Súlyos a bűnöm?
Rühellek rendszeresen hajnalok hajnalán kelni és későn feküdni a r*hadt sok tanulás miatt. A tanáraim mindent rám sóznak, csak mert jó tanuló vagyok és azt hiszik, hogy én úgyis mindent megoldok nekik. Ha verseny van elvárják tőlem, hogy induljak. Volt már arra is példa, hogy csak úgy csettintésre elkérték a műveim, mert kellett nekik valamilyen rendezvényre. Nem is értem minek kérdezik meg, hogy akarok-e versenyre menni. Úgyis tudják, hogy mindent elvállalok...
R*hadt, kics*szett fáradt vagyok, emiatt rengetegszer vagyok ideges és viselkedem ingerültek a családommal. Minden apróságon felhúzom magam. Volt már hogy édesanyám annyira megbántottam, mert mindent kiabáltam rá, hogy sokáig hozzám se szólt. Van, hogy valami hihetetlen gyűlöletet és dühöt, indulatot érzek magamban, és ilyenkor ordibálok. Van hogy kimegyek a teraszra és minden ismerősömre szívből jövő gyűlölettel olyanokat kiabálok, amiket később megbánok. Van hogy saját magamnak ártok, például megverem magam. Elegem van abból, hogy én vagyok az, aki úgyis mindent megcsinál, aztán elismerést nem kapok érte. Egy idióta vagyok minden egyes értelmes ember szemében. Egy balga, egy bolond. Gyűlölöm magam is. Érdekes gondolataim vannak. Tudom, hogy egy gyűlöletre méltó személy vagyok, de ugyanakkor gyűlölöm a világot is, amiért nem fogad be/el. Megértem a világot, hisz látom a világ szemszögét egy futóbolonddal szemben, ugyanakkor mégis gyűlölöm tiszta szívemből. Azt nem értem, hogy miért nem pusztított még el a társadalom, mint egy rá káros elemet.
Nagy a bűnöm?
Nagyon nehéz dolog a felnőtté válás, fizikailag és szellemileg is, pláne, ha okos az ember.
Ne csüggedj, mindaz, amiket most érzel el fog múlni.
Próbáld levezetni az érzéseidet, fess, rajzolj, zenélj, énekelj, vagy mozogj.
Magadnak bocsáss meg, bármit is teszel, önmagaddal jóban kell lenned.
A gyűlöl szót pedig felejtsd el. Éppen eleget leírtad már.
Szívesen lennék olyan, mint élnék egy kolostorban, szerzetesekkel, valahol nagyon messze a társadalomtól. Mondjuk olyanban, mint amilyen az athosz-hegyi kolostor, vagy a Shaolin-kolostor. Szívesen lennék Diogonész, Püthagorasz, Platón vagy éppen Arkhimédész. Szívesen foglalkoznék csak a tudományokkal és művészetekkel.
Utálom, hogy mindenki a külsőségeken elveszik. Hogy mindenkinek bőven elég az, amit elsőre lát. Leírhatatlanul dühös vagyok a modern világra. Undorodom sok dologtól. Hogy senkit nem érdekel igazából semmi.
Nem tudok magamnak megbocsájtani. Tragédiaként élem meg, ha valakinek fájdalmat okozok. Márpedig okoztam elégszer. Nem tudom, hogy miért vagyok én itt. Miért érdemlem meg azt a sok dolgot, amit kaptam? Mivel érdemeltem ki?
Szerintem eddig rengeteg olyan dolgot halmoztam fel az életem során, ami azonnali büntetést érdemelt volna. Persze egyedül az Örökkévaló az, aki ebben tud dönteni.
Szeretnék szeretni, de nem tudom hogy kell. Nem csak szellemi tudás van, hanem lelki tudás is. Sokan manapság úgy jellemzik az ideális embert, mint "okos és szép". Az egyik a testre vonatkozik, a másik a szellemre. Azonban van lelke is az embernek, ami a harmadik része. Ezzel senki nem törődik. A léleknek is vannak tulajdonságai. A lelket is művelni kell, hisz nem csak szellemi okosság létezik, hanem lelki bölcsesség is. A legjobb nyilván az, ha ezek együtt járnak. Én lelkileg egy utolsó, műveletlen proli vagyok, akkor is, ha szellemileg van tudásom.
Szerintem nincs semmilyen bűnöd. Inkább a hangulatod tűnik kissé negatívnak, ami érthető is. Próbálj meg lazítani kicsit. Tehát ne csinálj semmi olyat, amit nem szívesen teszel.
Ha dühös vagy legyél dühös arra, aki okozza és ne másokra. Így a lelkiismereted is tisztább marad.
Nyugodtan járj egyházi közösségbe és kérj tanácsot!!! Menjél gyónni, ha azt érzed szükségesnek. Biztosan találsz valahol a lakóhelyed környékén valami templomot.
Hasonló folyamaton mentem keresztül fiatalon én is. Nagyon-nagyon megértelek és EGYÜTTÉRZEK veled!!! Sokáig "mérgező családban" éltem, de most már más a helyzet.
Én az imént azért kaptam enyhe sírógörcsöt majdnem, hogy vajon milyen hosszan tartanak meg a munkahelyemen, munkaviszonyban?!
Szia!
Most hallgattam...
Szeretem hallgatni Sándort, ahogy gondolkodik. Még nem hallgattam mindet... Szóval lehet találsz köztük Számodra hasznosabbakat is.
Jó, akkor én most Marcus Aureliust ajánlok neked. Ilyeneket pl:
"Jusson eszedbe, hogy mennyivel többet szenvedsz a dühtől és bánattól, melyet bizonyos dolgok okoznak, mint maguktól a kiváltó okoktól."
vagy
"Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik, az emberileg lehetetlen. Inkább úgy fogd fel, hogy ami emberileg lehetséges és megszokott, azt te is elérheted."
vagy
"Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról, bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre a még nem létezőt, s ne éleszd újra letűnt bajaidat."
Esetleg pálferit. Van egy előadás-sorozata a megbocsájtásról amúgy, itt: [link]
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!