A cölibátust hasonlóan nehéz megtartani, mint a házassági hűséget?
Ez egy örökzöld, megosztó téma, hogy a katolikus papoknak cölibátusban kell élniük és hogy ennek milyen nehéz emberi dimenziói vannak. Az érdekes, hogy a közvéleményt nyilván elsősorban az érdekli ebből, hogy na nem szexelhetnek, az kevésbé hogy esetleg néha magányosnak is érezhetik magukat, hogy nincs kivel megbeszélni a napjukat.
Rengeteg vicc is született már arról, hogy sok pap sajnos nem tudja betartani a cölibátust, bár azért általánosnak nem nevezném, csak a média persze nagyon szereti az ilyen eseteket felnagyítani. Viszont arról nem esik szó, hogy a cölibátust tulajdonképpen a keresztény házassággal lenne érdemes párhuzamba állítani és azzal összehasonlítani, nem pedig a mai világban annyira divatos szabados szexuális élettel. Ha meggondoljuk a házasság sem csak örömből, boldogságból és frenetikus szexből áll, nagyon sokszor mély krízisek, sérelmek gyűlnek össze, amelyeket valahogy muszáj kezelni, ha már esküt tettek egymásnak. Igazából bizonyos szempontból még nehezebb is, mert már nem csak saját magadért kell felelősséget vállalnod és sok olyan problémával is szembetalálkozol, amivel egyedülállóként nem szembesülnél.
Ez volt az elmélet, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a válás és a hűtlenség nagyon sokszor előfordul. A média meg a fogyasztói társadalom is ezzel bombáz mindenkit, hogy lehet jobb és megérdemli, hogy boldog legyen, nyugodtan keressen új partnert, mert számára is létezik az "igazi". Ez azért azt mutatja, hogy a házasságban való kitartás sem messze olyan könnyű, mint amennyire sokan hajlamosak azt gondolni. Persze vannak akik példásan kitartanak egymást mellett és ügyesen megoldják a konfliktusaikat, szép mintát adnak tovább a gyermekeiknek, de nagyon sok esetben nem ez történik. Én valahogy úgy érzem a papoknál is kb hasonló arányban lehetnek, akik az esküjüket becsületesen megtartják, mások meg nem, szóval ha így nézzük már nem annyira nagy a különbség a két döntés komolysága közt.
A házassági fogadalom, a hűség egy egyszerű döntés kérdése. Ha nem teljesen hülye, ösztönvezérelt az illető, akkor nem lehetetlen megtartani.
A cölibátus viszont ellentétes mindennel, ami általánosságban jellemzi az emberi fajt. Egyszerűen embertelen, természetellenes, beteges szokás. Ez az egyik legvisszataszítóbb dolog a katolicizmusban.
Szóval egyáltalán nem egy súlycsoport a kettő, csak nagyon távolról lehet párhuzamot találni. A cölibátus elvárja, hogy nyomorékként éljen az illető, miközben egészséges, a házassági hűség esetében erről szó sincs.
Ha meg akarod tartani, megtartod. Ha nem, nem.
Azt vedd figyelembe, hogy mindkettő is választott dolog. A papnak a cölibátus, a házastársaknak a házasság szabad választása, nem kötelező! Épp ezért ha már választottál, akkor azt megtartani nem nehéz. Ha nehéz, akkor rosszul választottál, nem vagy a helyeden!
Nem él nyomorékként, aki cölibátusban él! Nem mindenkinek van igénye a folyamatos szexre és van önuralma is. Csak ma divat állandóan kiélni a vágyainkat. Az apácák is cölibátusban élnek, és nem lelki nyomorékok.
De ismertem több férjet is, akinek évekig beteg volt a felesége, és nem volt szeretője. Sőt, még a halála után sem keresett másik nőt. Szerette a feleségét, ennyi.
hallgasd meg erről a papot:
Szerintem azert nem ugyanaz, mert a hazassagban ahhoz eloszor eleg durva dolgoknak kell felremenni, hogy nehez legyen husegesnek maradni. Tehat jo esellyel mukodni fog a dolog.
A colibatusnal viszont nulla esellyel lesz parod es harmonikus hazassagod.
A colibatussal az a baj, hogy sok olyan, papi hivatasra egyebkent alkalmas ferfi van, akit a colibatus riaszt el tole. Magyarorszagon, de sok mas orszagban is, a katolikus papok, szerzetesek szama olyan alacsonyra zuhant, hogy alig tudja az egyhaz ellatni a feladatat. Pl. az egyhazi iskolak szama megnovekedett, de rengeteg betoltetlen papi allassal kuzdenek.
