A magyar "keresztelni" (hibás) szóforma kb. mikor alakult ki, és ki használta először?

szia

Keresztel, keresztség

Az ige azt jelenti, hogy ’bemerít’ vagy ’víz alá merít’. Jézus azt mondta, hogy a követőinek meg kell keresztelkedniük. A Szentírás beszél például János keresztségéről, továbbá a szent szellemmel és a tűzzel való keresztelésről is: Máté 3:11, 16; 28:19; János 3:23; 1Péter 3:21.

A Bibliában Keresztelő Jánost nevezték először így, de „Alámerítő”; „Bemerítő”-nek is, fordítások szerint.

A Márk 6:14, 24-ben a görög ho baptizón melléknévi igenév szerepel, melyet úgy is vissza lehet adni, hogy „aki keresztel”. A főnévi formája, a görög Baptisztész szó áll a Márk 6:25; 8:28-ban, illetve Máté és Lukács evangéliumában. Bár a két forma között van apró eltérés, a jelentésük megegyezik. Ezért az eredeti görög szövegben felváltva szerepelnek a Márk 6:24, 25-ben.

Az első elmagyarázta a szó eredetét. Én még annyit tennék hozzá, hogy a forma nem "helytelen". A jelenség neve népetimológia vagy magyarul szóértelmesítés. Ha a nyelvbe egy nehezen megjegyezhető idegen szó kerül, azt a nyelvhasználók gyakran úgy alakítják, hogy egy már létező szóhoz hasonlítson, így adnak neki értelmet. Ez egy teljesen természetes folyamat, és nem "hibás".

Nem tudjuk, ki használta először, Jancsi-e vagy Mari néni. Így épült be a nyelvbe, és kész.

Miért lenne hibás a keresztelni szóforma? Ha én alkotok egy nyelvet és az asztalt ungabungának nevezem, de te azt mondod, hogy az ungalabuga, akkor mi alapján teszed?

Egyszerűen az törtét, hogy a baptizein igét így adták vissza magyarul eleink szláv nyelvi hatásra.

Egy kis érdekesség:

A neoprotestánsok jellemzően hasonlót tanítanak, mint amit Kzitus leírt, ám az ókeresztény irodalomból tudjuk, hogy nem feltétlenül volt ez így.

A Didakhé felszólít arra, hogy van olyan eset, amikor leöntéssel is lehet keresztelni. Tehát nem mondhatjuk, hogy a régieknél a görög szó eredeti jelentésének megfelelően csak bemerítettek.

Pontosabban: nem mondhatjuk azt, hogy a leöntéses keresztséget nem használhatták, ha esetleg úgy alakult.

#6 voltam.

Egész halkan jegyzem meg, a katolikus keresztelő első mozzanata -miután a keresztelendő megmondja a nevét és hogy mit kér Isten Egyházától- az, hogy a keresztény közösség nevében a pap keresztet rajzol a keresztelendő homlokára.

A szó nem hiszem, hogy innen jön, hanem a szláv eredetű "keresztény" szóból, mint krisztusi és a keresztel = krisztusivá tesz, mint ige