Halálunk után lehet egyezkedni Istennel, hogy hova szeretnénk jutni, a Mennyekbe, vagy hogy újjászülethessünk?

"De most mit vár el tőlem az Isten? Égessem el saját magam máglyán, vagy mi??"

Próbáld elolvasni a Bibliát

Nincs kárhozat, nemhogy örök.

Ez eredetileg nem volt a Bibliában, Isten sose kínozna senkit!

A vak, hitbuzgó hamis kereszténység terjeszti ezt a gonoszságot Istenről. Utána meg szerető Atya, mi?

2 féle kereszténység van, az igazi első századi, és az, ami a második százada nagy hitehagyás következtében kialakult, majd a harmadik századra államvallássá lett.

"Ha a tűz tava a pusztulás szimbóluma, miért mondja a Biblia az Ördögre, a vadállatra és a hamis prófétára utalva, hogy „éjjel-nappal kínozni fogják őket örökkön örökké”?

Ahhoz, hogy az Ördögöt örökké kínozzák, örökké életben kellene lennie. A Biblia azonban azt írja, hogy meg lesz semmisítve (Héberek 2:14)

Az örök élet ajándék Istentől, nem büntetés (Róma 6:23).

A vadállat és a hamis próféta jelképes értelműek, így hát nem lehet őket fizikailag kínozni.

A „kínoz” igével fordított szó a Bibliában arra is utalhat, hogy valakit fogva tartanak. Sok bibliafordítás például a Máté 18:34-ben a „kínzók” jelentésű görög szót a „börtönőrök” kifejezéssel adja vissza, ami jelzi a „kínoz” és a „fogva tart” szavak közötti kapcsolatot. Ehhez hasonlóan két párhuzamos beszámolóban, a Máté 8:29-ben és a Lukács 8:30, 31-ben, ugyanarra utal a „kínoz” és a „mélység” szó, mely a teljes tétlenség, a halál jelképes helye (Róma 10:7; Jelenések 20:1, 3). A Jelenések könyve tulajdonképpen számos alkalommal használja a „kínoz” szót jelképes értelemben (Jelenések 9:5; 11:10; 18:7, 10)."

A pokol téves értelmezésével kapcsolatban:

A Jelenések 20:13 ezt mondja: „a tenger kiadta a benne levő halottakat, és a halál és a hadész is kiadta a benne levő halottakat.” Igen, a bibliai pokol ki lesz ürítve. Jézus ígérete szerint „eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják [Jézus] hangját, és kijönnek”.

"Sok régebbi protestáns és katolikus fordítás ezzel a szóval adja vissza a héber seʼólʹ és a görög haiʹdész szavakat (KJ, Dy, Kár., B.–D., Káldi). Ezek a fordítások azonban nem következetesek, mivel más szavakat is használnak az eredeti szavak visszaadására, például „sír”, „verem”, „halál”, „alvilág”, „holtak országa”, „holtak hazája”, „koporsó”. A modernebb fordításokban már a héber seʼólʹ és a görög haiʹdész szavak betű szerinti átírása található (AS, RS, ÚV).

A Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words (1981, 2. köt. 187. o.) c. mű a következőt mondja arról, hogy az eredeti héber és görög szavakat „pokol”-nak fordítják: „HÁDESZ. . . Megfelel az Ósz.-ben [Ószövetségben] található »seol«-nak. Az A.V. [Authorized Version] az Ósz.-ben [Ószövetségben] és az Úsz.-ben [Újszövetségben] nem éppen szerencsés módon »pokol«-nak fordítja.”

A Collier’s Encyclopedia (1986, 12. köt. 28. o.) ezt írja a „pokol” címszó alatt: „Első jelentésében megegyezik az ószövetségi héber seollal, illetve a Septuagintában és az Újszövetségben a görög hádesszel. Mivel a seol az ószövetségi időkben csupán a halottak nyugvóhelyére utalt, és nem hordozta magában azt a gondolatot, hogy erkölcsi szempontból meg vannak különböztetve a jók és a rosszak, ezért a »pokol« szó, különösen a ma használatos értelme miatt, nem szerencsés fordítás.”

