Melyik a jelenlegi "kiválasztott" egyház (aki a legeredetibben adja vissza a Biblia tanításait és az evangéliumot viszi tovább)?

Jézus nem mondta, hogy nem higgy a lélek halhatatlanságában. Valóban! De azt sem mondta, hogy higgy a Római Katolikus egyházban! Nem említette ezeket, mert még nem volt téma. Nem említette Amerikát, de nem említette Rómát sem, ahol később, sokkal később államot hoztak létre az államban.

Azt szeretnéd, hogy (főleg) a második századtól élt és alkotó egyházatyáktól tudjam meg, mi van a bibliában?

Honnan veszed, hogy a gyakran egymásnak is ellentmondó, fokozatosan a Biblia szellemétől messze eltérő emberek és csoportok tanaiból pontosabb képet kapok, mint magából a bibliából??? Miért rajtuk keresztül lehet csak a Bibliát megérteni?

Tán csak nem azért, mert ők már fokozatosan és többé kevésbé beleszőtték a teológiájukba azokat a pogány eszméket is, melyekkel "kívánatosabbak" voltak a nemzetekből valóknak?

Értem, tehát ezért érdemes velük kezdeni a tanulást?

Valóban! De azt sem mondta, hogy higgy a Római Katolikus egyházban!

"Te Péter vagy és erre a kősziklára építem egyházamat, a pokol kapui nem vesznek erőt rajta blablabla..."

"Nem említette Amerikát, de nem említette Rómát sem, ahol később, sokkal később államot hoztak létre az államban."

Az apostolok cselekedeteiben már látható, hogy vannak presbiterek, diákónusok, és tanítványok. Teológiai kérdésekben a presbiterek disputációt nyitottak és az volt a "Szentlélek cselekedetei".

"Azt szeretnéd, hogy (főleg) a második századtól élt és alkotó egyházatyáktól tudjam meg, mi van a bibliában?"

Mi is a gond? Gondolod, hogy egy olyan egyháznál, amelyre azt mondta Jézus, hogy a pokol nem vesz erőt rajta, ott biztosan 50 éven keresztül az ördög dolgozott, és kialakították a Nagy Összeesküvést, mely miatt szegény népek nem érthették meg Isten üzenetét. Nem kéne az ateista szkeptikusokhoz hasonlóan mindent bevenni, és kételkedni. Isten NEM IRATOKON, hanem KRISZTUSON alapul. A keresztényeknek lényege Krisztus, amelynek logikailag elválaszthatatlan, ám nem fundamentalista lényegű Szentírás. Ha Krisztus nem hagyott ránk egyházat, akkor nem is volt annyira fontos a kínhalála...

"Miért rajtuk keresztül lehet csak a Bibliát megérteni?"

Pl. az, hogy erre épül maga minden, amit te az iskolában megtanultál. Az első iskolák a septem artes liberales-en, teológián, orvostudományon, retorikán alapult. A Biblia megértésén kívül szükséges olyan igazságok generalizálása, hogy a gnoszticizmust, amely minden eretnekség, és sátáni befolyás forrása, visszaszorítsuk. Egyház Krisztus mai, látható teste, mivel az Írás lényege nem, de a körülmények megváltoznak, így kell olyanoknak lenni, akik őrzik a kinyilatkoztatást.

"Tán csak nem azért, mert ők már fokozatosan és többé kevésbé beleszőtték a teológiájukba azokat a pogány eszméket is, melyekkel "kívánatosabbak" voltak a nemzetekből valóknak?"

Tévedsz. Már Krisztus előtt is hellenizálódtak a semita népek, tehát nincs szó semmiféle összeesküvésekről. Az absztrakt metafizika a hús-vér mese-mese-mesketén kívül meghatározta a dolgokhoz való viszonyokat (tudás, ok, értelem, eszencia) sokkal a megszokottnál elvontabban, melynél mélyebb tudomány szükséges. Manapság pedig, az ateizmus korában, végképp.

"Gondolod, hogy egy olyan egyháznál, amelyre azt mondta Jézus, hogy a pokol nem vesz erőt rajta, ott biztosan 50 éven keresztül az ördög dolgozott, és kialakították a Nagy Összeesküvést, mely miatt szegény népek nem érthették meg Isten üzenetét."

Benne van a bibliaírók szövegében, hogy már az első sz.-ban komoly befolyást gyakorolt az Ördög! Gondolod, hogy ez a befolyás az apostolok halála után nem fokozódott?

A későbbi egyházatyák irományaiból világosan ki is derül, hogy fokozatosan eltértek a Krisztusi hittől és tanoktól.

