Súlyos a bűnöm?

Rühellek rendszeresen hajnalok hajnalán kelni és későn feküdni a r*hadt sok tanulás miatt. A tanáraim mindent rám sóznak, csak mert jó tanuló vagyok és azt hiszik, hogy én úgyis mindent megoldok nekik. Ha verseny van elvárják tőlem, hogy induljak. Volt már arra is példa, hogy csak úgy csettintésre elkérték a műveim, mert kellett nekik valamilyen rendezvényre. Nem is értem minek kérdezik meg, hogy akarok-e versenyre menni. Úgyis tudják, hogy mindent elvállalok...

R*hadt, kics*szett fáradt vagyok, emiatt rengetegszer vagyok ideges és viselkedem ingerültek a családommal. Minden apróságon felhúzom magam. Volt már hogy édesanyám annyira megbántottam, mert mindent kiabáltam rá, hogy sokáig hozzám se szólt. Van, hogy valami hihetetlen gyűlöletet és dühöt, indulatot érzek magamban, és ilyenkor ordibálok. Van hogy kimegyek a teraszra és minden ismerősömre szívből jövő gyűlölettel olyanokat kiabálok, amiket később megbánok. Van hogy saját magamnak ártok, például megverem magam. Elegem van abból, hogy én vagyok az, aki úgyis mindent megcsinál, aztán elismerést nem kapok érte. Egy idióta vagyok minden egyes értelmes ember szemében. Egy balga, egy bolond. Gyűlölöm magam is. Érdekes gondolataim vannak. Tudom, hogy egy gyűlöletre méltó személy vagyok, de ugyanakkor gyűlölöm a világot is, amiért nem fogad be/el. Megértem a világot, hisz látom a világ szemszögét egy futóbolonddal szemben, ugyanakkor mégis gyűlölöm tiszta szívemből. Azt nem értem, hogy miért nem pusztított még el a társadalom, mint egy rá káros elemet.

Nagy a bűnöm?