Pokolra kerülünk? Megbántad a bűneidet? (többi lent)

Hogy nem bánod? Ha mostani elméddel ott lennél is ugyanígy csinálnád, vagy ha pontosan ugyanabba az állapotban lennél, akkor csinálnád?

Az első elég fura és a retardációdra, lassú fejlődésedre utal. A második pedig egy tény, amit senki se tudna másként csinálni.

A pokol az életben létezik. Halál után, élet előtt nem tudsz poklot teremteni magadnak, mert kapcsolódva vagy istennel.

13ˇ

"Nem bántam meg a döntésemet és nem véletlen döntöttem úgy"

Ez a mondatod arról árulkodik, hogy valahol érzed a lelked mélyén, a lelki ismereted megszólalt, hogy meg kellett volna bánnod (mert nem jó)! Különben miért mondanád, hogy de mégsem bánom? :)

Ez így működik a lelkünkben, hogy vannak benső viaskodásaink, érezzük, hogy nem ok. , de mégis megcsináljuk, megmagyarázzuk magunknak, miért jó az mégis nekünk, pedig tudjuk: nem jó, a saját lelkiismeretünk is tiltakozik ellene! Minden embernek van lelkiismerete, ami figyelmeztet ha valami erkölcstelen dolgot akarunk csinálni, persze ezt a lelkiismeretünknek a hangját ellehet fojtani, sőt meg is lehet "ölni". Ilyenkor a legjobb és legszebb "dolog" hal meg bennünk és válhatunk embertelen emberré.

pld.:

Cigaretta (vagy alkohol, vagy füves spangli stb.), tudom, hogy nem jó:

mert ártok magamnak, nem egészséges

rossz példát mutatok a gyerekeknek

sok pénzbe kerül. amit értelmesebb dologra is felhasználhattam volna

a bűnözőket támogatom az oda adott pénzemmel

lelkileg kiteszem magamat a megszállottságnak, függővé válhatok

De megmagyarázzuk magunknak, hogy:

Ez megnyugtat, idegileg kisimulok egy kis időre

Saját pénzem, amivel azt csinálok amit akarok

Ez az igazi szabadság, mert azt csinálok amit csak akarok, és a vágyaimat nyugodtan kiélhetem

Azt a sok "szentfazék" vallásos embereket/rokonokat ki akaszthatom, és ez milyen jó buli.

A fontos az, hogy jól érezzem magamat, ez miért lenne baj? stb.

A végtelenségig lehetne folytatni az érveléseket, de a helyzet az, hogy a bűn akkor is bűn, ha nem tartjuk azt annak!

Van azonban a bűnnek egy olyan fokozata, amelyet sem ezen a világon, sem a másvilágon nem lehet megbocsájtani: a megátalkodottságot! Ez a Szentlélek elleni bűn, ami azt jelenti, hogy még az Istenért sem hajlandó valaki megbánni a bűneit, mert azt kimagyarázza magának és jónak tartja! Tehát mindig mindenkor meg ideologizálja azt, hogy az a rossz amit elkövetett az neki mégiscsak jó, ezért meg sem lehet bocsájtani.

Más az amikor valaki tudja, hogy bűnt követett el, meg is bánja, de utána újból elköveti. Nem akarja csinálni, de mégis megcsinálja, ez esetben megkötözöttségről beszélhetünk. Ha pedig nem képes valaki feloldani, semlegesíteni a megkötözöttségeit, akkor abból könnyen megszállottság alakulhat ki, ami már pszichiátriai eset, olyan függőség, amely rabszolgájává teszi a saját vágyainak a kiélése, és ez tényleg a démoni megszállottságnak lehetne nevezni!

#14 "a megátalkodottságot! Ez a Szentlélek elleni bűn, ami azt jelenti, hogy még az Istenért sem hajlandó valaki megbánni a bűneit, mert azt kimagyarázza magának és jónak tartja! Tehát mindig mindenkor meg ideologizálja azt, hogy az a rossz amit elkövetett az neki mégiscsak jó, ezért meg sem lehet bocsájtani."

Én úgy tudtam a szentlélek káromlása ami nem bocsáttatik meg sem itt sem odaát hanem a megátalkodottság.

#14

nem a megátalkodottság. elirtam