A Holt tengeri tekercseket vagy a Bibliába be nem került részeket, amelyeket a kanonizáció során kiszedtek, el lehet olvasni valahol? Elérhetôek az interneten, vagy nemis nyilvánosak egyáltalán?

Az apokrif iratokra gondolsz szerintem. Pl:

[link]

Hú, 2-es voltam, ne nyisd meg azt a linket, átolvastam kicsit jobban!

Találtam mást:

[link]

[link]

A könyvtár menüben sokat találhatsz, jó fordításban.

Szia!

A holt-tengeri tekercsek legnagyobb része maga az Ószövetségi Szentírás!

Ugyanis az ószövetségi iratok autografái - a szerzők által készített eredeti írások - nem maradtak fenn. Sőt a legrégibbnek számító kéziratok száma is kevés volt, és ezek is mind egészen késői korból valók voltak. Egészen 1947-ig ez volt a helyzet, a holt-tengeri tekercsek felfedezéséig. Az Ószövetség valamely részletének héber nyelvű kézirata sem volt 1000 esztendősnél régibb, ami azt jelenti, hogy csaknem 1500 éves volt az űr az eredetiek és a birtokunkban lévők között. Az Ószövetség tudósai lemondással vették tudomásul, hogy nem lehetnek olyan szerencsések, mint újszövetségi kollégáik. 1947-ben tett nagy felfedezés gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. Maga a felfedezés, melynek nyomán W. F. Albright szerint minden idők legnagyobb jelentőségű kéziratlelete került a kezünkbe.

Az első tekercs, melyet Dr. Trever ismert fel, mikor kezébe került, Ésaiás teljes könyvét tartalmazza. Ez a tekercs 1948 tavasza óta nagyon híressé vált. Majdnem tökéletes állapotban maradt meg, Ésaiás könyve teljes szövegével, az első verstől az utolsóig. Kiadták fényképmásolat formájában, modern héber betűkre átírva, így fontosságához illő formában kapták kézhez a Bibliakutatók az értékes kéziratot.

Egy másik tekercs Habakuk könyve első és második fejezetének kommentárját tartalmazza, szakaszonként idézve a prófétai könyvet, megjegyzéseket fűzve hozzá. Így tehát birtokunkban van ennek a Bibliai könyvnek is kétharmada, a Krisztus előtti kor szövegformájában. Az egyik tekercs annak a zsidó szektának vagy közösségnek a fegyelmi kézikönyve, melynek az egész könyvtár a tulajdonában volt. A könyvek tulajdonosai esszénusok voltak. Egy könyv a zsoltárokhoz hasonló egyházi énekek gyűjteményét tartalmazza. Egy másik "A világosság és a sötétség fiai közti háborút" írja le. Ez esetben sem tudjuk, melyik történelmi háborúra hivatkozik a kézirat. Egy nagyon rossz állapotban lévő tekercs Ésaiás könyve második felét tartalmazza, tehát ugyanannak a Bibliai könyvnek két kézirata áll a rendelkezésünkre.

Ezek mellett a többé-kevésbé jó állapotban ránk maradt tekercsek mellett más könyvek töredékei is szép számban kerültek elő. Ezek azoknak a könyveknek a maradványai, melyeket valaha a barlangban tároltak, de a római korban eltűntek. Dániel könyvének néhány töredéke is a birtokunkba került, köztük azok a versek, ahol a szöveg héberről arámira vált. A Dániel-töredékek azért nagyon fontosak, mert a tudósok azt állították, hogy Dániel könyvét nem írhatták az i.e. II. század előtt. Most pedig egy olyan Dániel-tekercs maradványai állnak rendelkezésünkre, amelyik mint azt a szakemberek is elismerik - éppen ebből az időszakból származik.