Hány ún. "keresztény" szekta jött létre a következő századokban? Ez is ismert történelmi tény és a józan ésszel sem ellenkező, hihetetlen állítás!

Hogy éppen kik kerültek ki ebből a vetélkedésből győztesen? Ők voltak azok, akik tisztán vitték tovább a Krisztusi utat? A római birodalomban elfogadott csoport? Na ez a mese része!

Tudod miért mese? Mert logikusan a világi hatalomnak, a Jézusi minta szerint élő első sz.-i kereszténység felfogása és hite, nem volt felhasználható a saját világi politikai és katonai céljaira. Ez bibliai és történelmi tény! Akkor a 4.-k sz,-ban hogyan tudta felhasználni a birodalom ugyanezekre a célokra az akkor magát Krisztus-követőknek nevező embereket?

Ki változott, ki alkalmazkodott a másikhoz? Tán a világi hatalom vált erőszakmentessé? Felhagyott az önző, hódító politikai és katonai agresszióval???

Mi lett az eredménye? Néhány száz év alatt olyan dolgokat kezdtek elkövetni az akkor érvényre jutó, magukat keresztényeknek tartó hívek, ami az első sz.-ban elképzelhetetlen lett volna.

Én azt, hogy nem beszélt arról, hogy „ne higyjetek a lélek halhatatlanságában” azért említettem, hogy a jézusi igehirdetés jóval kevesebbet koncentrált az általa helytelennek tartott irányzatok (pl. farizeizmus) tantételeinek támadására, hanem sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a lelkületük, a pusztán felszínes kegyességük bírálatára. Ellenben az Őrtorony-evangélium pusztán egy pártucatnyi „kedvenc” téma körül forog körbe-körbe: Jézus nem született Isten, hanem teremtett angyal, annihilacionizmus, két osztály tan, armageddon-paranoia, dátumokkal dobálózás, istennevezés, stb. stb. Ezt a pár tantételt kb. egy hét alatt pikkpakk be lehet vágni profira, ellenben egy Tanú életében szinte már-már csak ezt ismételgetik újra, meg újra, és ezzel belesulykolódik.

Ezt írja egy a témában nálam járatosabb személy:

„A Szervezet hatalma a tagok fölött a “bibliatanulmányozási” módszerükben keresendő. Az alkalmaikon (elsősorban) nem közvetlenül a Szentírást tanulmányozzák, hanem “segédeszközöket”, amik segítenek megérteni az amúgy „érthetetlen” Írást. A kiadványaikban hétről hétre, évről évre feldolgozzák >ugyanazokat< a témákat, és ezzel elmélyítik azokat a Tanúk fejében, megalapozva elkötelezettségüket. Mivel mindig ugyanazt hallják, kezd számukra természetessé válni. A feladat egyszerű: ismételj sokáig egy hazugságot, míg mindenki elkezd benne hinni – kicsit hasonló elven működnek a reklámok is.”

Egy másik:

„A monotonitás egy hosszú távú és alattomos eszköz. Ha az áldozat kellően gyakori rendszerességgel ugyanazt hallja és rá van kényszerítve, hogy azt elismételje, azzal minden egyéni gondolat, egyéni kezdeményezést a vallásos szervezet szolgálatába lehet állítani. Amikor ezt olvastam, nekem egyből a heti Őrtorony-tanulmányozás ugrott be. Lényegében ugyanaz az információ, ugyanaz a nyelvezet. Felolvassák, mi meg ismételjük. Olvasnak, ismételünk. Vég nélkül, hétről-hétre, soha, de soha nincs szünet.”

Továbbá arra akartam felhívni a figyelmedet, hogy a jézusi ígéret („még a pokol kapui sem vehetnek erőt az Egyházon”) egy az apostoli kortól az Utolsó Ítélet napjáig folyamatosan létező Egyház képe rajzolódik ki.

A különféle, csak utóbbi századokban létrejött keresztény nevet viselő felekezetek már keletkezésükkel megtagadták mind az apostoli eredetet, mind az apostoli folytonosságot: valamennyi az ősi Egyháztól való elpártolás útján és az Egyház feje ellen való lázadásban született. Különfélék voltak az indítékaik és viszontagságaik; egyben hasonlítanak: Ecelesiam non audire.

