A vallás enyhíti a magányt?

Igen is meg nem is. Enyhíti, mert van, aki meghallgat (nyilván Istenre gondolok), van, akinek elmondhatod a bánatod, van, akitől akár segítséget is kérhetsz, az más kérdés, hogy milyen problémákban segít és miben nem, van, aki/ami reményt ad neked. Ezeket tapasztalhatod imádkozás közben.

Ha nem csak imádkozol egyedül hanem gyakran van közösségben, hetente jársz a templomba és nem csak a misén vagy együtt a többiekkel hanem vannak közös programok is, akkor meg főleg enyhítheti a magányt. Nagyon sok gyülekezet szervez közös kirándulást, közös főzést, közös étkezéseket, kézműves foglalkozást, akár moziba elmennek együtt egy filmet megnézni (igaz, azok többnyire kapcsolódnak a hithez), együtt énekelnek dicsőítő dalokat. Nem olyan énekeket, amit miséken, hanem inkább a modern dalokat.

Én ismerek görög katolikus, református és baptista gyülekezetet is, ahol nagyon gyakran szerveznek mindenféle közös programot, valamikor a hithez kapcsolódóan, valamikor csak úgy időtöltésnek együtt kikapcsolódni.

Harmadik vagyok. Lemaradt a válasz egy része. Azt akartam mondani, hogy igen, a vallás enyhíthet a magányon például az általam már említett okokból kifolyólag. Azt, hogy részben nem enyhít ezt arra értettem, hogy természetesen vannak olyan helyzetek, amikor eléggé megérezheted hozzátartozók, barátok hiányát, de azért enyhít.

A nem enyhítést úgy értem, hogy például tegyük fel egyedülálló anyaként neveled a gyermeked, nincsenek barátaid, a férjed meghalt, a szüleidre se számíthatsz vagy ők is meghaltak már, akkor nyilván valamennyire enyhíti a magányod a hit és valamilyen szinten van kihez fordulnod (Istenhez, a paphoz, gyülekezet tagjaihoz ha valakivel nagyon jóban vagy), de az alapvető hétköznapi problémákban nem számíthatsz másokra, legfeljebb imádkozhatsz, de nyilván nem lesz olyan könnyű a helyzeted, mint annak, akinek van férje, szülei, rengeteg barátja és segítenek a hétköznapokban.

Ez egy példa volt, hogy érthető legyen. Szerintem rengeteget számít a hit, de én így gondolom.

Én mondjuk éppen fordítva voltam ezzel, mert nekem egy nehéz helyzetben voltak, akik mellettem voltak, de mégis a hitem segített rajtam csak. Szóval ilyen is van.

Igen is, meg nem is.

Igen, mert Istennel beszélgethet, aki akar. Igaz, hogy ez egy majdhogynem skizofrén állapot, de mégis: ő meghallgat, és lehet válaszol is.

Nem, mert csak egy elképzelt világot teremt a zembernek, ami csalóka.

Szia,

Igen, mindenképp. Vallásos emberként egy nagyon jó közösség része lehetsz, ahol megismerkedhetsz hasonló gondolkodású emberekkel, és ahol egy csapat részeként nagyon klassz szolgálatokban vehetsz részt.

Az igazi kereszténység ugyanis megtanít arra, hogyan lehetsz boldog azáltal ha más embereknek szolgálsz. Ez a szolgálat önmagában annyi örömöt ad, mint egy párkapcsolat.

Üdv. Péter

nem. mózes is irja hogy nem jo embernek egyedül lenni, szerzek neki hozáilő társat.

magányt csak egy partnerrel tudod legyőzni

3-4-snek igaza van, en is hasonlot valaszoltam volna.

meg annyit, hogy ha a "magany" a partnerkapcsolat hianyat jelenti, akkor azon ugy enyhithet, hogy a vallasi kozossegekben, programokban talalhatsz part is.