A kereszténységben a szegényeknek történő adakozásnak milyen CÉLJAI vannak ? Illetve mit gondoltok, egy keresztény embernek erkölcsi kötelessége, hogy -amennyiben teheti- anyagilag támogassa a szegényeket ?

szia

Nincsenek erre merev szabályok, de annál több bibliai alapelv, amelyeket ha szívünkbe zárunk segítjük, támogatjuk azokat, akik erre rászorulnak. Milyen bibliai alapelvekre gondolok? pl.

Példabeszédek 3:27, 28

"27 Ne tartsd vissza a jót azoktól, akik rászorulnak, ha módodban áll segíteni rajtuk. Ha most is oda tudnál adni valamit az embertársadnak, ne mondd ezt neki: „Menj el, és gyere vissza később! Holnap majd odaadom neked.”

2Korintusz 8:10-15

"Most elmondom a véleményemet: Ez a hasznotokra fog válni, mivel látom, hogy egy évvel ezelőtt nemcsak elkezdtétek a gyűjtést, hanem azt is kimutattátok, hogy ez a szívetek vágya. Most tehát fejezzétek be, amit elkezdtetek, hogy a lehetőségeitekhez mérten véghez is vigyétek, amire vágytatok. A szívből fakadó adományok azok, amelyek igazán elfogadhatóak Istennek, mivel Isten azt akarja, hogy az ember azt adja, amit tud, és ne azt, amit nem tud. Mert nem azt akarom, hogy másoknak könnyű legyen, nektek pedig nehéz, hanem hogy most a ti fölöslegetek ellensúlyozza az ő hiányukat, hogy az ő fölöslegük is ellensúlyozza a ti hiányotokat, és így kiegyenlítődjenek a különbségek. Mint ahogy meg van írva: „Akinek sok volt, annak nem volt túl sok, és akinek kevés volt, annak nem volt túl kevés.”

Szia

Igen, van más célja is.

Senki sem olyan jó adakozó és segítő, mint a Teremtőnk Jehova. Minket a saját képmására teremtett, tehát vissza tudjuk tükrözni az ő tulajdonságait.

Tehát, szeretné, ha mi utánoznánk őt, és mivel Ő mindig csak ad, örömet szerezve ezzel másoknak, ő is boldog, hiszen boldog Istennek írja le a Biblia. A Példabeszédek 19:17 ezt írja: "Aki jóindulattal bánik a szegénnyel, Jehovának ad kölcsön, és ő megjutalmazza a tettéért."

Micsoda nagy dolgot íratott itt le Isten: neki adunk kölcsön, ha adunk annak, akinek szüksége van erre....

Krisztus pedig ezt mondja:"Legyetek adakozók, és nektek is adni fognak. Jó mértéket, megnyomottat, összerázottat és csordultig teltet öntenek majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek viszonzásul.” Lukács 6:38

Ezt a krisztusi mintát követték az első századi keresztények, hiszen Pál apostol ezt mondta:"Mindenben megmutattam nektek a tetteimmel, hogy hogyan kell keményen fáradozva segítenetek a gyengéket, és hogy elmétekben kell tartanotok az Úr Jézus szavait, aki maga mondta: »Nagyobb boldogság adni, mint kapni.«”

Tehát amikor a rászorulókon segítünk, támogatjuk azokat akiknek szüksége van erre, az nem marad észrevétlen Jehova előtt, számíthatunk mi is az áldásaira.

Például.

Amikor egy kisgyerek a fagyira kapott pénzből spórol, és a szüleinek vesz egy apróságot, az a szülőnek hatalmas örömet jelenthet. Nem számít, hogy gyakorlatilag az ők pénzéből vette. A gyermek szív állapot az, ami hatalmas örömet okoz a szülőnek.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az adakozás és a boldogság kéz a kézben jár. Pál apostol az írta, hogy Isten „a vidám adakozót szereti”. Olyan keresztényekről beszélt, akik nagylelkű adományokat adtak a nehéz helyzetben lévő hittársaik megsegítésére (2Korintusz 8:4; 9:7). Pál nem úgy fogalmazott, hogy azért adtak, mert boldogok voltak. Pont a fordítottja volt igaz rájuk, boldoggá tette őket, hogy adhattak.

Van. A mennyben gyűjt kincset az, aki a pénzét olyan célokra adja, amit Isten is támogat, és Isten támogatja a szegények, a rászolrulók segítését, mert a szeretet ezt diktálja:

Lk 12:33-34 "Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, el nem fogyó kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg. Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.

Amúgy boldogabb is lesz, aki önzetlenül segít, mert "nagyobb boldogság adni, mint kapni" (ApCsel 20:35).

1 és 3: akkor jehova tanúi miért nem segítenek a rászorulóknak, akik nem a szervezet tagjai?

Mert hogy máshol meg épp azt magyaráztátok el, hogy miért is nem kell adakozni azoknak, akik nem a szervezet tagjai.

Kérdező: adni, segíteni kötelező egy kereszténynek. Mert rászoruló és mert nekem van. Mert nem hagyhatjuk a másikat nemhogy éhen halni, de éhezni sem.

Csak épp ezt igyekeznek kimagyarázni egyesek, ugye.

Persze, hogy támogatni kell a szegényeket, a könyörület és szeret megnyilvánulása az embertársaink felé.

"Aki tehát tudna jót cselekedni, és nem cselekszi, bűne az annak." Jak 4:17

"Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan maradhatna meg az Isten szeretete? Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal." 1Ján 3:17-18

"Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet." 1Tim 17-19

Meg persze ott van az a gondolat is, hogy "Mid van amit ne kaptál volna?", tulajdonképpen, minden Istené és úgyse vihetünk magunkkal semmit, "Legyetek tökéletesek mint mennyei Atyátok is tökéletes, aki esőt ád igazaknak és hamisaknak", vagy az Utolsó ítéletről szóló tanítás: "Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg." Mát 25:31-40

Vagy:

"Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz...Általa vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét. A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik Isten." Zsid 13:8,15-16

Egyébként különböző olvasnivalók a témában, talán ebből valamelyik érdekes lehet és megtalálod a választ, amit keresel:

[link]

[link]

[link]

[link]

"Igazàból szerettem volna ezt bemutatni Nektek, mert a keresztények részéről ezt a fajta "megélést' én nem szoktam tapasztalni."

Akkor jó, mivel nekünk Jézus azt mondta hogy a jobb kéz ne tudja mit tesz a bal, magyarul adakozni, segíteni, támogatni nem fennhangon kell, hanem csak csendben, hogy csakis Isten tudjon róla. Mi valóban nem dicsekszünk ezzel.