A protestantizmus régibb képviselői az apostoli folytonosságot azzal akarták megóvni, hogy az Egyházban mindig voltak újítók, akik mintegy a hivatalos Egyház mellett haladó protestáns hagyománynak lettek volna hordozói. Ezt azonban az Űr Krisztus rendelkezése egyenest kizárja: Péter szikla-alapjára építi az Egyházat, apostolait küldi teljes hatalommal, és velük marad a világ végezetéig; aki rájuk hallgat, üdvözül, aki nem, elkárhozik. S így értelmezi szavát a régi Egyház is: akik nem voltak egyetértésben a katholikus Egyházzal, és annak fejével, azokat mint az Egyházra nem hallgatókat kirekesztették. A mindenkori szakadárok és eretnekek lázadozása és negativitása nem elég a jogutódlás és folytonosság megteremtésére: a tagadás sokszerű és egység-bontó; nem építő, hanem rontó elv. Ha az apostolok jogos utódjai mellett még a rendkívüli «reformátorok» sora is gyakorolna törvényes felsőbbséget, az Egyháznak két mellérendelt vezetősége volna, melyekre nézve semmi sem biztosítaná az összhangzatos együttműködést; ez tehát a zavarnak és széthúzásnak törvényesítése volna az Egyházban. Különben is hol vannak itt azok a «jelek», (csodák, jövendölések, messze ragyogó szentség), melyek a rendkívüli isteni követeknek az üdvtörténet során mindenha világos pecsétjei voltak?

Miért feltétlenül az egységbontó lázadókban keresed az igazságot, akik közt az egyházellenességen kívül egyébként se sok vonás volt. Ha pl. a JT-k teológiája az igaz, akkor pl. egészen a közelmúltig senki se vallott ilyen nézeteket, még ők maguk sem! Az hogy egy-egy kérdésben (pl. Háromság) találnak bizonyos szempontból ráhúzható egy-egy szellemi elődöt (Arius, Szervét Mihály – ezek sem felelnek meg a mai társulati tanításnak, maximum nagyon távoli hasonlóságban) még nem jelent kontinuitást, ez csak olyan mint amikor a kommunisták hivatkoztak Rákóczira és Kossuthra, mint szellemi elődeikre, csak azért mert ők is lázadtak a fennálló rend ellen. Egyrészt a fenti emberek azon túl, hogy tagadták a katolikus értelemben vett Háromságot, nem igen egyeztek a nézeteik a mai JT-kkel, még Istennel kapcsolatban sem (nem Jehováztak, nem Mihály arkangyalozták le Jézus, nem dátumoztak, kétosztálytanoztak, stb...)

Nem az örök forrófejű lázongásban kéne keresni az igazságot. Ezek mind csak ellen-vallamik.... Azt az Egyházat találd meg, amelyre ráillenek Krisztus szavai: "a pokol kapui sem vesznek rajta erőt".

Talán az Őrtorony által feltételezett első századi ős-Jehova Tanúira igaz ez, akik még 70 évig se húzták? Vagy tán mégse voltak a korai keresztények Jehova Tanúi, nem volt nagy hitehagyás és a kereszténységet nem kellett volna újra feltalálni?

Azok a halvány bibliai utalások, amelyek a tévtanítók jelenlétére hivatkoznak az apostoli egyházban, egyáltalán nem lehet egy konkrét első század utáni abszolút széthullásra következtetni, hiszen tévtanítók mindig is voltak és lesznek, kérdés, hogy az uralmat át tudják-e venni az Egyház felett. A Biblia ígérete szerint az Egyházon a pokol erői sem vehetnek rajta diadalmat (Mt 16:18, Júd 24-25 vö. Ef 5:25-32). Vagyis téved, aki azt állítja, hogy az egyházban történt afféle “a nagy hitehagyás” és el is vesztette a felhatalmazását, olvassa el: Mt 16:18. Az keresztény egyház azonban minden probléma ellenére sem szűnhetett meg majdnem másfél évezredre. Az ilyen utalások valóban csak annyit mondanak, hogy voltak tévtanítók (akik minden bizonnyal a gnosztikus eretnek szekták voltak az első században), egyáltalán nem bizonyít semmiféle összeesküvést, mert az Újszövetség ezzel is csak a folyamatos hitvédelem szükségességéről ír (Júd 3), nem az 1. század utáni széthullásról. Különben is: ha ilyesmi lenne, akkor ugyan miért nem jósol semmit a 19. századvégi egyház-újraalapításról? Miért nem ad meg kiszámítható jövendöléseket róla, vagy valami utalást Russelre?

Talán mert az egyháznak nem két, hanem csak egy alapítást tulajdoníthatunk, akkor viszont mindenféle ilyen irányzat téves, amely szerint „az Egyház” történetében az első, nagyszerű évszázad és 19. században született mozgalmuk között csak hosszú szünetjel van. Aki szerint az egyház gyakorlatilag évszázadokra megszűnt (tehát a pokoli erők mégiscsak diadalt arattak), az ezzel – akarva, akaratlanul – azt is állítja, hogy Jézus nem váltotta be az ígéretét, hanem hazudott. Egyháza nem csupán sebeket szerzett és betegeskedett az évszázadok során, hanem sok évszázad után exhumálni kellett.

