Milyen a kapcsolatotok Istennel?
Rájöttem, hogy igazán csak Istenre számíthatok az életemben. Ő számomra a szeretet és a megnyugvás. Az emberekre nem számíthatok, de Isten mindig velem van. Ő mindent lát, látja azt, ha boldog vagyok és azt, hogyha szomorú vagyok. Látja a jó és rossz oldalam.
Számára én nyitott könyv vagyok és hiszem, hogy Ő jobban ismer engem és a vágyaimat, mint én saját magamat. Ő az iránytű és az erkölcsi mérce számomra. Egy térkép, ami segít engem eligazodni az életben.
Csak az Ő útja helyes, ha erről lelépek, tévúton járok. Az Ördög mindent megtesz, hogy elfordítson engem Tőle, de én nem hagyom magamat. A szívemben hordozom Istent. Ha ő velem, ki ellenem? Isten egyengeti utamat. Ez számomra az isteni gondviselés és szeretet.
Első két bekezdést, szinte én is írhattam volna.
Mondjuk az én ismeretem a világról, istenről egy pöppet nagyobb.
Amint leülök meditálni és kapcsolódom hozzá, érzem, hogy egy vagyok a végtelennel és a tökéletessel.
Hogy végtelennyien imádnak engem fentről.
Bár én tudom, hogy minden fejlettebb létforma nagyon nagyon mélyen ismer engem, tudom, hogy isten minden.
Az ördög engem nem csábítgat. Engem már átjár isten világa. Ha semmit sem teszek, csak hagyom magam, akkor is isten húz, az ördög szemében én már láthatatlan vagyok.
1#, nem jó. Azért nem jó, mert a jó szó nem írja le azt a végtelen mértékű tökéletességet.
Ha te beszélgetni akarsz a létezés csúcsával, akkor el vagy tévedve.
Mintha egy homokszem akarna homok dolgokat csinálni egy emberrel, és azt mondaná, hogy "hát ez az ember nem jó a homok dolgokban"
Persze, hogy nem, hisz többszörösen végtelenül fejlettebb.
Isten a legjobb beszélgető partner. Beszéltem már magasabb dimenziós lényekkel, főleg ötödik dimenziósakkal, de angyalokkal is, akik negyedik dimenziós szint felső részében vannak, és már ők sem beszéltek, hanem vibráltak. Az ötödik dimenziósaknál már egyáltalán nem volt semmi, ami emberi beszédhez csak hasonlítana. Hát még isten maga, ami maga a lét és nem lét és még annál is több.
Amikor "beszélek" istennel, megnyílik előttem a mennyország, érzem az egységet, leírhatatlanul tiszta, igaz, jó leszek. Érzem magamban minden kérdésemre az egyértelmű választ, aminek már az ezred része is sokkal több lenne, mint elég, de isten vég nélkül nyújtja nekem segítő kezét.
Változó.
Nem ereszti bő lére a mondókáját felém.
Isten nem utál senkit. Ez csak a bigott vallások bizonygatjak. Ő mindenkit szeret. Mivel mindannyiunkban benne él, saját magát nem utálhatja.
Elég ha a folyamatosan harsogó es kiabáló egodat lecsendesited, máris meghallod lelked hangját,ami tulajdonképpen Isten hangja. Az ateistakban az ego túl hangos, esélyt sem adnak a lelkük hangjának meghallására.
Jelenleg nincs kapcsolatom vele sajnos. Törekszem a megtérésre,de nem nagyon megy. Sokszor közel vagyok hozzá úgy érzem. Mert nyitok felé. És írja is az ige hogy közeledjetek Istenhez és Ő is közeledni fog hozzátok.
Csak még nem adtam át Neki teljesen magamat.
Én is ezen gondolkodtam hogy az emberekre nem számíthatok annyira mint Istenre. Ő tud mindent rólam. És hogy mi az ami elválaszt Tőle.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!