Ha az autizmusom miatt diszkriminálnak, akkor lehet valahol segítséget kérni?

Értettem én, és amúgy nagyon dicséretes és jó, hogy terápiára jársz, bár több ember követné a példád. De mi innen sajnos nem látunk bele a kapcsolati dinamikákba, ezért csak általánosságban tudunk válaszolni. Felteszem a terapeutádnak részletesebben le tudod írni, és felteszem ő még adott is tanácsot, ami ezek szerint nem működött. A terápiád részleteit viszont etikátlan lenne firtatni, úgyhogy ezt nem is teszem.

Őszintén szólva, nem tudom, hogy hogyan segíthetnénk, vagy pontosan milyen jellegű tanácsot vársz tőlünk, de segíthetsz nekünk, hogy jobban lássuk, hogy mit szeretnél.

Ha jól értem, te szeretnél tartozni egy közösséghez, de ha ez lehetetlen, akkor pedig legalább azt szeretnéd tudni, hogy hogyan lehet közösség nélkül megélni a vallásod. Ezt jól látom? Pusztán azért kérdezem, hogy biztos legyek benne, hogy jól értem.

Hát, ha pánikbeteg vagy, ahhoz mindenképp szakmai segítségre van szükséged, az egy jól diagnosztizálható és gyógyszerrel tünetileg kezelhető betegség, a teljes gyógyuláshoz érdemes pszichoterápiával kombinálni.

Az biztos, hogy amit leírtál, az baromi szar lehet, és hogy ezért igenis jogosan vagy dühös. Ha ugye nincs kire dühösnek lenni, akkor gyakran önmagunkra vagyunk dühösek, vagy épp mindenre (Istenre). Ez az érzés nem egy helytelen dolog. A szenvedő ember szeretne nem szenvedni, és a harag is egy erre adott természetes válasz.

Nem tudom, hogy mennyire tudod ezt megbeszélni a terapeutáddal. Ő lenne hivatott tudni ennek kezelésében segíteni, de előfordulhat, hogy nem beszéltek egy nyelvet, ezért felmerül az a kérdés is, hogy van-e lehetőséged mondjuk másik terapeutához menni? Ezt nyugodtan megbeszélheted vele, teljesen bevett szokás, és még akár javaslatot is adhat másik terapeutára, ha elmondod, hogy mi nem működik.

Ami viszont biztos, hogy a vallás nem arra van, hogy pánikbeteggé váljunk miatta, ezért ha azt érzed, hogy ez megbetegít, akkor inkább gondold át, hogy miért teszed. Isten nem akarhatja, hogy te belebetegedj abba, hogy neki tetsző módon akarsz élni, ezért azt is megbocsátja és megérti, hogy ha mondjuk azért nem tudod őt az elvártaknak megfelelően követni, mert az az út neked ilyen okból járhatatlan. Én mondjuk katolikus vagyok, nálunk például kötelező a szentmisén való részvétel, de nem bűn az, ha valaki betegség miatt nem tud elmenni.

Isten más-más ösvényen szólít minket, lehet, hogy neked nem pont úgy kell tenned, mint sok más embernek, és Isten nem fog emiatt elutasítani. De abban biztos vagyok, hogy Isten azt szeretné, hogy éljünk, és nem azt, hogy belerokkanjunk a követésébe. Lehet, hogy van most az általad cipelt terhek között olyan, amit lerakhatsz, hogy mondjuk erőre kapj és gyógyulj. Lehet, hogy nem egy teljes közösségre van szükséged, hanem egy vagy néhány megértő emberre csak, és az talán könnyebb. Lehet kis lépésekben gondolkodni, a megoldhatatlan nagy problémát addig aprítani, amíg kezelehető kicsi problémákká válik. Lehet, hogy a probléma a lakóhelyed, és lehet, hogy a megoldás mondjuk az elköltözés. Ezeket ne vedd direkt tanácsadásnak, kérlek, csak próbálok felvillantani lehetőségeket, hogy ne érezd azt, hogy kifogytál.

Ez lehet, hogy még ennél is több időt vesz igénybe. Én is évek óta járok terápiába, és még nem vagyok a végén. De hidd el, Isten megvár, és várni fog később is, és veled lesz az úton is, még ha úgy is tűnik, hogy épp nincs.

Nem tudom, hogy tudtam-e segíteni valamit, ez az, amit én látok, így ezt tudom adni neked.

nem vagyok vallasos, de azert leirom a velemenyem.

ha te hiszel Istenben, es szerinted ez a te utad, akkor imadkozz, olvasd a bibliat, kerd az o utmutatasat, egy szoval hagyd ki a kettotok kapcsolatabol az egyhazat.

sajnos sok egyhazi vezeto felre tudja magyarazni a tanitasokat, es nem feltetlenul mutatnak peldat az eletukkel.

nem kell a gyulekezet eleteben reszt venned, halgass online predkiaciokat, es ne a tobbi hivovel foglalkozz, hanem Istennel.