A korai egyházatyákat azért ajánlottam figyelmedbe, mert míg ezen nézet mellett csak egy felekezeti bizalmatlanság és rosszhiszeműség szól, addig számtalan ókeresztény író leírja, hogy mit vallottak és hogyan éltek az ókeresztények. Ez egy jóval kézzelfoghatóbb bizonyíték, mint újkori felekezeti spekuláció, amely lényegében csak egy görcsös önigazolási kísérlet, hogy „az első századi keresztények azt vallották mint mi”, holott egy bizonyítatlan (és bizonyíthatatlan) kijelentés, amelyet semmiféle pozitív bizonyíték nem áll fenn. Az ellentétére meg számtalan, viszont azt meg szépen le lehet söpörni azzal, hogy „de ez már csak 2. századi, és nem jó!”. Mellesleg nem nyert, mert ezek az embereknek életük első fele az első századra esett, vagyis az elvileg az Őrtorony szerint a „még jó” (állítólag Őrtornyos) keresztényektől tanultak, mégis azt látjuk, hogy egymástól sokszor több ezer kilométerre és egymást nem ismerő keresztény írók ugyanúgy vélekednek, és sehol sincs egy árva nyom, utalás, célzás arra, hogy valaha is létezett volna ilyen állítólagos „ős-Jehova Tanúja” közösség, amely állítólag az apostoloké volt.

Érdekes, ama bizonyos „nagy hitehagyás” elég korán lehetett!

A 2. században még egyáltalán nem vethető fel semmiféle olyasmi, hogy a pogányoknak akartak tetszelegni, mivel akkoriban csak egy néhány tízezer főt számláló, jelentéktelen közösség volt, amely nem jelentett érdemileg kihívást a politeista kultuszokra. Pont erről van szó, hogy az ÖSSZES forrás amellett szól, az Őrtorony pedig ellenbizonyítékok dolgában megszorulván egy gőzösfejű összeesküvés-elméletet borít elém, ugyan miért fogadnám el?

Nem állítottam, hogy „rajtuk keresztül lehet csak a Bibliát megérteni”, viszont jóval pontosabb képet kaphatunk az őskeresztények életéről, gondolkodásáról, mint a Bibliára eiszegézissel beleszőtt felekezeti önigazolásból, mert az már úgy nem a Biblia, hanem afféle Írás-szendvics.

Ha esetleg tudsz angolul, íme egy kis olvasnivaló:

Were the Early Christians Jehovah’s Witnesses?

[link]

[link]

"Tudod miért mese? Mert logikusan a világi hatalomnak, a Jézusi minta szerint élő első sz.-i kereszténység felfogása és hite, nem volt felhasználható a saját világi politikai és katonai céljaira. Ez bibliai és történelmi tény! Akkor a 4.-k sz,-ban hogyan tudta felhasználni a birodalom ugyanezekre a célokra az akkor magát Krisztus-követőknek nevező embereket?"

Milyen katonai célokra??? Tudod, a kereszténység miatt dőlt össze a Nyugat-római Birodalom! Egy teljesen idegen rendszeren alapult a katonaság az előtti császár kultusznál. Politikai célokra? Mi lehetett annyira nagy politikai cél? Egységesség netalántán?

Egy parasztnak abszolút mindegy volt, hogy most Mithrasban, Jupiterben, vagy a keresztény Istenben hisz.

(Máté 16:18) "Én pedig azt mondom neked: te Péter vagy, én pedig erre a sziklára fogom építeni a gyülekezetemet, és a hádesz kapui nem fognak diadalmaskodni rajta."

Látod a te poklodat a görög hádesznek írja!

De mire gondolhatott Jézus ezzel kapcsolatban?

Nézd csak: (Jel. 1:18) "és az élő; és halottá lettem, de íme, örökkön-örökké élek, és nálam vannak a halál és a hádesz kulcsai."

Jézusra épül az egyház, nem egy tökéletlen emberre, Ő meghalt értünk, de a pokol, vagy hádesz nem győzött vele szemben!

Amikor pedig Jehova Tanúiról másolsz be mindenféle manipulatív szöveget és szemetet, jusson eszedbe, hogy a katolikus egyházról sokkal, de sokkal több íródott már. Neked az életed nem lesz elég, hogy behozd a lemaradásod. Mert úgy látom te sportot űzöl a másik lejáratásának a kísérleteiből.

