Szerintetek hogyan mondjam el a családomnak, szüleimnek, hogy szeretnék Istenhez közeledni, neki tetszően élni? Nagyon vágyom rá, de bátortalan vagyok előttük vallani erről. Szerintetek hogyan tegyem ezt meg?

Leülteted őket.

Majd elmondod !!

Mi tud történni ? 18 éves vagy..

Gondolom papnak készülsz, akár a lakhatásban is segítenek ha arra van szükséged! Ez a te döntésed, hogy minek szenteled az életed.

Amikor én a múltban valami bátor vagy kockázatos döntést akartam hozni, ami a meggyőződésem szerint Isten akarata volt, akkor rögtön jött az ördög, és elkezdett még jobban rám ijeszteni, pedig amúgy is bizonytalan voltam. Szóval, amikor átléptem a "határaimat" és mégis belevágtam, legtöbbször jóval kisebb probléma lett a dologból, mint amit előre vízionáltam, és amitől féltem. Amikor meg tényleg bántás ér, akkor mindig ott van a vigasztalás és megnyugtatás Isten Lelkétől (1Pét 4:14).

Péter apostol vízen járásának a története, elolvashatnád (Mt 14:22-33). Péter vállalta a kockázatot, mert látta és hallotta Jézust, és ez biztonságérzetet adott neki, hogy kilépjen a vízre. Amikor levette a szemét Jézusról és a szélre meg a hullámokra figyelt, elkezdett süllyedni. De Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, és kihúzta a vízből. Érdemes bátornak lenni, és ha közben valami végzetesnek tűnő bakit csinálsz, Jézus még mindig szeret, és megment!

Elolvashatod a Zsidók levele 11. fejezetet is, ahol a hit hőseiről van szó. Ugyanolyan emberek voltak, mint te és én. Csak hittek Istenben, és nem engedték, hogy a nehézségek vagy a kétségeik megállítsák őket.

Amúgy azt írja a Biblia, hogy amikor "gyenge vagyok, akkor vagyok erős" (2Kor 12:10), arra utalva, hogy amikor érezzük, hogy valami meghaladja az erőnket, akkor tud igazán Isten ereje megnyilvánulni rajtunk keresztül.

Aztán tagja vagy gyülekezetnek? Ha igen, akkor kérj tőlük támogatást imában. Persze te is imádkozz előtte őszintén Istenhez, hogy tudja az ő erejére és bölcsességére hagyatkozni. Esetleg előtte böjtölhetsz is.

Ha lehet, akkor inkább magadról beszélj, ne róluk, ne az ő hibáikról, pozitívan, hogy te mit szeretnél, ne úgy, hogy őket vádolod valamivel, pl. hogy ők látszat keresztények.

Ez amúgy egy bátor lépés 18 évesen, imádkozom érted, és drukkolok neked. Amúgy ha nincs olyan keresztény közösség, amelynek tagja vagy, szerintem az nélkülözhetetlen Isten tervében, és minél előbb találj egyet. Egyedül senkinek sem fog sikerülni keresztényként élni, nem magányos hősnek vagyunk teremtve, hanem csapatjátékosnak. Csak feltételeztem, hogy nem vagy tagja keresztény közösségnek, mert akkor gondolom, nem itt a GyK-n kérdeznél, ahol vagy szerencséd van, és kapsz segítséget, vagy nem.

üdvözül Stefán

Én csak azt látom, hogy ítélkezel felettük.

Miért látszat az, hogy valaki nem ül éjjel-nappal a templomban?

Az egyház rég az ördögé, ne ott keresd az Istent.

Attól függ, milyenek. Ha szerinted nyitottak, akkor keress egy alkalmat, amikor van idő, mindketten ráérnek és kipihentek, és mondd el. Egyetértek azzal, hogy ne azt hangsúlyozd, hogy ahogy ők csinálják, az rossz, hanem hogy "az egy jó alap volt", de téged ez mélyebben érdekel, és szeretnéd, ha tudnák. Jó lenne éreztetni, hogy nem akarod őket megváltoztatni.

De ha elutasító, kritikus szüleid vannak, vagy lehet, hogy elkezdene valamelyikük idegeskedni, hogy valami szektába kerültél és átmosták az agyad, akkor nem is kell ezt olyan részletesen elmondani. Nem tudom a kérdésed alapján, hogy miben nyilvánul meg ez plusz?, amit ők észrevesznek vagy amihez az ő támogatásuk kell?

Ha mondjuk más felekezet vagy valami kisegyház, más stílus, akkor lehet, hogy előítéleteik lesznek. Szerintem minél kevesebbet mondj először, és majd meglátod, a reakció alapján, hogy mennyivel mondj többet. De a kérdéseikre válaszolj őszintén.

Ha valamelyik szülőd "nehezebb eset", akkor csinálhatod azt, hogy annak mondod el, aki megértőbb, és rábízod, mondja el a másiknak - te tudod, hogy megy ez nálatok.

Járj közösségbe, az sokat segít. Az ember nem magányos lény és a vallásgyakorlás sem magányos dolog. Nem véletlenül hívott meg Jézus is tanítványokat közösségbe.

Hova valósi vagy? Pesten több katolikus közösség is van a te korosztályodnak. Pl. a jezsuita templomban (Mária utca) csütörtökönként este 7-től, ha jól tudom kifejezetten 18-30 közötti fiataloknak van, beszélgetések a hitről. De lehet, hogy abban a templomban is jó közösség van, ahova te jársz.

Bár sajnos én is tapasztaltam, hogy nem mindenhol van közösség kifejezetten ennek a korosztálynak, a 18 év fölöttieknek. 18 éves korig szokott lenni hittan, aztán a következő állomás már a jegyeshittan és a fiatal házasok köre. És közte...?

Szia

"...szeretnék Istenhez közeledni,...." - talán, ha őszintén akarod ezt, akkor itt a megoldás: kezd el olvasni a Bibliát, hiszen ez az egyetlen módja az Istenhez való közeledésnek. „Senki sem jöhet hozzám, csak ha az Atya, aki küldött engem, vonzza őt” János 6:44.

Egy idő után észreveszik a Biblia olvasásaidat, és adott a helyzet a beszélgetésre.

Szerintem sehogy. Ez a fajta 'majd én megmondom a kvanagy igazságot' a tinédzserek sajátja. Ez abból is tök világos, hogy neked az a hatalmas gát, hogy nem mondhatod el másoknak, hogy másképp gondolod. Ha valóban olyan nagy istenhívő lennél akkor az amit a szüleid gondolnak egyáltalán nem gátolna.

Majd rájössz, hogy nagyon nem így vannak a dolgok addig ha lehet ne égesd be magad.

Egyedül senkinek sem fog sikerülni keresztényként élni..

Hát ja... ez az eleven cáfolata a kereszténységnek, hogy kell egy csoport visszaigazolása arról, hogy helyes a gondolkodás. Pont így működik a világ összes vallása, a fasizmus, kommunizmus és úgy általában az összes izmus. Ha az ember egyedül lenne nagyon nem jutnának eszébe ilyen hülyeségek.

Üdvözülsz Stefán

Péter Apostol Első levele 3:15

"Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet."

Ha jó keresztény vagy akkor mond el a legjobb okot, hogy miért hiszel istenben.