Az igaz hogy aki bűnös, de tudja magáról hogy az, az közelebb van a megváltáshoz?

#21 nem tudok irni mert értelmi sérült vagyok meg autizmusban is szenvedek.

jézus is neheztel rám emiat hogy fogyyatékos vagyok

Éppen ma hallgattam egy történetet egy emberről, aki tisztában volt vele, hogy bűnös, mivel tudta, hogy a Hell's Angels tagjaként sok olyat tett, amit Isten tiltott. Épp csak azt gondolta a bűnösünk, hogy a bűnein nem lehet változtatni, és emiatt a pokol felé tart. Egyszer egy keresztény (Doug Polland) elkezdett ismerkedni vele, beszélgetett vele erről, megkérdezte: "Arra, gondolsz, hogy a saját erődből nem tudsz ezen változtatni?" Igen, arra gondolt. "És abban hiszel, hogy Isten teremtette a világot, benne a milliárdszor milliárd csillaggal, amelyekben hihetetlen mennyiségű erő és energia van?" - kérdezte a keresztény. "Abban hiszek" - mondta a "bűnös". "Akkor el tudod képzelni, hogy Istennek van elég ereje ahhoz is, hogy tud a bűneiden változtatni?" "Erre nem is gondoltam. Akkor talán mégis van számomra remény."- mondta a bűnösünk. Ők ketten még sokszor találkoztak az elkövetkező 15 évben, és sokszor tudtak egy kicsit előbbre lépni a hitben. 15 év után végül ez az ember odaért Krisztus keresztje alá, és átadta az életét Krisztusnak, keresztény lett.

Szóval szerintem is egy jó kezdeti lépés, ha valaki tudja magáról, hogy bűnös. Ha van mellette valaki, aki kitartóan szereti, barátkozik vele, bátorítja, és segít neki közeledni a hithez, csak szépen lépésről lépésre, akkor csak idő kérdése, hogy egy elveszett, reménytelen emberből, aki azt gondolja, hogy a bűnei miatt a pokolba tart, egy hittel és reményel teli megváltott ember legyen.

Természeteen azt nem gondolom, hogy ha valaki kereszténnyé válik, utána sosem követ el bűnöket, csupán azt gondolom, hogy egy keresztény nem él a bűnei rabságában, vagyis nem követ el rendszeresen, életvitelszerűen bűnöket. Azt állítani, hogy keresztényként nem vagyok semmilyen bűn rabságában nem büszkeség, hiszen ezt Krisztus teszi a keresztény emberrel, nem a saját jóságából vagy erejéből adódik. Akkor lenne büszkeség, ha valaki a jóságát magának tulajdonítá, ha önmagát magasztalná, másokat pedig lenézne, mint a Péter által Bibliából idézett példabeszédben a farizeus.

üdv, Stefán