Hogyan szeressem meg az evolúciót reformátusként ha tudom, hogy az evolúció egy ateista fegyver a keresztények ellen?

#22: "ott van az hogy az első emberek ádám és éva voltak igen és mivan a több 10 l-100 ezer éves maradványokkal?"

Hát, ha nagyon szigorúan szó szerint vesszük a Bibliát, akkor nem írja, hogy Ádám és Éva lett volna az első emberpár. Sőt! Több mondatát olyan ráutalásként lehetne értelmezni, hogy amikor kijöttek az Édenből, akkor már más emberek is voltak körülöttük kapásból. Az 1Mózes1-ben leírt teremtésben szereplő emberteremtési rész pedig semmiképpen nem lehetett azonos az 1Mózes2 Édenes történetével, ahol az ember (Ádám) rögtön elsőként kerül megteremtésre a kietlen földön, és csak sokkal később Éva.

Még a későbbiekben se tud egységes álláspontot foglalni ebben az ügyben a Biblia.

Máté Evangéliuma:19,4: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?" (ez az 1Mózes1-re utal, ahol a hatodik napon és ugyanakkor teremtődik meg a nő és a férfi, de itt az sem egyértelmű, hogy csak egy párról lenne szó, és nem tudható az se, hogy Ádámról és Éváról lenne szó, és nincs bűnbeesés se)

Ezzel szemben a Bibliában máshol (Timóteus levél:2:13): "Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva." (ez viszont az 1Mózes2 Édenes sztori, és ahol nem szaporodnak az élőlények, így Ádám és Éva se)

#22: "Ádám és éva testfelépítése teljesen olyan mint a mai Homo Sapiens-nek"

Ilyet se ír a Biblia.

"Az evolúció még mindig cáfolva van. Nem értek vele egyet. Akartok még beszélni róla? Hogyan tudnátok meggyőzni itt???"

igeeen mert isten létezése bizonyítva van valahogy? Az evulúvió az igen is be van bizonyítva.

"Ilyet se ír a Biblia"

Ez így van de a régebbi alkotásokban is látszik a hasonlóság az emberek én tudata pedig a Homo Sapiens megjelenésével egy időbe jött. Ami egyértelmű bizonyíték

De tessék itt vannak a bizonyítékok ha ennyire kiváncsi vagy

A fosszilis leletek

A paleontológusok több ezer valaha élt élőlény megkövesedett maradványait tárták fel. Ezek a fosszilis leletek azt mutatják, hogy számos kihalt élőlény egészen más volt, mint a ma élő élőlények. A leletek mutatják a szervezetek változásait, a különböző formák egymásra következését is. A radioaktív kormeghatározás szerint a Föld mintegy 4,5 milliárd éves. Minél fejlettebb, bonyolultabb egy adott élőlény, annál később jelent meg a Föld történetében. Az első mikroorganizmusok kövületeit 3,5 milliárd éves sziklákban találták meg, a legrégebbi állati kövületek (féregszerű lények maradványai) 700 millió évvel ezelőttről származnak, az első gerincesek 400, az első emlősök pedig mintegy 200 millió évvel ezelőtt jelentek meg.

Noha a fosszilis leletek korántsem adják ki az evolúció teljes történetét, sok esetben sikerült egy-egy fejlődési vonalat teljesen végigkövetni. Rekonstruálták például a mai ló kifejlődését az 50 millió évvel ezelőtt élt, kutya nagyságú őslóból.

Darwin korában volt népszerű az evolúcióelmélet ellenzői körében a "hiányzó láncszem" szlogenje, mely az ember és az emberszabású majmok közötti átmeneti formára vonatkozik. A szlogen mindmáig fennmaradt, holott azóta számos ilyen átmeneti formát találtak. Az Australopithecus 3-4 millió évvel ezelőtt élt, inkább a majmokhoz állt közel, koponyájának űrtartalma a mai emberének csak mintegy egyharmada volt. Nagyobb koponyája és több emberszerű jellegzetessége volt a 2 millió évvel ezelőtt élt Homo habilis-nak. Fél-egy millió évvel ezelőtt élt a Homo erectus, melynek koponyaűrtartalma már megközelítette a mai emberét.

Az élőlények anatómiai jellegzetességei és hasonlóságai

Az anatómia feltűnő hasonlóságokat mutat ki a ma élő állatok között is. A teknős, a ló, az ember, a madár és a denevér végtagjai (beleértve a szárnyakat is) szerkezetileg igen hasonlóak, mindegyik csontnak megvan a maga megfelelője az összes többi fajban. Ez azt bizonyítja, hogy ezek az állatok mind közös őstől származnak. Nagyon fontos észrevétel, hogy ezek a szervek nem teljesen tökéletesek, hiszen ugyanabból a kiinduló struktúrából alakult ki az egyik állatban repülő, a másikban evező, a harmadikban fogó alkalmatosság, stb. Ha ezek a szervek egymástól teljesen függetlenül alakultak volna ki, akkor jóval tökéletesebb konstrukciók is kialakulhattak volna, de mivel ugyanabból a kiinduló struktúrából jöttek létre, felépítésüket természetszerűleg csak bizonyos korlátok között lehetett megváltoztatni. Más testrészekkel ugyanez a helyzet. A hasonlóság mértékéből meghatározható az egyes fajok evolúciós rokonsági foka is.