A „pokol” szó napjainkban használatos értelmét jól mutatja Dante Isteni színjáték c. műve, illetve Milton Elveszett Paradicsom c. írása. A szó mai jelentése teljesen más, mint az eredeti nyelvű szavaké. Azonban az az elképzelés, hogy a „pokol” a tüzes gyötrelem helye, már jóval Dante és Milton napjai előtt kialakult. A Grolier Universal Encyclopedia (1971, 9. köt. 205. o.) ezt írja a „pokol” címszó alatt: „A hinduk és a buddhisták szerint a pokol a spirituális megtisztulás és a végső megújulás helye. Az iszlám hagyomány szerint ez az örök büntetés helye.” A Babilonban és Egyiptomban élő ókori pogány népek körében is megtalálható volt az a hittétel, hogy van szenvedés a halál után. A babilóniaiak és az asszírok „az alvilágot. . . a borzalmak helyének [képzelték], amely igen hatalmas és ádáz istenek és démonok uralma alatt áll”. Az ókori egyiptomi vallási szövegek nem írtak arról, hogy bárkit is örökre tűzben égettek volna, de a „másvilágot” egy olyan helynek írták le, ahol „tüzes gödrök” vannak fenntartva „az elkárhozottaknak” (ifj. Morris Jastrow: The Religion of Babylonia and Assyria. 1898, 581. o.; The Book of the Dead. E. Wallis Budge bevezetőjével, 1960, 135., 144., 149., 151., 153., 161., 200. o.).

A pokoltűz a kereszténység egyik legalapvetőbb tanítása már évszázadok óta. Érthető, hogy miért írja a következőket a The Encyclopedia Americana (1956, XIV. köt. 81. o.): „Sok zűrzavart és félreértést okoztak a Biblia korai fordítói azzal, hogy a héber seol, valamint a görög hádesz és gyehenna szavakat rendszeresen a pokol szóval fordították. Az, hogy a Biblia átdolgozott kiadásainak fordítói egyszerűen transzliterálták ezeket a szavakat, nem volt elegendő e zűrzavar és hamis felfogás eloszlatásához.” Ám az, hogy transzliterálják és következetesen adják vissza ezeket a szavakat, lehetőséget ad a Biblia tanulmányozóinak, hogy megfelelően össze tudják hasonlítani azokat az írásszövegeket, melyekben az eredeti héber és görög szavak szerepelnek, így, ha elfogulatlanok, pontosan meg tudják érteni a valódi jelentésüket. (Lásd: GYEHENNA; HÁDESZ; SEOL; SÍR; TARTAROSZ.)"

Mit tanított Jézus a pokolról?

„Ha szemed csábít bűnre – mondta Jézus –, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a pokolba kerülnöd, ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik” (MÁRK 9:47, 48, Békés–Dalos-fordítás)

Egy másik alkalommal Jézus beszélt az ítélet időszakáról, amikor ezt fogja mondani a gonoszoknak: „Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült.” Azt is mondta, hogy ezek „örök büntetésre mennek” (MÁTÉ 25:41, 46, Katolikus fordítás)

ELSŐ látásra úgy tűnhet, hogy Jézus fenti szavai támogatják a tüzes pokol tanítását. De nyilvánvalóan Jézus nem akart ellentmondani Isten Szavának, mely világosan kijelenti: „a holtak nem tudnak semmit” (Prédikátor 9:5, Kat.).

Mire utalt hát Jézus, amikor azt mondta, hogy lesz, aki ’a pokolba kerül’? Szó szerinti vagy jelképes az az ’örök tűz’, amelyre Jézus felhívta a figyelmet? Milyen értelemben mennek a gonoszok „örök büntetésre”? Vizsgáljuk meg egyenként ezeket a kérdéseket.

