Hogyan kell értelmezni Pálnak ezen kijelentését?

"Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, akik megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit, de elestek, hogy azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt."

Zidók6:4-6

Nyilván itt szükség van arra is, hogy elhiggyétek, amit mondok, de jómagam már részesültem a Szentlélek keresztségében és megismertem az Igazságot. Azonban azóta többször is előfordult már, hogy elestem hitemben, sokszor nehezen álltam a megpróbáltatásokat, egy-egy próbatételt, sőt többször előfordult már, hogy annyira belefáradtam Krisztus követésébe, hogy már-már majdnem amellett döntöttem, hogy elhagyom a hitemet. De valahogy mégis mindenből sikerült kilábalnom Isten segítségével és újra felállni a bűneimből, hibáimból.

Akkor most hogy is van ez?

Hogyan sodorhatja magát valaki abba a helyzetbe, hogy már képtelen legyen a megtérésre?

Mert mint mondtam, én magam sokszor gondoltam azt, ez alapján az ige alapján is többek között, (illetve volt egy időszak, amikor sokáig azt gondoltam, hogy káromoltam a Szentlelket és nincs számomra többé bocsánat) hogy olyan helyzetbe sodortam magam, amiből már nincs kiút, mégis mindig sikerült talpra állítania engem Istennek.

Hogyan vagy egyáltalán mikor kerülhet valaki abba a helyzetbe, hogy már ne tudjon vagy rosszabb esetben ne is akarjon megtérni?

El lehet veszni végleg?