A katolikus hit szerint az elkárhozott halottakkal is lehet kommunikálni, vagy csak a szentekkel?

Bepecsételtetik a bűn

Na de mi a helyzet azzal a próféciával, ami azt mondja, hogy bepecsételtetik a bűn? Vajon Jézus a bűnt is eltörölte volna i. sz. 34-ig? A Zsid.9:26-ban a következőt olvassuk Jézusról:

„Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.” (Zsid.9:26)

Megismétlem: a bűn nem jelent többé problémát Isten számára. A Biblia azt mondja, hogy Krisztus az egész világ bűneit magára vette. És mit jelent ez? Felvitte a fára és eltörölte a bűnt a kereszten. Ha csak felfognánk, mit is jelent mindez az egyes ember számára! Azt jelenti, hogy létezik olyan emberi élet, amelyben nincs bűn, és a miénk lehet, ha akarjuk! Az egyetlen „feltétel”, hogy valóságosan higgyünk az Úr Jézus Krisztusnak. Csak el kell fogadnunk mindazt, amit Isten az Ő Fia által véghezvitt.

Egyértelmű tehát, hogy a Dán.9:24 nem a zsidókról, hanem Jézus Krisztusról szól. Csak másodlagos értelemben volt köze a zsidókhoz, hiszen Jézus a zsidók közül támadt, Izrael egyik törzséből származott. A bűn azonban kizárólag Krisztusban töröltetett el. A bűn emberiség feletti hatalma megtört, amikor Jézus „kárhoztatta a bűnt a testben” (Róm.8:3), éspedig közönséges emberi testben. Ezért nincs hatalma többé a bűnnek az emberiség felett. Engesztelést szerzett a bűnökért és elhozta az örök igazságot. Egyetlen emberi élet létezik, amely természetét tekintve örökkévaló igazságosságot hordoz.

Egyedüli problémánk, hogy nem akarjuk elhinni: ezt az életet tényleg megkaptuk ajándékba, és az ő élete tényleg a miénk. Aki azonban hiszi ezt, az szabaddá lesz! Meg kell ugyanis értenünk, hogy Jézus halála nem kizárólag annyit jelent, hogy váltságdíjat fizetett értünk. Sokkal inkább azért halt meg, hogy nekünk bűntelen és örökkévaló igazságosságot hordozó életet ajándékozhasson. Ha elhisszük és elfogadjuk, amit Krisztus értünk tett, akkor valóban megszabadultunk a bűntől. Nem ezt tanítja egyértelműen és világosan a Biblia?

„És megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Ján.8:32)

„Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik, mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt!” (Róm.6:14)

„Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.” (1.Ján.3:9)

Ezek a versek bámulatosak. A legtöbb keresztény azonban fél tudomásul venni az itt leírtakat, mert különben „keresztény” tapasztalatai lelepleződnének. Isten szava azonban igazság. Az egyetlen indok, ami miatt nem tapasztaljuk meg mindezt, hogy nem akarjuk elhinni: Jézus már mindezt elvégezte értünk! A Biblia azt tanítja, hogy Ő eltörli a bűnt – és Ő pontosan ezt tette. Isten azért nem tulajdonítja nekünk vétkeinket, mert Krisztus eltávolította azokat az útból, a keresztfára szögezte őket.

A II.Kor.5:20-ban ez áll:

„Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne miáltalunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!”

Két félről van szó: Istenről és emberről. Volt egy fal közöttük, de ezt Isten lerontotta és eltávolította az útból. Akkor most mi az ember problémája? Az, hogy nem akarja elhinni azt, amit Isten már elvégzett. Isten már megbékélt az emberrel, de az ember? Az ember még nem békült meg az Istennel, mert szívében még mindig akadályokat emel, amelyek kizárólag az emberi elmében léteznek, nem Isten előtt. A bűn nem probléma többé Isten számára, mert ezt a kérdést Jézus tökéletesen és végérvényesen megoldotta.

Amikor ezt megértettem, rájöttem, hogy olyan ellenfél ellen küzdök, aki már halott. Olyan dolog miatt kárhoztattam magam, ami Isten számára nem jelent többé problémát. Felismertem, hogy a gondom sokkal inkább abban áll, hogy nem hittem el mindazt, amit Isten az Ő Fia által már megtett, s amikor ezt végre felfogtam, határtalanul megkönnyebbültem. Úgy éreztem, nagy kő esett le a szívemről.

Sokan azért roskadozunk bűnteher alatt, mert cselekedeteink alapján mérjük le magunkat. Krisztus helyett magunkat szemléljük. Ha azonban tekintetünket Krisztusra szegezzük, és megértjük, mit tett Isten az Ő Fia által értünk, akkor letesszük a terhet és nemcsak a bűn kárhoztatása alól szabadulunk fel, hanem azt is felismerjük, hogy a bűn hatalma megtört felettünk. Régi bűneinknek hirtelen nincs többé hatalma felettünk, és megéljük végre, hogy valóságosan szabadok lettünk. Nos, a Biblia világosan tanítja, mit tett Jézus értünk!

Róm.8:3

8 1Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, 2mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. 3Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, 4hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. 5Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival. 6A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, 7minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. 8Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. 9Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. 10Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által. 11Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. 12Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. 13Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. 14Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. 15Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!” 16Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. 17Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. 18Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. 19Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. 20A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, 21hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. 22Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. 23De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. 24Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? 25Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. 26Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. 27Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. 28Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. 29Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. 30Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. 31Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? 32Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 33Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít. 34Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? 35Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? 36Hiszen meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat.” 37De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. 38Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.