Vallási okokból görcsösen ragaszkodni egy házassághoz jó vagy rossz dolog?

"Nyilván vannak esetek, amikor az Egyház is engedi a különélést"

Az egyház mindig engedi a különélést. Egyházi házasság alatt a MÁSSAL élést nem engedi.

Mint Tolsztoj mondta, minden rossz házasság a maga módján rossz. A jó házasságok ugyanazért jók, de két egyforma rossz házasság nincs...

Igy általánosítani nem lehet, hogy meddig éri meg.

Amúgy sok egyház engedi a válást, pl. a református, evangélikus, lelkészekkel is előfordul.

Ez rendben van, de ez nem a vallási szemlélet, a kérdezőt pedig az érdekelné.

Kérdező: a vallás egyben akarja tartani az embereket. Akkor is, ha már nem kéne.

Ez nem jó dolog.

"de valaki már nem érzi annyira jól magát, inkább csak a megszokás"

Szerintem ez természetes és nincs vele semmi baj. Aranylakodalmon már nem szükséges, hogy az egyik fél elpiruljon és pillangókat érezzen a hasában, ha a másik fél ránéz! Ha segítik egymást, családként szeretik egymást, az úgy rendben van.

Szia

Ha már "görcsösen" kell ragaszkodni, ott már komoly bajok vannak....

Én már évtizedek óta élek házasságban(ugyan abban 😊) és sokszor előfordult mindkettőnkkel: már nem éreztük jól magunkat benne! De leültünk, és megbeszéltük hol, mi a baj, és tettünk arról mindketten, dolgoztunk azon, hogy visszaálljon a harmónia. A gyerekeink mindkettőnket nagyon szerettek, ezért csak abba az irányba mentünk, hogy a családi meleget, biztonságot továbbra is megőrizzük a számukra is. Úgy tűnik sikerült.😊 Amikor a lányunk befejezte az egyetemet, mindkettőnknek megköszönte, amiért biztos családi hátteret biztosítottunk a számára egészen az iskolák befejezéséig. Azt is elmondta, látta a "csonka" a csonkacsaládos osztálytársait mennyire hátrányban vannak hozzá képest.

Hát ez élettapasztalat.

Mivel a vallással is kapcsolatba hoztad..

Nem a vallást, inkább a házasság létrehozóját kellene megkérdezni erről. Mert aki kitalálta a házasság intézményét, az valószínűleg a legjobban tudja, hogyan, mitől működik az jól... és ő MINDENT elmond arról, hogyan erezheti magát jól mind a férj, mind a feleség, és a gyermekek is. Csak két alapelvet idézek Neked, amit ha megtartanak a felek, soha nem kerülhetnek abba a helyzetbe, amelyet a kérdésed alatt vázoltál.

Efézus 5:21,25,28,29,33

"A feleségek rendeljék alá magukat a férjüknek, mint az Úrnak, mert a férj feje a feleségének, mint ahogy Krisztus is feje a gyülekezetnek, hiszen ő a megmentője ennek a testnek. (az külön megérdemelne egy beszélgetést, mit jelent egy feleségnek alárendelnie magát MINT AZ ÚRNAK)...Férjek, továbbra is szeressétek a feleségeteket, mint ahogy Krisztus is szerette a gyülekezetet, és odaadta magát érte,...Ehhez hasonlóan a férjeknek úgy kell szeretniük a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti, mert soha senki nem gyűlölte a saját testét, hanem táplálja és dédelgeti, mint ahogy Krisztus is a gyülekezetet....Mindenesetre mindegyikőtök úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, a feleség pedig mélységesen tisztelje a férjét."

Ha van kedved, pár percben itt meghallgathatod, mit jelent ez a gyakorlatban:

[link]