Mihez kezdjen az, aki kilépett?
Aki része volt valamelyik vallási csoportnak/szerveződésnek, az/ő/ti (amelyik tetszik) ki mit kezd utána?
Kiemelten örülnék, ha a válaszok:
Vallás + kilépés/megkülönbözés oka + és a mostani állapothoz vezető út/új világkép.
Örülnék, ha kultúrált módon, nem vagdalózva, tekintettel a vallásos emberek hitét amennyire lehet tiszteletben tartva, kultúrált kritikával élnétek, úgy válaszolnátok, hogy nem ismerős ismerősétől hallott dolgokat sorolnátok saját élményként, vagy ha igen, azt tisztességgel jeleznétek hozzászólásotokban.
Rólam:
Én is hasonló cipőben járok, egyelőre a pártatlanság kedvéért nem osztanám meg, későbbiekben, a megnyilvánulásoktól erősen függően.
Köszönöm az erre szánt időtöket.
Valláskárosult címke értelmezése jelen esetben, ha esetleg sért valakit a más értelmezések előfordulása miatt.
- Olyan ember, akik valamely vallás elismert tagjaként élt, és a valláson belüli, külső szemlélőnek nem észrevehető, esetleg titkolt/elhallgatott valóságos/valós körülmények miatt mentális-> egészségügyi -> anyagi kárt szenvedett, amit nem láthatott előre csatlakozását megelőzően.
Próbáltam jól megfogalmazni, elnézést ha kusza lett.
"Félek válaszolni Isten esetleges haragja miatt."
Isten akkor azt is tudja, hogy csak félelmedben nem "válaszolsz", különben megtennéd, és tudja, miket gondolsz ezzel kapcsolatban, mi a véleményed. Hiába nem írod le.
Itt elsősorban a szektákkal van baj, egy normális felekezetből való kilépés nem okoz különösebb traumát. Például volt egy fórumozó, aki hitgyülis volt, de orvosi papírt mutatott arról, hogy lényegében mentálisan sérültté tették.
Sokszor a kilépés magával hozza az Istentől való teljes elfordulást is, ami szintén nagy baj szerintem. Sajnos a szektákban beleivódik sokakba a normális felekezetekkel (különösen a katolikusok, akik a "főgonoszok") való ellenszenv, s ez okán kilépés után se nagyon tudnak közelíteni ezek felé, pedig itt normális módon megélhetnék a tiszta istenhitet.
Ezzel kapcsolatban tudok pozitív példát is, szintén egyik fórumozó, aki Jehova tanúja volt, majd kilépés után a katolikusok között sikerült megtalálnia Istent.
Nem olyan drámai az esetem: én a református felekezettől fordultam el és közeledtem a katolikus / evangélikus felé. Az oka az, hogy a legjobb református lelkészek általi istentiszteleten (ahol az igehirdetésen van a hangsúly) is úgy éreztem, azokhoz beszélnek, akik még nem tértek meg. Nem volt különösebb mondanivalójuk azokhoz, akik már hisznek, azoknak lelki útravaló, hanem "térj meg, legyél Krisztus katonája". A katolikusoknál mélyebb lelkiséget találtam, már hívőknek, rengeteg különféle imádkozási formával, gazdag liturgiával, és nem elnyújtott 20 perces igehirdetésekkel. Ugy érzem, a katolikusoknál fontosabb az ima, az istenkapcsolat.
Nem tértem át, tehát reformátusként járok misére, így áldozni nem tudok.
Ez inkább talán a személyiségemhez jobban passzol. Azt hozzáteszem, hogy maguk a reformátusok, és a lelkészek különösen, templomon kívül egyáltalán nem voltak rossz élmény, sőt, nagyon is emberszerető, jóindulatú emberek. Főleg a lelkészek nagyon megközelíthetőek, normálisak. Csak nekem kicsit iskolába járás volt, és üres, ahol nem éreztem úgy Isten jelenlétét.
Azt is elmondom, hogy azoktól a katolikusoktól, akik tudják, hogy reformátusként vagyok ott, sosem kaptam a fejemre, és nem erőltetnek semmit, hogy katolizáljak stb.
"Mihez kezdjen az, aki kilépett?"
Növekedjen tovább Krisztusban, a szeretetben, Pál levelei alapján
"Mihez kezdjen az, aki kilépett?"
Bontson pezsgőt hogy megszabadult.
"mostani állapothoz vezető út"
Hosszú volt. Sok kutatás és nyitott szem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!