Elore leirnam, nem vagyok ateista, de csak a magam modjan hiszek. Most megis egy kerdessel fordulnek hozzatok. Megoldhato?
Nem tudok elengedni valakit. Nem tudom, mi modon tegyem, hogy oszinte legyen.
Van/volt egy neveloapam, most vegetal az elfekvobe. Az orvosok par napot adtak neki, egy honapja bent van. Lent folytatom.
Nehez eletunk volt vele, alkoholista volt. Ma maj- es tudoattet, Alzheimer, Parkinson. Anyam ramegy, alig 40 kg. 1 honapja huzzuk, es en kezdem azt hinni, hogy anya ramegy erre.
A sajat hitem nem az egyhazrol es a vallasrol szol, en azt hiszem, bennem van Isten, es en o benne. Nem kell templom es nem kell ember ehhez a hithez. Sajnalom, ha emiatt megbelyegeztek, de szamomra nem zarhato be Isten egy hazba.
De ami a lenyeg, az ember, akirol szo van, utott-vert minket evtizedeken at. Keptelen vagyok elengedni ezt a traumat es megbocsatani neki, de valahol hetek ota azt erzem, hogyha ezt oszinten meg tudnam tenni, elmenne bekevel.
A tanacsotokat szeretnem kerni: mit tegyek, ha tudom, hogy a sajat letezesunkben ez a (rossz) megtapasztalas igenis fontos volt, es o csak egy eszkoze volt ennek? Mit tegyek, hogy megbocsassam neki anyam szenvedeseit?
Kerlek, ne bibliai dolgokkal gyertek, fontos volna, hogy igaz emberektol kapjak oszinte velemenyukbol eredo tanacsot. Koszonom.
A Biblia sem tér el teljesen a hitedtől, histen az is azt írja, hogy Isten nem zárható be egy templomba.
Ha azt akarod, hogy úgymond "látható" legyen, hogy megbocsátottál neki, akkor imádkozz érte és akkor tettekkel is igazoltad, hogy megbocsátottál, még akkor is, ha az érzéseid mást mondanak.
Mert akkor bocsájtottál meg ha már úgy érzed, hogy megbocsájtottál és az, hogy imádkozol érte nem az, hogy "tettekkel igazolod" a megbocsájtásod.
Egyébként mi köze ennek a kérdésnek a valláshoz?
Szia,
Először is tisztázzuk a legfontosabbat: a megbocsátásra nem a másiknak van szüksége, hanem neked! Az elengedés téged gyógyít, a te életedbe hoz pozitív változást, és nyilván ez hatással van a többi körülötted élő emberre.
Ajánlom szíves figyelmedbe: Szabó Attila: A gyógyító megbocsátás című könyvét. Néhány gondolat:
"Könnyen megbántunk másokat, s ha minket bántanak, gyakran neheztelünk. A szívünkben dúló harag és sértődöttség jelzi, hogy letértünk a békesség útjáról. Vannak, akik évekig, évtizedekig, sőt a halálos ágyukig engesztelhetetlenek. Sokszor épp ez viszi őket a sírba, s ezzel a lelkülettel másokat is megbetegítenek. A békesség elnyerése érdekében szükséges egyrészt mások bűnét megbocsátani, másrészt a magunk bűnéért, amellyel mi bántottunk meg másokat, bocsánatot kérni. Csak ekkor nyerhetjük el a megbocsátást és a megigazulást, és tapasztalhatjuk meg,
hogy a lelki háborúság helyén a megbékélés virágzik. Megszabadulunk
a sértődékenység és a sértés tüskéitől. A megbocsátás új szívet – azaz új életfelfogást, gondolkodás- és látásmódot – teremt. Testet-lelket gyógyító ereje felmérhetetlen. Fenntartani ezt a békét, megőrizni a szív tisztaságát – küzdelembe kerül, hiszen az önző emberi természettel szemben kell csatát vívnunk. De a szabályszerû küzdelem – amely a lelki növekedés szükségszerű velejárója – a győzelemig vezet. A megbocsátásról, a megigazulásról, a küzdelem és növekedés törvényszerűségeiről szól ez a könyv, gyakorlati példákkal illusztrálva, olvasmányos stílusban."
Üdv. Péter
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!