Jézus első tanítványai, az apostolok mikor merítkeztek be?

Szia,

Először is fontos tisztázni, hogy kinek és miért van szüksége az alámerítésre, mit jelképez, és mit fejez ki ezzel. Alapvetően erre magának az embernek van szüksége, aki belátja azt hogy bűnös és szüksége van arra, hogy tisztának érezze magát a bűnöktől. Ez a rituális tisztálkodási szokás része volt a héber gondolkodásmódnak, szokásoknak. Fontos tudni azt is, hogy az Úr Jézus Krisztus tanítványai többsége magától Keresztelő Jánostól “jött át” nyilván ők már részesültek ebben. Maga Keresztelő János mondja el, hogy Krisztus “tűzzel és Szent Lélekkel” keresztel majd. Aztán azt is olvassuk Krisztusnál, hogy Ő megmosta a tanítványok lábait azzal a mondattal, hogy “aki megfürdött nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben tiszta”. Ezt a szokást hagyta rájuk az úrvacsora részeként. Maga a pünkösdi esemény is egyfajta keresztség volt, mégpedig a Szent Lélekkel való keresztség, amikor a tanítványok megkapták a Szent Lélek ajándékait, és azokkal élve hatalmasat nőtt az Isten népe. Én azt gondolom, hogy az újra keresztelkedésnek akkor volt és van értelme, amikor az ember eltávolodik az Istentől, és úgy érzi, hogy kevés már mondjuk egy lábmosás, ahhoz hogy rendezze a kapcsolatát az Istennel. A kérdésedre válaszolva a tanítványok esetében ilyen lehetett Krisztus halála, amikor pl. Péter megtagadta, és csak János volt az aki ott maradt a kereszt lábánál. Az időpont nyilván az a 40 nap lehetett amit feltámadása után az Úr Jézus Krisztus együtt töltött a tanítványaival a helyszín pedig a Genezáreti tó, vagy Galileai tenger.

Üdv. Péter

Bibliai válasz erre valóban nem található, csak feltételezések vannak a teljes evangélium kontextusa alapján.

Illetve, ha külső forrásokat is vizsgálunk, azok alapján kirajzolódik egy esemény, melynek során minden, a Felkent halálát megelőzően élt (és halt) szent/választott részesült a bemerítésben. A Hermas pásztora című ókeresztény irat egyik példázata és annak magyarázata alapján az első századok hagyománya az volt, hogy a Máté 27:50-53-ban feljegyzett esemény valójában az "ószövetségi" igazak TESTBEN történt feléledése volt (NEM a szellemi testben való feltámadásuk), melyet követően az akkor élő igazakkal együtt bemerítkeztek az Úr Jahosua nevére. Tehát az apostolok, mint az egyház alapkövei, együtt végezték el ezt a jelképes cselekedetet elődeikkel, nem sokkal a Felkent halálát és feltámadását követően.

Gratulálok! Olyan kérdést tettél fel, amelyre a legjobb teológusok sem tudják a választ. Hadd idézzek mégis egy (szerintem) jó teológust, aki elmondja az ő véleményét. Hangsúlyozza, hogy ez csak vélemény. A lényeg az, hogy a Bibliában nincs benne, hogy mikor keresztelkedtek meg az apostolok, sőt még az sem, hogy megkeresztelkedtek-e egyáltalán Jézus nevére. Mit jelent ez? Azt, hogy Isten nem tartotta fontosnak, hogy tudjuk erre a kérdésre választ.

[link]

üdv, Stefán

Kedves kérdező, a felvetésedre itt a felelet:

"Akkor felele Péter: ApCsel 2,1-4; 19,6 47 Vajon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szentlelket, miképpen mi is? ApCsel 8,36; ApCsel 15,8"

Tehát attól még megkeresztelhették vízzel, hogy már megvolt a Szentlélek általi keresztsége. Nem tilos. És nem is kötelező. Szabadon élhetünk Isten áldásával, vagy nélküle is. Tudod, a döntési szabadságot az Úr meghagyja mindig, minden áldása nélkül vagy mellett is.