Ha Jézus mindig, mindent megbocsát és nem a bűnöst hanem magát a bűnt gyűlöli akkor ezen logika mentén hogyan létezhet pokol?

"A pokolnak vagy a gyehennának a léte nem megcáfolná Isten szeretetét és végtelen megbocsátását?"

A pokol csak egy köztes hely, a gyehennát meg a sátánnak és a bukott angyaloknak teremtette Isten. Hitem szerint azok kerülnek majd oda akik oda is valók mert Isten igazságos. Lesz majd külső sötétség is, meg lesz olyan hely is ahol pogányok fognak élni akik nem mehetnek majd be Isten városába. Szóval nem univerzális büntetés lesz hanem igazságosságon fog alapulni minden. A feltámadáskor bünösként is könnyebb dolga lesz majd egyiknek mint másiknak, erre Jézus is utalt.

Isten szeretetétől távol áll a büntetés és az itélkezés ezért tart pl hatezer éve az emberiség bünös kálváriája. Isten szentsége miatt soha nem élhet mellette bünös teremtmény. A bűnre Istennek a pokol és a gyehenna volt a megoldása. A "B" terve pedig az ettől megmentő keze. Krisztus áldozata hirdeti a szeretetét, hogy az nem egy szentimentális dolog hanem a legnagyobb árat fizette értünk. A megbocsájtása sem alapulhat a semmin hanem a mennyben a trón előtt van Jézus vére és ezen a véren keresztül látja a hivőket. Aki nem fogadja el Krisztus áldozatát ott nem látja a vért hanem ott csak a törvényt látja ami be van irva minden ember lelkiismeretébe. A törvény pedig haragot nemz.

Sehogy. Nem is létezik.

A bűnt sem gyűlöli, csak sajnálja. Valamint nem megbocsájt, mert sose juthatsz a megértésén kívül, így nem tud megbocsájtani/nem megbocsájtani.

"Az ember láthatatlan része a szelleme és lelke örökkévaló. Számára a halál csak valami örök állapot lehet, azaz az örök szenvedés. Ennek a helye a gyehenna a tűztó. Ezt elkerülni csak az evangéliumban való hittel és megtéréssel lehet."

Meg riogatással és pánik keltéssel???

Szerintem azt nem tanította sehol Jézus, hogy a valamikor már nem lehet az ő űtjára lépni (azaz "megtérni"). Bele érteve a "poklot" is.

Nincs értelme találgatni, hogy Isten miért így vagy úgy, ezt vagy azt...

Amit istenről gondolunk, az csupán az mi képünk róla. A mi kivetítésünk, elképzelésünk arról, hogy mi a helyes. Csak hogy mi emberek gyarlóak vagyunk. Magunkat jónak tartjuk, Jézus követőjének és Krisztushoz méltónak, miközben mások bűnén csámcsogunk, és örülünk, hogy valakiben nagyobb hibát találunk...a sajátunkata meg fel sem ismerjók ("más szemében a szálká")

Nem a szeretet törvénye és a pokol között van az ellentmondás.

A Jézus tanítását nem megértő ember az, aki magának teremti az "örök szenvedést", azzal, hogy a szeretet istenéről is azt feltételezi, hogy képtelen a megbocsátásra.

Bennünk nincs igazi Krisztusi szeretet.. és amíg nincs addig van szenvedés.