Az élőlények embrionális fejlődésének jellegzetességei és hasonlóságai

A különböző fajok embrionális fejlődésének összehasonlítása szintén számos összefüggésre derített fényt. A gerinces állatok kifejlődése a megtermékenyített petesejtből (beleértve minden fajt a halaktól és a gyíkoktól kezdve egészen az emberig) a korai szakaszban igen hasonló, de ahogyan az embriók közelednek a kifejlett állapothoz, a fejlődés menete egyre inkább eltér egymástól az egyes fajok esetében. Két faj egyedfejlődése annál hosszabb ideig hasonlít egymáshoz, minél közelebbi rokonságban állnak egymással. A közös egyedfejlődési mintázatok az evolúciós rokonság bizonyítékai. Az emberi embrióknak a fejlődés egy bizonyos fázisában kopoltyúik vannak, akárcsak az összes gerinces állatnak, bizonyítva egy kopoltyúkkal rendelkező közös ős létezését. Az emberi embrióknak a fejlődés hatodik hetében farkuk is van, mely később visszafejlődik. Az ember vakbele (a féregnyúlvány) csökevényes maradványa annak a szervnek, amely más emlősökben teljesen kifejlett formában található meg, és a cellulóz megemésztésére szolgál.

Az élőlények földrajzi eloszlása

Az állatok és a növények földrajzi eloszlása szintén az evolúció működését igazolja. Megfigyelték, hogy a szigetcsoportokon a fajok szokatlan gazdagságban és sokféleségben találhatók meg. A Hawaii-szigeteken él a világ 1500 muslicafajának csaknem egyharmada, továbbá mintegy 1000 olyan csiga- és kagylófaj, mely sehol máshol nem fordul elő. Ennek magyarázata, hogy a szigetcsoport tagjai egymástól elszigeteltek, s élővilágukat valamikor a múltban néhány bekerült egyed alapította meg. Számos életmód lehetősége (számos ökológiai niche) kínálkozott számukra, így a sokféleség gyorsan kialakult. A nagy kontinenseknek szintén megvan a maguk élővilága; az afrikai kontinensen egészen más állatok élnek, mint a dél-amerikain, noha a környezeti körülmények, éghajlati feltételek azonosak. Erszényes emlősöket kizárólag az ausztráliai kontinensen találhatunk, a paradicsom és a burgonya viszont egyedül az amerikai kontinensen őshonos, máshová onnan telepítették be őket. Ennek az a magyarázata, hogy a fajok csak azokon a területeken létezhetnek, amelyeket őseik benépesítettek.

Az élőlények molekuláris felépítésének hasonlóságai

Az evolúcióelmélet szempontjából döntő fontosságú a molekuláris biológia által szolgáltatott bizonyítékok tömkelege. Az élőlények molekuláris felépítése rendkívül hasonló. Minden élőlény örökítő anyaga a dezoxiribonukleinsav (DNS), mely minden élőlényben ugyanazon négy nukleotidféleség meghatározott sorrendű összekapcsolódásával keletkezik. Minden élőlény fehérjéi ugyanabból a húszféle aminosavból épünek fel, azok meghatározott sorrendű összekapcsolódásával. A genetikai kód, amely meghatározza, milyen módon fordítódik le a DNS nukleotidsorrendjében tárolt információ a fehérjék aminosavsorrendjére, szintén egységes az egész élővilágban. A legkülönbözőbb élőlényekben is lényegében ugyanazok az anyagcsere-folyamatok játszódnak le. Ez a nagyon mély azonosság azt mutatja, hogy az összes élőlény végső soron igen közeli rokona egymásnak, és mindannyian egyetlen közös őstől származnak.

Az információs makromolekulák szerkezete alapján rekonstruálható fejlődéstörténet

A DNS nukleotidsorrendje és a fehérjék aminosavsorrendje a közeli fajok esetén szintén nagyon hasonló. Minél távolabbi egymástól a két faj, annál eltérőbb fehérjéik szekvenciája. A különbségek könnyen számszerűsíthetőek, meghatározható a fajok távolsága közös ősüktől, s végső soron a fehérjék és a DNS vizsgálata alapján rekonstruálható az evolúció egész története. Az ilyen típusú rekonstrukciónak igen nagy a bizonyító ereje, az élőlények ugyanis igen nagyszámú fehérjéből épülnek fel, és mindegyik fehérje a faj evolúciós történetének egy-egy független meghatározására ad lehetőséget. Sok száz esetben végezték már el az evolúciós törzsfa rekonstrukcióját ezzel a módszerrel, és egyetlenegyszer sem találtak olyan jelenséget, amely ellentmondana az evolúció elméletének. Az információs makromolekulák szerkezete alapján rekonstruált fejlődéstörténet nagyjában és egészében megegyezik a fosszilis leletek, ill. az anatómiai hasonlóságok alapján rekonstruált fejlődéstörténettel.

Elég bizonyíték?