Katolikus - Csak azokat a bűnöket gyónhatom meg, amiket megbántam, ugye?

Nincs a sorrenddel semmi baj.

Bármit meggyónhatsz, amiről úgy érzed, hogy jobb lett volna nem megtenni, vagy segítségül hívhatsz egy úgynevezett lelki tükröt is ehhez. Az, hogy gyónni szeretnél, már önmagában bennfoglaltan hordozza azt a szándékot, hogy szakítani akarsz a rosszal és szeretnéd rendezni a kapcsolatodat az Istennel, szeretnél a kiengesztelődés útjára lépni, hiszen ez volna a gyónás célja alapvetően. Bár érdemes, sőt kell is, hogy a konkrét dolgokat meggyónjad, mégis inkább az a felett érzett bánat a jó motiváció talán, hogy esetleg megbántottad az Istent, és hogy elszakadhattál tőle. Ha ennek a bánatával és a jóvátételének szándékával mész gyónni, biztos hogy nem lehet rossz a gyónásod.

Ez nem teljesen így van... Ha gondolod, írd meg privátban, hogy mi az, amit bánsz, mert meg akarod gyónni, de nem bánsz, mert szerinted így nem gyónhatod meg, nehogy szentségtörést kövess el.

Alapvetően valóban kell, hogy legyen a gyónásod érvényességéhez az a szándék, hogy kerülni akarod a bűnt, mint egyfajta fedezet a megbánás tekintetében, ugyanakkor önmagában az nem teszi rosszá, vagy érvénytelenné a gyónást, ha egyébként akár már a gyónás pillanatában is tudod mondjuk, hogy nagy valószínűséggel újra el fogsz esni az adott dologban és megint csak el fogod követni. Tehát önmagában ettől a feltételezéstől, vagy tudástól a bűnismétlés valószínűségére vonatkozóan még nem lesz érvénytelen, vagy szentségtörő a gyónásod. És lehetnek olyan bűnök igenis sajnos, amik tulajdonképpen kedvesek az ember számára, legalábbis egyfelől azok, pl. esetleges szexuális fantáziák, flört, stb, akár keresztény ember részéről is. Gyengék és botladozóak vagyunk, bűnre hajló természetünknél fogva sokszor; a kísértés pedig olyan területen érkezik a legerősebben gyakran, ami az adott személy lehető leggyengébb pontja amúgy is.

A kérdés szerintem nem elsősorban az, hogy a bűntudatod mennyire bizonyosan bűnbánat is egyben, vagy mennyire nem, vagy hogy mit is nevezel igazán annak. Ha már (vagy ha még...) bűnnek nevezed a bűnt, a rossz megtételét és tudod, hogy gyógyulásra van szükséged és legalább az bánt a bűnödben, hogy az Úristen szeretete ellen cselekszel vele, s ezért valamilyen szinten küzdelem párosul a bűntudatod mellé, a bűnök ellenében, és meg van a szándék benned, hogy felkelj, ha elestél akárhányszor is, addig talán nem olyan nagy a baj. Ha semmilyen szándékod nincs a változtatásra, mert olyan mód szereted a bűnt, hogy lényegében nem érdekel más és inkább elhallgattatod a lelkiismeretedet, ha figyelmeztet a rosszra, és pusztán automatizmusként tekintesz a gyónásra, de valójában semmilyen fedezet nincs mögötte részedről, ami legalább a szándékot illeti, az már a kevésbé üdvös út, hogy úgy mondjam és nem utolsósorban önbecsapás is.

Mindensetre én azt mondanám neked, hogy inkább menj ilyenfajta kétségekkel gyónni, minthogy helyette inkább elhallgattatni próbáld a lelkiismeretedet, mert ez utóbbi is sikerülni tud hosszas munkával és az olyankor talán már kevésbé reverzibilis a történet, mint nem.

De, simán meggyónhatod azt is, amit nem bántál meg, de bűn.

Viszont ilyenkor el kell mondani azt is, hogy nem bántad meg.

Ilyenkor erre keresni kell valamilyen megoldást.

Ha nem bántad meg akkor te nem tekinted bűnnek. Vajon miért nem?

Mitől érzed helyesnek?