjászületett hívő nem tud vétkezni. Sokkal inkább azt jelenti, hogy egy újjászületett hívő TUD NEM VÉTKEZNI! Mert hatalma van rá. A szabad akaratunk megmarad, azt nem fogja Isten elvenni tőlünk.

Mi van akkor, ha egy újjászületett hívő mégis vétkezik? János azt írta, hogy ne tegyük. De ha mégis megtörténne, nem kell kétségbe esni:

1 János, 2:1 - Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.

1 János, 2:2 - És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.

Viszont nagyon fontos ennek a folytatása, és visszautal János a hazug hívőkre, akik azt mondják, hogy közösségben vannak Jézussal, de közben sötétségben járnak. Elmondja, hogy miről ismerhetem meg, hogy melyik csoporthoz tartozom:

1 János, 2:3 - És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.

1 János, 2:4 - A ki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.

1 János, 2:5 - A ki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk;

1 János, 2:6 - A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt.

Mutatnék egy nagyon furcsa verset a 3. fejezetből:

1 János, 3:3 - És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta.

Mi ezzel a gond, mi a furcsa benne? Azt mondja János, hogy saját magunknak kell megtisztítani magunkat! Dehát akkor nem Isten tisztít meg Jézus vére által?! De, Isten tisztít meg. Viszont ez nem egy egyoldalú, automatikusan lezajló dolog. Nekem is hatalmas szerepem van benne! Sőt, itt János úgy beszél róla, hogy a miénk a FŐ szerep ebben! Ugyanis elsősorban rajtunk múlik, hogy engedjük-e Istent a szívünkben munkálkodni...

Az evangélium egyik fő üzenete ez:

1 János, 3:5 - És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn.

Odáig sokan eljutnak, hogy Jézusban nem volt bűn. De János jelen időben mondja, hogy most nincs benne bűn! Majd definiálja, hogy mit is jelent Őbenne lenni, és Őbenne megmaradni:

1 János, 3:6 - A ki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; a ki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt.

Ez a valóban újjászületett hívő normális állapota. És figyeld meg, egyből felhívja János a figyelmet a hamis tanítókra!

1 János, 3:7 - Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Ő is igaz:

1 János, 3:8 - A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.

1 János, 3:9 - Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.

Egy újjászületett hívő nem élhet bűnben! Nem normális, nem természetes dolog az, hogy vétkezik! Figyeld meg, hogy mit ír János arról, hogy mi van akkor akkor, ha látjuk az atyánkfiát vétkezni?

1 János, 5:16 - Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnt, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, a ki nem halálos bűnnel vétkezik. Van halálos bűn; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön.

1 János, 5:17 - Minden igazságtalanság bűn; de van nem halálos bűn is.

Nem könnyen érthető szakasz, de pár dolog azért elég egyértelmű. Most először is, tekintsünk el a halálos, nem halálos bűn kérdésétől, azt írja János hogy imádkozni kell az illetőért, és Isten életet ad neki. Miért kellene, hogy életet kapjon egy vétkező hívő? Költői kérdés, elmélkedj rajta!

Nézzük a nehezebbik részt! Az utolsó mondat szerint minden igazságtalanság bűn, de van nem halálos bűn is. Ezek szerint az igazságtalanság a halálos bűn! Tulajdonképpen ezt jelenti, amit János írt:

"Minden igazságtalanság [halálos] bűn, de van nem halálos bűn is."

Ha egy hívő halálos bűnnel vétkezik, azt mondja róla, hogy érte ne is imádkozzunk, neki Isten nem fog életet adni. Aki viszont nem halálos bűnnel vétkezik, elég érte imádkozni, és Isten helyre fogja őt állítani. Minden bűn vége, ha teljességre jut, a halál - ilyen szempontból minden bűn halálos. De itt nem erről van szó. Az igazságtalanság a vízválasztó. És itt ugorjunk vissza a levél elejére, ahol olyan hívőkről írt János, akik azt vallották, hogy Jézussal közösségük van, de közben sötétségben járnak. Hazugoknak nevezte őket. Ők azok, akikért nem is érdemes imádkozni! Ez lehet, hogy keményen hangzott, de számukra kevés az imádság, a megtérés üzenetét kellene végre meghallaniuk. Aki pedig a világosságban jár, ha el is esik (bár nem kellene), elég az illetőért imádkozni. Mivel megvan az Úrral való kapcsolata, és mivel nem kemény a szíve, Isten könnyen helyre tudja őt állítani.

Ezzel folytatja János:

1 János, 5:18 - Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem a ki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.

Ez a természetes Isten gyermekei számára. Illetve ez kellene, hogy a természetes legyen. János az evangéliuma elején nem csupán azt mondja Isten Igéjének befogóira, hogy Isten gyermeke lesznek, hanem azt mondja, hogy Isten HATALMAT AD arra hogy Isten fiaivá legyenek. Isten gyermekének lenni hatalommal jár. Nem engedhetjük, hogy a bűn uralkodjon felettünk!

Ajánlanék 3 tanítást. Mindegyik kicsit más, és különböző oldalról világítja meg az újjászületés témáját:

https://www.youtube.com/watch?v=4rhQno4b3-c

[link]

https://www.youtube.com/watch?v=mxXyZYFoOPM

Illetve itt egy bizonyságtétel:

[link]

Isten áldjon!