Megfigyelhető nálad, meg néhány hithű társadnál, hogy ha nézeteltérés adódik a Tanúkkal szemben, bedobjátok a legaljasabb módszereiteket! Már régen nem a kérdés megválaszolása érdekel, vagy csak igen röviden előadod a katolikus verziót, de 90%-ban a moslékot tálalod, többek között a laikusaitoknak. Mindig erről lehet biztosan felismerni, hogy milyen szándék vezérel.

A Tanúkról pedig nem kevés, főleg nektek készített(!) "hiteles infó anyag" van a neten, lehet válogatni.

Pedig csak őszintén meg kéne vizsgálni a katolikus történelmet, nem elfogult módon. Olyan módszerrel, amit már nagyon sokan megtettek, vajon mi mindent találunk benne?

„Látod a te poklodat a görög hádesznek írja!” – Igen, és a hádészt nem is nevezzük önmagában pokolnak, de hát most nem a nyelvészkedésről van szó. Egyébként az új katolikus bibliafordítás már „alvilág kapui”-t ír, de ettől még a „pokol kapui” kifejezés a bevettebb.

„De mire gondolhatott Jézus ezzel kapcsolatban?” – Jó kérdés, lássuk a választ:

„…και πυλαι αδου ου κατισχυσουσιν αυτης…”

„…et portæ inferi non prævalebunt adversus eam…”

„…és a pokol kapui sem vesznek rajta erőt…”

…azaz, a pokol erőssége, a pokol birodalma. A pokol gyakran mint kapukkal és zárakkal ellátott erősség rajzoltatik (Jób 38,17. Zsolt. 9,15. Izai. 38,10.). A kapu, mint kitünő rész, az egész helyett vétetik, mint az ozmán kapu, vagy fényes kapu, ma is az ozmán birodalom helyett használtatik.

A pokol (a görögben : Hádes) kapui. A kapu a régi keleti városok bástyájának legjobban megerősített része, melyen belül oszlopcsarnokos piac volt, ahol többi közt az államügyeket és bíráskodást intézték. A pokol kapui tehát annyit tesz, mint a pokol hatalma, az ördög ereje. (A törökök is fényes portának vagy kapunak hívják a maguk kormányát és hatalmát.) Mások szerint a pokol itt az alvilágot jelenti, ahol a régiek felfogása szerint a holtak lelkei tartózkodnak. A kifejezés tehát itt is azt jelentheti, hogy az egyházon a halál, az enyészet hatalma soha erőt nem vesz.

Jézus Egyházát semmiféle hatalom, még az alvilág kapui (vö.: Szentszék, magas porta) sem fog megdönteni. Az épület tartóssága nem utolsósorban az alaptól függ. Az alvilág (görögben Hádesz, zsidóban Seol) a holtak tartózkodási helye, ahonnét nincs kiút, mert a gonosz az embert előbb a bűnbe vitte, ezután pedig örökre a halál által hatalmában akarja tartani. Csak Krisztus döntötte meg a gonosznak ezt a hatalmát feltámadásával (ApCsel 2,27.31; 1Pt 3,19). Az alvilág kapui kifejezés itt tehát a gonosz lélek hatalmát jelenti

A kapu a régi várfalak legjobban megerősített része volt, a pokol kapui a pokol hatalmát, az ördög erejét jelentik. Az Úr jövendölése szerint a Péterre és utódaira épített egyház elpusztíthatatlan. Nem akad majd olyan Istennel szembenálló erő, amely képes lenne lerombolni ezt a közösséget.

Az egyházi építmény a legjobb biztosítékokra alapozódik, és ha ez nem is menti meg az ellenséges támadásoktól, megakadályozza, hogy ezek alatt összeomoljon. A «pokol kapui» a holtak birodalmának egészére (She'ol) utal, ahol a gonoszság, illetve a sötétség (vö. Lk 22,53) erői menedéket találnak. [Vö. Iz 38,10 («elmegyek a holtak hazájának kapuiba»); Sir 51,9 («... esdekeltem, hogy ments meg a She'ol kapuitól»); Bölcs 16,13 («levezetsz a pokol kapujához, és újra felhozol onnét»).] A kifejezés önmagában véve jelölheti a halál vagy a rossz hatalmát, és hirdetheti az egyház örökkévalóságát és legyőzhetetlenségét is. A két értelmezés közel áll egymáshoz, vagy talán egyenértékűek.