Mózes első, harmadik és ötödik könyvéből is találtak töredékeket, tovább Bírák könyvéből és néhány más, eddig még nem azonosított könyvből. Mózes III. könyvének töredékei a legnagyobb jelentőségűek, mert ezeket a babiloni fogság előtt használatos héber írásjelekkel írták. Tudjuk, hogy a héberek röviddel a fogság után a zsidó hagyomány szerint Ezsdrás idejében saját ősi betűikről áttértek az arámi kvadrát-írásra. Egy ideig párhuzamosan használták a két írásformát, míg végül az arámi kvadrát-írás teljesen kiszorította a fogság előttit, és ez utóbbit később már csak érméken használták. Emiatt feltételezi de Vaux professzor, hogy Mózes III. könyvének darabjai az i.e. V. vagy VI. századból származnak, míg más tudósok, köztük Albright, úgy gondolják, hogy későbbi másolat, az i.e. II. század folyamán készíthették. Azzal érvelnek, hogy az írnok a kézirat kora iránti tiszteletből használta a régi írást. Nehéz eldönteni, kinek van igaza, de a legfontosabb, hogy birtokunkban van a Biblia kéziratának néhány olyan töredéke, melyeket a fogság előtt használt írásjelekkel írtak. Összehasonlítva a töredékek szövegét a ma használatos héber szöveggel, teljes azonosságot találunk.

A leghíresebb Ésaiás-tekercs szövege igazolja, hogy keletkezése valószínűleg az i.e. II. vagy I. évszázad óta Ésaiás könyvének szövege egészen napjainkig semmit sem változott. Az írnok nem volt túl gondos másoló, számos helyesírási hibát ejtett. Az is lehet, hogy valaki diktálta az eredeti tekercset, és az írnok ez alapján írta a másolatot. Ez magyarázat lenne arra, miért cserélt fel olyan sokszor hasonló hangzású szavakat, ami biztos nem történt volna meg, ha látja a másolandó szöveget.

Az Ésaiás-tekercs ráadásul olyan korból származik, amikor a szavakat még máshogy írták, mint később a maszoréták idejében, akik már a magánhangzókat is jelölték a szövegben, és kialakították a Bibliai szöveg hagyományos írásmódját. Ezzel további néhány ezer mássalhangzó is bekerült a szövegbe, de a jelentését nem befolyásolták. Mindenkire, aki a tekerccsel kapcsolatos kutatásban részt vett, mély benyomást tett az a vitathatatlan tény, hogy ez a kétezer éves Bibliai kézirat tökéletesen egyezik a ma használt szöveggel. Az olyan részeknél, amelyek értelmezése a mai héber szövegben nehézséget jelent pl. Ésa. 65:20 - ugyanolyan nehezen értelmezhető a tekercs szövege is.

Millar Burrows professzor, az Ésaiás-tekercs szerkesztője néhány előadást tartott a szöveggel kapcsolatban, és tekintve, hogy olyan jólismeri a kéziratot, a véleménye mindenképpen mérvadó. Őt idézem: "Viszonylag jelentéktelen kihagyások kivételével, az egész könyv a birtokunkban van, és ez lényegében megegyezik a maszoretikus szöveggel. Észrevehető az alaktani és helyesírási eltérés, de a szöveg vonatkozásában feltűnő mértékű az egyezés. És ebben rejlik a fontossága, mivel alátámasztja a maszoretikus hagyomány hitelességét. Vannak kisebb kihagyások, de ezek össze sem hasonlíthatóak a Septuaginta némelyik könyvében található hiányosságokkal."

Albright, aki az elsők között ismerte fel a kézirat jelentőségét és aki az első fényképeket mutatta, még mielőtt a sajtó erről a felfedezésről értesülhetett volna, a következőket mondta a kézirat fontosság róla századokon át folyó másol s megbízhatóságára, pontosságára vonatkozóan: "Az Ésaiás-tekercs a maszoretikus-szöveg ősrégi volt igazolja és arra int, hogy ne javítgassunk könnyelműen, kedvünk szerint."

Egy másik kijelentés a Septuaginta zsidó szakértőjétől, Harry M. Orlinsky professzortól való, aki azt tanácsolja tudós társainak, hogy a héber Bibliával nagyobb tisztelettel bánjanak, mint azt korábban tették: "Kétlem, hogy az Ésaiás-tekercs, bármily régi is, egyszer és mindenkorra megnyugtatóan tisztázná a szövegkritika kérdéseit; felfedezése azonban mind több tudóst fog meggyőzni, hogy a héber Biblia hagyományos szövegével nagyobb tisztelettel bánjanak, mint eddig, hiszen még a régészek szerint is sokkal több megbízható történelmi forrásanyagot tartalmaz ez a szöveg, mint azt a korábbi nemzedékek gondolták."

