Istentől elrendelt sorsunk van?

Én inkább azt mondanám, hogy a létünknek Istentől elrendelt célja van.

A szabadság szükségszerűség felismeréséből fakad. Létünknek korlátai vannak, és ezek a korlátok adnak jelentést a szabadságnak. Mint a játékoknál. A játékok lényege a szabad cselekvés, szabad döntések sorozata, de játékban csak akkor tudsz részt venni, ha elfogadod a szabályokat. Ha nincsenek korlátok, nincsenek szabályok, akkor nincs értelme játszani sem, nincs értelme a szabadságnak sem. És akkor még csak a külső kénysdzerekről beszéltünk, és arról nem, hogy valójában az akarat sem úgy szabad, ahogyan azt az ember szeretné elképzelni, mivel saját belső mechanizmusaink is jelentős részben ismeretlenek számunkra, ezért amit szabad döntésnek hiszünk a részünkről, az nem mindig azt jelenti, hogy a tudatunk hozza azt a döntést. Ezért tekint annyi tradíció a megismerésre és tudatosságra a szabadság igazi ösvényeként.

Titus Pulla 4-es,

írod "ha nincs szabad akarat, akkor meggyőzni sem lehet senkit, csakis kényszeríteni."

Ennek semmi értelme. Talán ha van szabad akarat, az kizárja a kényszerítést? A meggyőzést pedig nem a szabad akarat léte vagy nem léte teszi fölöslegessé, hanem az Isten beszéde, ami arról tanít, hogy senki sem irányozza a maga lépteit, a szíveket az Örökkévaló tartja kézben és forgatja, ahogyan Ő akarja, hogy a Felkenthez csak az térhet meg, akit az Atya vonz, hogy a Teremtő az, aki a pusztában a lelkünkre beszél és megtérít. Ebben embernek feladata, teendője nulla.