A katolikus hit szerint az elkárhozott halottakkal is lehet kommunikálni, vagy csak a szentekkel?

Olvasd el figyelmesebben, hogy mit mond Jézus.

"Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké."

Tehát ők élnek, nem hullaként fekszenek elporladva, megsemmisülve öntudatlanul.

"aki él és hisz bennem, nem hal meg soha"

Hogy lenne ez irreleváns? Pont ez alapján tudhatjuk, hogy ezek a szentek élnek.

"de az emberek megítélése egyszerre fog történni, és nem külön"

A Biblia alapján ez se igaz. Lásd szegény Lázárról és a gazdagról szóló példabeszédet, akik haláluk után elnyerték jutalmukat, illetve büntetésüket. De a jobb latornak is azt ígéri Jézus, hogy még aznap vele lesz a paradicsomban.

Jézus színeváltozásakor Mózessel és Illéssel beszélget. Megsemmisült emberekkel is lehet ezek szerint beszélgetni?

#13

Pedig a Biblia is beszél egy olyan állapotról, amikor/ahol a lelkek tűz által megtisztulnak. Bár a Biblia is katolikus kitaláció, szóval ebben így igazad van.

Hát ha tényleg nem kötekedésből, akkor itt elolvashatod:

[link]

Lesz hozzá számtalan idézet és el is magyarázza az egészet.

Katolikus vagyok, ez az én okfejtésem, de nem néztem utána, hogy van-e erről katolikus szakirodalom.

Az Egyház azt tanítja, hogy a kárhozat állapotában a lélek teljesen el van zárva Istentől. Isten a szeretet, tehát a kárhozatban a lélek egy folyamatos gyűlöletben él és el van zárva mindentől, ami szép, jó és igaz (ez a három is Isten lényege, ezeket Isten nélkül nem lehet megtapasztalni). És magától a szeretettől is el van zárva. Tehát - szerintem - nem hallja és nem is érzékeli, ha mondjuk egy elkárhozottra itt a földön valaki szeretettel gondol.

Azért nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert a kárhozat állapotát teljes mértékben itt a földön nem tudja az ember megtapasztalni. Lehet akármilyen bűnös, lehet akármilyen rossz, lehet akármilyen pokoli helyzetben, de Isten kegyelme ebben a világban jelen van. A pokolban viszont nincs.

A dúsgazdag és szegény Lázár példabeszédből arra következethetünk, hogy a pokolban folyamatosan szembesülnek az elkárhozottak azzal, hogy életükben miben vétettek és hogy bűneik másokra milyen következményekkel járnak. Szenvedésüket ez okozza.

Olyat viszont nem tanít a Katolikus Egyház, hogy a halottaknak megszűnik minden kapcsolata a földi világgal haláluk után. Az Egyház ősi, apostoli hitvallásában is benne van, hogy "hiszek a szentek közösségében". A kegyelmi- és a szeretetkapcsolat nem szakad meg a halállal, az elhunyt szentek imáikkal és életükben végbevitt jócselekedeteikkel hozzájárulnak a mi üdvösségünkhöz is.

Az elkárhozottak viszont sajnos nem tudnak közbenjárni értünk, tekintve, hogy ők nincsenek is Isten jelenlétében.

Lehet ezzel nem egyetérteni, de a kérdésben az volt, hogy a Katolikus Egyház mit tanít erről.

Bár rommá pirosoztatok, holott csak a Bibliából idéztem:

Az élők annyit tudnak, hogy meg fognak halni; de a holtak semmiről sem tudnak, semmiből sincs hasznuk többé, még az emléküket is elfelejtik.

Szeretetük is, gyűlöletük is, igyekezetük is tovatűnik, és nincs részük soha többé semmiben sem, ami a nap alatt történik.

Prédikátor 9 fejezet 5-6.

Semmi Purgatórim és Pokolbéli szenvedés nincs írva sehol...