Most tényleg bűn a kézbe áldozás?

Nem mondanám bűnnek, de nem a legjobb gyakorlat. Egyébként a II. Vatikáni Zsinat is csak feltételesen engedte ezt a módszert.

Miért ne legyünk a liturgián a szentség vételénél igényesebbek magunkkal szemben, ha megtehetjük...?

#4

"Nem mondanám bűnnek, de nem a legjobb gyakorlat."

Idézet a Magyar Katolikus Lexikonból:

"Az →utolsó vacsorán (az első áldozás alkalmával), miután az Úr testévé változtatta a kenyeret, megtörte és így szólt: „vegyétek és egyétek”, az ap-ok kézbe kapták az Úrtól és úgy vették magukhoz. Ugyanígy, miután vérévé változtatta a bort, kezükbe adta a kelyhet: „vegyétek és igyatok ebből mindnyájan... ” (Mt 26,26-27). Az ősegyh. így áldoztatott: a hívő kinyújtott tenyerére helyezte az Euch-t. A K-i egyh-ban a →két szín alatti áldozás, a Ny-i egyh-ban a kis ostyával való áldoztatás elterjedése hozta magával a nyelvre történő áldoztatást. - A kat. szentségtan szerint az áldoztatás módja nem befolyásolja a Krisztussal történő szentségi egyesülést."

Ez a lényeg, Simon Gábor atya pedig jobban tenné, ha tartaná magát a Katolikus Egyház hivatalos tanításához. Ha Jézusnak és a korai egyháznak megfelelő volt, akkor ma is annak kellene lennie. Egyébként az én lelkiségemben rendes kovásztalan kenyérrel történik az áldoztatás, ott a kézbe helyezés az alap, mert rágni kell és morzsálódik, ha nem vagy körültekintő.

Bónusz Jeruzsálemi Szent Cirilltől:

"Amikor odajárulsz, ne kinyitott tenyérrel és szétfeszített ujjakkal jöjj, hanem bal tenyered legyen jobb tenyered trónja, így fogadd az eljövendő Királyt, és tenyered hajlatába fogadd Krisztus testét, rámondva az Ámen-t. Elővigyázattal szenteld meg a szent test hozzáérintésével szemeidet, ügyelj rá, nehogy valamennyi is elmorzsolódjon belőle. Mert ha valamennyit is elmorzsálsz belőle, az olyan, mintha saját tested egy tagja menne veszendőbe. Mondd meg nekem: Ha valaki aranyport adna neked, nem tartanád e igen óvatosan, nehogy valami is elvesszen belőle, és megkárosodj? Hát akkor nem fogsz-e még sokkal jobban vigyázni, hogy még egy szemernyi se essen el belőle, ami aranynál és drágaköveknél is értékesebb?"

5-ös, köszönöm a kiegészítést.

Bár igazából fogalmunk sincs, hogy az utolsó vacsorán hogyan vették magukhoz Krisztus Testét az apostolok, de természetesen vehették kézbe. Ők az Egyház első püspökei. A felszentelt papság azóta is mindig kézbe áldozik.

Arról valóban vannak források, hogy az ókeresztények áldoztak kézbe. A középkori Oltáriszentség-tisztelet hozta magával a nyelvre áldozást szerintem helyesen. Egy szokás nem feltétlenül lesz jobb attól, mert régebben úgy volt szokás. De úgy gondolom, hogy Jeruzsálemi Szent Cirill kikelne magából, ha látná, hogy sokan ma milyen nemtörődöm módon veszik kézbe az Oltáriszentséget.

"A kat. szentségtan szerint az áldoztatás módja nem befolyásolja a Krisztussal történő szentségi egyesülést."

Természetesen nem. Ha leesik a morzsa és mindenki rajta tapos, az is Krisztus Teste. Ő ennyire kiszolgáltatja magát nekünk. De ezért kéne magunk részéről megtenni mindent, hogy a lehető legméltóbb módon vegyük.

"Ha leesik a morzsa és mindenki rajta tapos, az is Krisztus Teste."

Nem feltétlenül szerintem, mivel ott már a külső jegyek nincsenek meg olyan formán. Például, ha egy átváltoztatott ostya leesik, vagy olyasmi történik vele, hogy nem áldoztatnak vele, akkor azt fel szokták oldani vízben.