Valaki aki hallgatta Joyce Mayer melyik adásában beszél a Rómaiakhoz 12:20 rol?

#10

"alapján vezette volna le, hogy kinek is van örök élete. "

Akkor akinek nem telik Bibliara annak nincsen örök élete ezek szerint azok mind pokolra jutnak szegény afrikai etióp emberek :(

Egy biztos: ha valakinek az üzenete abból áll, hogy ki miért, milyen arányban hamis tanító, és hova nem szabad menni, arra a személyre jobb, ha az ember soha nem hallgat, hanem amint felismeri ezt a típusú mondanivalót, hanyatt-homlok elmenekül onnan. Példátlan a Bibliában, hogy Isten embere azzal házalt volna, hogy ki a hamis próféta, ki az álnok munkás, ki a tévtanító. Ilyet Absolon tett, amikor elkezdte megfúrni az apja királyságát: Gyere ide barátom, mondd el nekem mi a problémád! Itt senki sem hallgat meg téged, de bárcsak én lennék a király, én bizony igazságot tennék a kisember számára.

Az evangélium üzenete világos:

1. Jézus Krisztus (a megígért Messiás, azaz a Felkent) meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint.

2. Eltemették.

3. Feltámadott harmadnapon az Írások szerint.

4. Aki ezeket a tényeket elfogadja, hisz benne és mindvégig megőrzi, az megmenekül. (1Korinthus 15,1-4; Róma 4,23-25)

Maga Jézus az üdvösség elnyerését az iváshoz hasonlítja: "Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne." (János 4,14)

De Jézus a jönni igével is kifejezte ugyanezt:

"Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem." (János 6,37)

De úgy is kifejezte Jézus, hogy valaki beengedi Őt az ajtón:

"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." (Jelenések 3,20)

Pál apostol azt is kifejti, hogy hogyan lehet ezt megtenni:

"Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre." (Róma 10,9-10) A görög szövegben az 'eisz' előrag áll, aminek a jelentése -ba, -be, -ra, -re, nem pedig az 'en' előrag, aminek a jelentése -ban, -ben, ez esetben a Károli fordítás is helyes. A Biblia szerint mi nem az igazságban hiszünk, hanem az igazságra, igazságba, vagyis valamiből valamibe. A hitünk mozdít ki minket az istentelenség állapotából, és visz át a megigazított állapotba, méghozzá a saját szájunk beszéde által. Magát az igazságossá nyilvánítást Isten végzi el, de a szánk beszéde által, amit a szívünkben már meglevő hit indít erre, ami Isten beszédéből jött a szívünkbe (Róma 10,17). Minden szempontból Istené az első lépés, de nekünk reagálnunk kell rá, hogy a kegyelem megmenthessen minket.

Ez az oka annak, hogy amikor hirdetik az evangéliumot, akkor előre hívják az embereket, hogy mondják el az ún. megtérő imát. Ám az ima eredménye attól függ, hogy egyrészt az adott személy komolyan gondolja-e, amit mond, illetve, hogy valóban a szívében van-e a hit. Hit nélkül ugyanis lehetetlen Istennek tetszeni, másrészt kegyelemből tartatunk meg hit által, nem pedig hitből tartatunk meg, kegyelem által. Nem a kegyelem hordozza a hitet, hanem a hit hordozza a kegyelmet. A kegyelem ugyanis nem azonos az irgalommal. Istent az irgalmassága indította a mi megmentésünkre, és ugyanez az oka annak, hogy mi hallhatjuk az evangéliumot és dönthetünk úgy, hogy mi akarjuk Jézust. De nem az irgalom, hanem a kegyelem ment meg bennünket, ami a hitünk által érkezik meg hozzánk.

Aki más evangéliumot hirdet, arra Pál apostol átkot mondott egymás után kétszer is, hogy ne legyen kétség, hogy komolyan gondolta-e (Galata 1,8-9). Amennyiben Joyce Meyer és a fentebb felsorolt személyek nem ezt az evangéliumot hirdetik, amit maga a Biblia nevez evangéliumnak, a Pál apostol által kimondott átok automatikusan életbe lép velük kapcsolatban. Ám ha a kritikusaik hirdetnek más evangéliumot, akkor ez az ő életükben fog bekövetkezni. Úgyhogy azt javaslom a fentebb megnyilatkozóknak, hogy elsősorban a saját házuk táján söprögessenek, mert akkor teszik önmagukkal kapcsolatban a legjobbat. Pál apostol int mindannyiunkat: "Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el. De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk." (1 Korinthus 11,31-32)

Vagy:

"Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve." (Gal 6,4)