Ezt a kijelentést hogyan kell értelmezni?

Talán meg kellene keresned, hogy milyen szövegkörnyezetben volt.

Kontextusból kiemelve bármilyen félmondatot bárhogyan (félre) lehet magyarázni.....

1.

Kontextussal is össze vissza értelmezgetik a dolgokat. Csak az írója tudja hogy mit akart mondani mikor leírta.

Akinek fontosabb a másnak való megfelelés, -akár a szüleink részére- mint Jézus nyomdokaiban járni.

A szülők, barátok rokonok lehetnek más vallásúak is. A keresztényi hit, már kiterjedőben volt -és ma is- az egész lakott Földre.

Pl. Ázsiai tartományokban, ott viszont eléggé pogány nézeteket vallottak. (Persze még ma is!)Családon belül lehetett vallási eltérés...

Jézus nem pont így mondta. Valószínűleg legalább kétszer beszélt erről a témáról, mert két kissé eltérő idézet van erről, de nem pontosan így. A pontos idézetek ezek:

Mt 10:34-39

"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt."

Ez szerintem egyértelműen arra utal, hogy amikor valaki Jézus követőjévé válik, akkor szembe kerül azokkal a szeretteivel és barátaival, akik nem hívők vagy álhívők. Aki enged az emberi kapcsolatai nyomásának, és visszatér a régi életébe, hogy ne legyen feszültség, ellenségeskedés, egyet nem értés, vita vagy akár üldöztetés a szeretteivel, az nem méltó Jézushoz. A Jézus elfogadása, a Jézussal való kapcsolat megtartása sokkal fontosabb és értékesebb, mint a környezetünk elfogadása és a velük való egyetértés, felszínes békesség. Ez nehéz, ez komoly és nehéz próbatétel, de megéri átmenni rajta. Ha hajlandó vagy beáldozni az emberi kapcsolataidat Jézusért, azt ő nagyra értékeli, de ha nem, akkor elszakadsz Jézustól, és elveszted az örök életet, akkor is, ha te ezt nem így gondolod vagy nem így érzed. Egyébként idővel, ha kitartasz, a kapcsolataid a szeretteiddel és barátaiddal rendeződhetnek, de ez sok mindentől függ.

Lk 14:25-27 "Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt: Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom."

Itt arról van szó, hogy akik követték Jézust, azok láthatták benne Istent. Isten a tökéletes szeretet, maga a 100% jóság. Hozzá képest az emberek nem elég jók, és nem eléggé méltók a szeretetünk legjavára. Ennek meg kell mutatkozni abban, hogy Jézust annyival jobban szeretjük (pontosabban viszontszeretjük), mint a hozzánk közel álló embereket, hogy mások szeretete szinte utálatnak látszik. Jézus nem azt akarja, hogy bárkit gyűlöljünk, mert az bűn, hanem hogy őt szeressük sokkal jobban, mint bárki mást. De ha nem ragaszkodunk mindenkinél jobban Jézushoz, akkor nem fogjuk megismerni az igazi szeretetet, és másokat sem fogunk tudni jól szeretni, úgy, ahogy Isten tenné. A jézusi szeretetet tanulni kell. Jézus nélkül általában két véglet lesz: vagy túl szigorúak és kemények leszünk a szeretteinkkel, vagy szentimentálisak, konfliktuskerülők, túlkímélők, elkényeztetők. Egyik sem alakít ki mély, bensőséges kapcsolatot, bár a második, a szentimentalizmus felületesen hasonlít az igazi szeretetre, éppen azért olyan veszélyes! Ha teljes odaadással szeretjük Jézust, akkor közel leszünk hozzá, és meg tudjuk tanulni tőle, hogy hogyan szeressünk isteni szeretettel másokat. Ha nem vagyunk erre hajlandóak, akkor Jézus nem kér belőlünk, ő nem akar a második, a harmadik vagy sokadik lenni az életünkben.

üdv Stefán