A sziklával való kapcsolat nem válik világossá, de burkoltan jelen van a szövegben: az egyház azért nem fél ellenségeitől, mert kősziklára épült. Péter feladata tehát olyan sziklaszilárdságot biztosítani az Egyháznak, amely kiállja „az alvilág kapui”-nak, azaz a sátáni hatalomnak a támadásait. Az ,,alvilág kapui'' a halál urát, a Sátánt jelenti, aki a halál révén akarja a világot hatalmába keríteni (Bölcs 2,23-24).

A "pokol kapu sem vesznek rajta erőt" versből két dolog következik az Egyházra nézve:

Fogyatkozhatatlanság: Ez alatt az értendő, hogy sohasem fog elpusztulni, megszűnni, mindig lesznek érvényes szentségek, és mindig lesznek szentek benne.

Tévedhetetlenség: Legegyszerűbben megfogalmazva azt jelenti, hogy téves tanítás nem juthat benne uralomra. Ez keresztül is vágja a "nagy hitehagyásról" szőtt mendemondákat arra való hivatkozással, hogy az apostolok tévtanítók megjelenéséről jósolnak, ugyanis egyszerű a megoldás: lesznek tévtanítók az Egyházban (mindig is, ma is), de tévtanításaik, eretnekségeik nem jut(hat)nak uralomra. Ha tévedhetetlenül tanít valamit az Egyház, abban nem lesz kontradikció.

Lásd még: 1Tim 3,15; Mt 23,2.

Persze az Egyház nem romolhatatlan, hiszen romlani romlik, ahogy az élő szervezet is. Ma is küzd bacikkal a te tested, az enyém is; vagy rákos sejtek képződnek minden percben. Ugyanígy kell érteni az Egyházban belül meglévő ellenséges belső elemekre. Az Egyház egy élő organizmus.

Ezért ásítok mindig az eretnekek bugyuta egyházellenes érvein. Ezek épp az Egyház élő voltát mutatják, hogy Isten nem erőszakolja meg az emberi természetet.

Korrupció...? huhhhúúú, az van elég :) Rothadság, üszkösség, mint Jézus testén mikor ütötték verték. A keresztút az Egyház földi történelme. A csoda épp az, hogy ennek ellenére fönnáll. Már érgen össze kellett volna omolnia, kb. pünkösdhétfőn :)

Egyébként melyik másik felekezeten nincsen? Csak ez ugye azoknak gáz, akik arra építik fellegvárukat, hogy őnáluk nincs hiba.

Lényeges tulajdonságok az Egyházzal kapcsolatban:

1. Necessaritas (szükségesség)

2. Indefectibilitas (fogyatkozhatatlanság)

3. Infallabilitas (tévedhetetlenség)

Jel 1,18 azt mondja, hogy Jézusnak hatalma van a halálból föltámasztani, és a pokolból megszabadítani. A kulcsok – jelképei a hatalomnak (Máté 16,19.). Jézus föltámaszt a halálból, midőn a bűntől s ez által a pokoltól megszabadít, egykor a testeket is előhívja a sírokból. A pokol alatt itt átalán az alvilág értetik, mely két helyet foglal magában, a pokoltornáczát vagy tisztító-helyet, és az elkárhozottak helyét

A katolikus tanítás szerint is Krisztus az ő Egyházanak csakugyan elsődleges és láthatatlan alapja (fundamentum principale); de ez nem zárja ki, hogy Péter, sőt vele egységben a többi apostol is az ne legyen (Ef 2,20); másodlagosan és tőle való állandó függésben; éppúgy mint az a tény, hogy Krisztus az igaz világosság, nem akadály arra, hogy alkalomadtán apostolait is annak ne nevezze (Mt 5,14).

Ha rendesen belenézünk a Mt 16:18-ba, akkor könnyen rájöhetünk, hogy a szikla kifejezés (görögül: petra) itt magára Szent Péterre utal, és nem az ő hitére, hitvallására, vagy Jézus Krisztusra, ahogy ezt több (bár egyre kevesebb) protestáns gondolja. Krisztus itt nem mint alap, hanem mint alapító, mint építész jelenik meg, aki „épít”. Az Egyház az, ami épül, de nem hitvallásra, hanem a hitvallókra, azaz élő emberekre (vö. pl. 1 Pét 2,5 - „magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá”). Manapság a biblikus tudósok és kommentátorok túlnyomó többségének a véleménye ugyanaz, mint amit a Katolikus Egyház mindig is tanított erről a részről. Azaz, ez a rész Szent Péterről szól, akit az Egyház alapkövévé tett Jézus, és így Péter lett Isten új népének fője és elöljárója (ami végül is a pápaság tanának a magja). Ezenkívül a Szikla egy metaforát is magában foglal, amely Péterre vonatkozik, amivel a szenvedő és semmibe vett Messiásra hasonlít (1Pét 2,4-8; vö. Mt 21,42). Jézus tudta, hogy a biztos alap nélküli ház összedől (vö. Mt 7,24-27), ezért tett le Ő maga egy alapot Egyházának, amelynek erejét és szilárdságát ígérete szerint saját maga biztosítja. A Katolikus Egyházban Szent Péter tehát az alap, de nem az Egyház alapítója, ő a gazda, de nem az Egyház Ura.