Ha josolni kell, akkor szerintem ezen valamikor valtoztatni fog az egyhaz, felmeno rendszerben (tehat aki mar colibatust fogadott, arra nem vonatkozhat). Es majd igyekszenek nem nagy feneket keriteni neki es korbemagyarazzak: "eddig a diakonus-pap kozott volt a nosulesi hatar, ezutan a pap-puspok kozott lesz, ahogy az ortodoxoknal is." Vagy valami ilyesmi.
#5
A statisztikák nem azt mutatják, hogy annyira kirívó dolog lenne a hűtlenség. A válások aránya alapból 60% és az egyben maradó házasságok 40%-ban előfordul a megcsalás. Persze vallásos emberek körében bizonyára jobb a helyzet, de akkor is nagyon romboló számok ezek.
"A colibatusnal viszont nulla esellyel lesz parod es harmonikus hazassagod."
De azt érted ugye, hogy a cölibátus nem büntetés?
Az pedig a mai nyitott világonknak a problémája, hogy senki nem akar pap lenni. Régen egy kivillanó boka is szeméremsétrés volt. Ma meg a tinilányos sagettipántos topban és picsanadrágban járnak misére.
6
Kedves Kerdezo
Ezeket a statisztikakat az atlaghazassagokrol hol talaltad egyebkent?
Valoban inkabb azokkal a statisztikakkal kell egybevetni, ahol gyakorlo katolikusok vannak.
De akár azzal is, hogy mondjuk az evangélikus lelkészek eseteben (akik házasodhatnak és válhatnak) mekkora a valasok / megcsalasok aranya.
En azt akartam mondani, hogy ha valaki meghazasodik, akkor legalabb minimalis eselye van arra, hogy jo hazassagban fog elni: ahol szeretik, segítik, felviditjak egymast, es van kivel megosztani minden elmenyt. De ha nem hazasodhatsz, akkor erre nincs eselyed.
Kicsit maskent fogalmazva: te azt mondod, ha mondjuk ugyanannyian csaljak meg parjukat, ahanyan a colibatus fogadalmat, akkor nincs nagy kulonbseg. En meg azt szeretnem mondani, hogy ha mondjuk 40% a megcsalasi/ megszegesi rata, akkor a katolikus parok 60%-a nem csalja meg a parjat es hazassagban el. Ha a papok 60%-a nem szegi meg a fogadalmat, akkor 60% egyedul el, tars nelkul.
7
Nem teljesen vilagos nekem, hogy mit akarsz mondani.
Nem buntetes, de feltetel.
Ha en egy nagyon vallasos katolikus fiatalember vagyok, es a papi hivatason gondolkodom, akkor azt is szamitasba kell vennem, hogy egyedulallo maradok.
"Az pedig a mai nyitott világonknak a problémája, hogy senki nem akar pap lenni."
Biztos sokkal osszetettebb a problema, minthogy evi 3 honapban latszik-e a valla egy nonek. Az ilyen oltozkodes a vilagi ferfiaknal is ugyanolyan kisertes.
De pl. maga a szerelmi hazassag elegge ujkeletu dolog, alig 100 eves, sot. Tehat igazabol egy papnak regen nem a szerelemrol kellett lemondania, hiszen a vilagi eletben sem az erzelmek diktálták a párválasztást, es nem feltetlen eltek az emberek kolcsonosen oromteli szexualis eletet sem.
De barhogy is: minthogy a vilag nem megy visszafele es a nok nem fognak foldet sepro ruhaban jarni, a problema az egyhaz problemaja marad.
En ismerek olyan ferft, aki katolikus pap volt es kiszallt, hogy megnosulhessen. Olyan protestans papot is, aki azt mondta, ha katolikus volna, nem lett volna pap, a colibatus miatt. Nem lehet nem meglatni az osszefuggest a paphiany es a colibatus kozott.
Házasságban is simán lehetnek olyan időszakok, amikor nem a szex körül forog minden. Pl. terhesség végén, gyerek születése után. Meg idősebb korban is általában kevesebb az aktív időszak.
Másfelől én nő vagyok, tehát a papság és a férfi oldalát nem ismerem a dolognak. De pl. az apácák is szűzként élnek. Nőként nem azért nem megyek apácának, mert nincs szex. Sőt, még azért sem,m ert nem lenne gyerekem. Nekem nem lenne ez teher. Egész más okból nem érzem magam alkalmasnak arra a pályára.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!