Nekünk, vallásos embereknek miért nem szabad kritikával illetnünk az agresszív antiteizmust, viszont ők miért szedhetnek szét minket?

Ha én teljesen jogos kritikával illetem az erősen vallásellenes réteget, akkor egyesek fel vannak háborodva, viszont, ha a vallásellenes személyeskedik, nem érvel, a vallásokat szidja, akkor ez nem igazán figyelhető meg. Ha valaki sz Erdélyi Ágostonhoz hasonlókról azt meri írni, hogy személyeskedő, beképzelt, illetve igazi érveket sem sorakoztat fel, akkor az egyesek szemében már vallási fundamentalizmus és már kapja is a bélyeget, hogy: "Az összes vallásos rühelli és képtelen tolerálni vagy legalább elviselni az ellentétes véleményt". Ha valamit kritizálok, feltétlenül utálnom kell? A kedvencem, amikor ilyen emberek akarják megmondani a "vitapartnerüknek" (mindegy, hogy az milyen vallású), hogy milyen egy jó hívő. Viszont az ő mocskolódásukat tűrniük kell a vallásos embereknek. Volt olyan kérdés, ahol a f*szi konkrétan azt írta, hogy kedve támadna leütni néha minden vallási személyt, más meg, hogy pusztán nevetni tud minden valláson, mert egyértelműen idiótaság és még mesének is nevetséges az összes (amúgy nem olvasott róluk, de ő azért így magában eldöntötte).

Ezek miért tök okésak?