John Bright professzor a tekercset illetően meg van győződve, hogy az elmúlt száz év folyamán végzett szövegjavítások közül nagyon keveset tekinthetünk helyesnek, miután az Ésaiás-tekercs igazolta a kéziratok másolásának pontosságát. Azt tanácsolja a ma élő Bibliatudósoknak, hogy tanulják meg kritikusan tanulmányozni a kommentárokat, és azt állítja, ha nem tanulunk meg fenntartással tekinteni ezekre a tudományos művekre, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy olyan szöveget magyarázunk, amelyik sohasem létezett, csak a kommentátor agyában.

Az Ésaiás-tekercsek, a Habakuk-kommentár, és a többi Bibliai könyv töredékei az Ószövetség néhány könyvének Krisztus és az apostolok napjaiból származó szövegét örökítették ránk. A zsoltárokat kivéve a Biblia egyetlen könyvét sem idézték annyiszor Krisztus és az újszövetség írói, mint Ésaiást. Az apostolok Isten ihletett Igéjének minden részét elfogadták úgy, ahogy azt Ésaiás próféta leírta, anélkül, hogy különbséget tettek volna a könyv szakaszai között. Mivel az Ésaiás-tekercs igazolta, hogy a szöveg, amelyet az Újszövetség írói Isten ihletett Igéjének tekintettek, ugyanaz, mint amit ma olvashatunk a Bibliánkban, így az Írások ihletettsége, hitelessége felől való meggyőződésünk tovább mélyült.

Az Ésaiás-tekercs és más ókori szövegek tanulmányozása alapján jogos a következtetés, hogy az Ószövetség más könyvei, amelyeknek régi másolatai nincsenek birtokunkban, ugyanilyen tiszta és megbízható szöveggel maradtak ránk, mint azok, amelyek változatlanságát régi másolataik igazolták.

Érdekes információ lehet még, hogy az elmúlt több mint 70 év kemény munkájával ma jutottunk el odáig, hogy lassan elkészül a Biblia Hebraica Quinta az Ószövetségi Szentírás legmodernebb mintaszövege, mely már tartalmazni fogja a holt-tengeri tekercsek bedolgozását a mai Bibliakiadásokba ami ebben az évtizedben minden bizonnyal magyar nyelven is elérhetővé válik majd [link]

Üdv. Péter

Ez a kiszedték őket, elég téves elgondolás. Sokkal inkább bele se tették. Gondolom az apokrifekre gondolsz. Azok vagy későbbi hamisítások, vagy szektás írások, röviden ezért maradtak ki. Egyszerűen nem tekintették őket nyilvánosan felolvasásra méltóknak, amik híven tükrözik az apostoli hagyományt. Igazából viszonylag hamar kialakult az Újszövetségi kánon, egy-két levél, meg írás kapcsán dillemáztak csak.

Amúgy nyilvánosak. Az csak városi legenda, hogy valami szupertitkos dologról van szó, amit nem akarják, hogy olvass, mert akkor nem tudom mi lesz. Igazából bárki bármit megtalálhat, ha nagyon keresi. Bár vannak olyan apokrifek, amik csak töredékesen maradtak fenn vagy csak a címüket ismerjük különböző hivatkozásokból, de egy darab szöveget sem találtak még belőle. A netről vadászni kell őket, de amúgy megjelentek rendesen könyvben, hivatalos fordításokban is. Angolul nagyobb eséllyel lehet őket megtalálni, mint magyarul a neten. Igen, pl. a [link] oldalán fent van néhány, amik angol fordítások alapján készültek, de azért ez nem hivatalos fordítás, szóval lehetnek benne hibák. Valamint a Church of God, pl. elég érdekesen járt el Iréneusz 5 kötetes Eretnekek ellen című munkájának a fordításakor. Az elejét nem fordították le, ahol a különböző gnosztikus irányzatokat kritizálja, gondolom azért, mert ott egyértelműen leírja, hogy Jézust Istennek tartja, ők meg Szentháromság tagadók. Szóval, azért érdemes odafigyelni.

A Holt-tengeri tekercsek kapcsán, meg már szépen leírták előttem, amit tudni érdemes. Azok lényegében az Ószövetség. A jelentőségük abban áll, hogy jó régiek, nem abban, hogy valami különlegesen új dolog van bennük.