Egyébként én itt csak két rövid kis szakaszt másoltam be arról, hogy mások hogy írják le a JT-féle indoktrinációt. Egyáltalán nem lejáratni akartam, nem kéne, hogy megsértődj. Azt én tudom, hogy sok katolikusellenes írás érhető el, hidd el a legkeményebbeket még csak nem is ismered. Azonban magas szintű kritika nagyon ritka, a „keményen, jól odamondjuk nekik” annál több van.

Én nem vállalhatok garanciát mások viselkedéséért, úgyhogy légszíves ne told rám azt, hogy mások mit hogyan csináltak, én nem szoktam mocskolódni, sem pletykákra építeni.

08:03

A probléma tkp. az, hogy nem nem tudunk mi itt ketten veled egyességre jutni.

Én elmesélhetném neked, hogy miféle mese-mese-mesketéket talált ki az akkori "szabadgondolkozó humanitás" a sötét középkorról, melyben áldozata lettél, vagy ÉN a katolikus eszme áldozata. Tehát mindegyikünknek van egy álláspontja, és így kéne az igazsághoz jutni.

"Krisztus itt nem mint alap, hanem mint alapító, mint építész jelenik meg, aki „épít”. Az Egyház az, ami épül, de nem hitvallásra, hanem a hitvallókra, azaz élő emberekre (vö. pl. 1 Pét 2,5 - „magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá”)"

A szövegkörnyezetből egyértelműen kitűnik, hogy ennél a résznél arról van szó, ki Jézus! (13., 20. vers)

Ki volt a Máté 16:18-ban említett szikla: Péter vagy Jézus? A szövegkörnyezet azt mutatja, hogy a beszélgetésben Jézus mint „a Krisztus, az élő Istennek Fia” került azonosításra, amint azt Péter maga is megvallotta (Máté 16:16) Maga Péter bizonyította azt, hogy ki az alapkő, amikor így írt: „Jöjjetek őhozzá mint élő kőhöz — amelyet bár az emberek elvetettek, de Isten kiválasztott mint értékeset — ... Mert az Írásban ez áll: ’Íme elhelyezek Sionban egy követ, értékes alapszegletkövet, és aki hitet gyakorol benne, semmiképpen nem fog csalódni.’ ” Pál pedig a következőt mondta: „És ti az apostolok és próféták alapkövére épültetek rá, a fő szegletkő pedig maga a Krisztus” (1Péter 2:4–8; Efézus 2:20).

Ágostonnak mit jelentenek ezek a szavai?: „Papságom ugyanazon idejéből Donatus levele ellen is írtam egy könyvet . . . E könyv egyik szakaszában azt mondtam Péter apostolról: »Rá mint kősziklára épült fel az egyház« . . . De tudom, hogy a későbbi időben az Úrnak azokat a szavait, hogy »Péter vagy, és erre a sziklára építem egyházamat«, igen gyakran úgy értelmeztem, hogy Arra épül, akit Péter megvallott ezekkel a szavakkal: »Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia«, s így Péter, aki a nevét erről a kőszikláról kapta, az erre a kősziklára épült egyháznak a személyét képviselte, s megkapta »a mennyek országa kulcsait«. Mert azt mondták neki, hogy »Péter vagy«, nem pedig azt, hogy »A kőszikla vagy«. »A kőszikla Krisztus volt«, őt vallotta meg az egész egyház Simonnal együtt, aki a Péter nevet kapta” (The Fathers of the Church—Saint Augustine, the Retractations. [Washington, D.C., 1968] Mary I. Bogan fordítása, I. könyv, 90. o.).

Tehát nem Péternek mondta Jézus, hogy "kőszikla vagy", mert neki csak azt mondta, hogy "te Péter vagy". Péter csak a szikláról kapta a nevét!