Mire utalt Jézus, amikor azt mondta, hogy lesz, aki ’a pokolba kerül’? A Márk 9:47-ben ’pokol’ szóval fordított eredeti görög kifejezés a Geʹen·na. Ez a szó a héber Gé Hin·nómʹ szóból származik, melynek jelentése ’Hinnom-völgy’. A Hinnom-völgy közvetlenül az ókori Jeruzsálem mellett volt. Az izraelita királyok korában gyermekáldozatokat mutattak ott be; ez egy olyan visszataszító szokás volt, melyet Isten elítélt. Ő azt mondta, hogy kiirtja azokat, akik a hamis imádat ezen szokását gyakorolják. Így a Hinnom-völgyet ’az öldöklés völgyének’ nevezik majd, ahol „e nép halottai” temetetlenek lesznek (Jeremiás 7:30–34, Újfordítású revideált Biblia). Jehova ezáltal megjövendölte, hogy a Hinnom-völgy a holttestek tömeges megsemmisítésének helye lesz, nem pedig az élő áldozatok kínzásának helye.

Jézus napjaiban Jeruzsálem lakói szeméttelepként használták a Hinnom-völgyet. Ide dobták néhány aljas bűnözőnek a holttestét is, és itt folyamatosan égett a tűz, hogy megeméssze a szemetet és a holttesteket.

Amikor Jézus az el nem pusztuló féregről és a kiolthatatlan tűzről beszélt, nyilvánvalóan az Ézsaiás 66:24-re utalt. Azoknak a holttestével kapcsolatban, „a kik [Isten ellen] vétkeztek”, Ézsaiás azt mondja, hogy „az ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik” (Károli-fordítás). Jézus és a hallgatói tudták, hogy Ézsaiásnak ezen szavai arra utalnak, hogy miként bánnak azoknak a holttestével, akik nem érdemlik meg, hogy eltemessék őket.

Jézus tehát úgy utalt a Hinnom-völgyre, vagyis a Gyehennára, mint ami találóan szemlélteti a feltámadás reménysége nélküli halált. Nyilvánvalóvá tette, mit értett a „gyehenna” szó alatt, amikor figyelmeztetett, hogy Isten „mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában” (Máté 10:28, Kár.). A gyehenna az örök halál jelképe, nem pedig az örök gyötrelemé.

Szó szerinti vagy jelképes az az ’örök tűz’, amelyre Jézus felhívta a figyelmet? Figyeld meg, hogy a Jézus által említett ’örök tűz’, mely a Máté 25:41-ben szerepel, „a sátánnak és angyalainak” készült. Gondolod, hogy a szó szerinti tűz megégetheti a szellemteremtményeket? Vagy Jézus jelképes értelemben használta a ’tűz’ kifejezést? Ugyanebben a beszédben a ’juhok’ és ’kecskék’ kifejezés természetesen nem szó szerint értendő; ezek szóképek, melyek kétféle embertípust ábrázolnak (Máté 25:32, 33). Az örök tűz, melyről Jézus beszélt, jelképes értelemben égeti el teljesen a gonoszokat.

Milyen értelemben mennek a gonoszok „örök büntetésre”? Bár a legtöbb fordítás a „büntetés” szót használja a Máté 25:46-ban, a görög koʹla·szin szónak az alapjelentése az, hogy ’megfékezni a fák növekedését’, vagyis lemetszeni, levágni a felesleges ágakat. Tehát miközben a juhszerű személyek örök életet kapnak, a bűnbánatot nem gyakorló kecskeszerű egyének ’örök büntetést’ szenvednek, örökre kivágattatva az életből.

Amennyire az istent MOST érdekled, ahogy most válaszol a kérdéseidre, és segít neked - pont úgy fog viselkedni a halálod után is.

Mivel ő nem változik.

27.

Ez nem fog megtörténni. Ahhoz hogy ez megtörténjen kéne hogy létezzen az az isten. De mivel nem létezik így nem tudd menni sehova sem és beszélni veled vagy akárki mással.

"Isten olyan, mint az az anya, aki magára hagyja a saját gyermekét és utána még a gyereket szidja, hogy milyen rossz volt. Vagy az az apa, aki korbáccsal üti a gyerekét, ha rosszul viselkedik...."

Ezt mégis honnan veszed? Hatalmas tévedés.

Leírták már előttem, de megismétlem: amit őszintén megbánsz, azt megbocsátja.

Egyébként pedig "lejött személyesen". Bő 2000 év eltelt azóta, és még mindig beszélünk róla ;)