Az alapkővel, meg a hádesszel kapcsolatban idézek egy részt a Ézsaiástól és bele szúrok egy verset Ezékieltől:

(Ézsaiás 28:14-18) "Halljátok hát Jehova szavát, ti, kérkedők, e nép uralkodói, akik Jeruzsálemben vagytok: Mivel azt mondjátok: „Szövetséget kötöttünk a Halállal, és látomásunk volt a Seollal; (Ezékiel 13:16 - "Izrael prófétái, akik Jeruzsálemnek prófétálnak, és békéről szóló látomást látnak neki, holott nincs béke — ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.) az elsöprő hirtelen áradat — ha átvonulna — nem ér el bennünket, hisz menedékünkké tettük a hazugságot, és a hamisságba rejtőztünk”, ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: „Íme, követ teszek le alapul Sionban, kipróbált követ, biztos alap értékes szegletét. Aki hitet gyakorol benne, az egy sem rémül meg. Mérőzsinórrá teszem a jogot, és szintezővé az igazságosságot; jégverés söpri el a hazugság menedékét, és vizek mossák el a rejtekhelyet. A Halállal kötött szövetségetek felbomlik, és a ti Seollal való látomásotok nem áll meg. Amikor az elsöprő hirtelen áradat átvonul, olyan hellyé lesztek előtte, amelyet megtapos."

Az mellet, hogy ez a leírás felettébb hasonlít bizonyos mai egyház(ak)hoz is (békét prédikálnak, holott nincs béke, sőt határozottan kiveszik a részüket annak előmozdításából, hogy ne is legyen béke!), beszél Jézusról, mint alapkőröl.

(Róma 9:33) "amint meg van írva: „Íme! Botlásnak kövét és botránkozásnak szikláját teszem le Sionban, de aki abba veti hitét, nem fog csalódni.”"

(1Korintusz 3:10-11) "Az Isten nekem adott, ki nem érdemelt kedvessége szerint, mint bölcs munkairányító, alapot vetettem, ám másvalaki épít rá. De mindenki folyton ügyeljen arra, hogy miként épít rá. Mert senki nem vethet más alapot, mint ami meg van vetve, és ez Jézus Krisztus."

Ezt írod: "Azaz, ez a rész Szent Péterről szól, akit az Egyház alapkövévé tett Jézus, és így Péter lett Isten új népének fője és elöljárója)

Ha nem hazudtolod meg az Írást kiderül, hogy ez a rész NEM Péterről szól! Péter is említve van benne, kap is Jézustól bizonyos kiváltságokat, de arról szól ez a rész, hogy kinek mondják Jézust az emberek.

Soha, sehol sem olvashatsz Péterrel kapcsolatban, a katolikus értelembe vett "egyházfői rangról". Ezt a nem kicsit fontos kitételt miért felejtették el közölni a Bibliaírók??? Annál is inkább, mivel a későbbi katolikus egyházban ez olyan nagyon fontos hittétel lett, amit ha nem ismertek el, halál fia volt az illető!!! (Szándékosan nem írtam "pápai-t", mert az eleve nincs benne)

"Az Egyház az, ami épül, de nem hitvallásra, hanem a hitvallókra, azaz élő emberekre (vö. pl. 1 Pét 2,5)

Így igaz, de milyen alapra épül? Tán a tökéletlen Péter apostol az alapkő? Szóval ezért olyan tökéletlen a katolikus egyház? Pedig, ha Péterre építette volna Jézus, ahogy mondják, akkor a legbékésebb egyháznak kellene lennie a földön!

"A Katolikus Egyházban Szent Péter tehát az alap, de nem az Egyház alapítója, ő a gazda, de nem az Egyház Ura."

Na, ezt illene alátámasztani a bibliából!

Jézus a ti olvasatotokban, Pétert tette meg az egyház alapjává, holott mindenki, aki később ezt megemlíti a Bibliában, Jézust tartja az egyedüli alapnak és semmiféle KÜLÖNBSÉGET NEM TESZ "alapító és alap" között!

Olyan szépen, érthetően és szemléletesen elmagyarázzák a Biblia írói, hogyan értsük Krisztus alapkő mivoltát, akkor hogy hiányozhat az ilyen világos indoklás az egyik legfontosabb kérdéssel kapcsolatban???

"És ti az apostolok és próféták alapkövére épültetek rá, a fő szegletkő pedig maga a Krisztus”" (1Péter 2:4–8; Efézus 2:20).

Mit olvasol? Nem azt mondja Péter, hogy "ti rám épültetek, mint alapkőre", ugye? Pedig voltaképpen a katolikus magyarázat értelmében ezt kellett volna írnia! Ehelyett azt írta, hogy "az apostolok és próféták alapkővére épültetek". De őszintén megjegyzi még a valóságot, hogy a "fő szegletkő pedig a Krisztus".

"Szerény" volt itt Péter, ugye? De vajon a többi Bibliaíró miért volt olyan "szerény", mikor ugyanezt a kérdést ecsetelte?