Melyek voltak a kanonizálás legfontosabb szempontjai?

az irat legyen:

-ismert minden keresztény gyülekezetben

-ne mondjon ellent a többiknek (ha lehet még támassza is alá)

-bizonyosan az "első keresztény generáció" írása

-ne térjen el a szövege a különböző példányoknak

nagyjából ugyan az mint manapság a forráskritika :) ezek a szempontok nyilvánvalóan összefüggenek, pl az apostoli eredet egyik bizonyítéka, hogy minden keresztény gyülekezetnek megvan az adott irat

Szia!

Egy irat kanonikussága az alábbi ismérvek alapján vizsgálható meg:

a) Isten szava tekintélyével szól-e?

b) Prófétikus irat-e, Isten "szent embere", próféta írta-e?

c) Összhangban van-e a tartalma a többi kanonikus iratéval? (Az igazat mondja-e Istenről, az emberről stb.)

d) Az Isten Igéjére jellemző életátformáló erő megnyilatkozik-e általa?

e) Isten népe elfogadta-e? (Belefoglalták-e korábban a kánonba, olvasták-e és használták-e?)

Üdv. Péter

Azt érdemes azért hozzátenni, hogy a szerzőség kérdése ma már nem nyom annyit a latban, mint akkor.

Ma már tudjuk, hogy bizonyos könyveknél kétséges, hogy akkor keletkeztek, amit a hagyomány megjelöl, ugyanígy van úgy, hogy egy könyvnek nem is egy, hanem több szerzője van.

Ezek a meglátások természetesen a sugalmazottságot nem befolyásolják.

Kedves .Dante.!

Pontosítsunk. Ma már van olyan feltételezés, miszerint egyes könyvek akkor keletkeztek, amit a hagyomány megjelöl, és hogy egy könyvnek több szerzője is van.

Már bocs, de ezek nem bizonyított tények, csupán feltételezések, méghozzá az un. bibliakritikai irányzat feltételezései, akik sajnos többségbe kerültek a teológiákon, és próbálják úgy beállítani, mintha ezek tények lennének.

Jézus mindhárom feltételezett Ézsaiási szerződtől idézett, mint Ézsaiás prófétától. Ugyanez igaz Dánielre, és a többi kikezdett könyvre.

A "kétségesség" nem bizonyított tény, ne állítsd be úgy! :-)

Üdv. Péter

Kedves Péter

Tulajdonképpen a hagyomány álláspontja sem bizonyított, hiszen ha megfigyeled, ezek a hagyományok rendkívül késői eredetűek, a könyvek eredetével kapcsolatban. A fent említett Ésaiás könyve szerzőségével kapcsolatban Sírák fia beszél legelőször Kr.e. 180 környékén. Ő a ma "deutero-Ésaiásnak" nevezett szakaszt a prófétának tulajdonítja, de például Dánielről egy szót sem ír, az ő szerzőségét - miszerint nem csak beszélt a próféciákról, amint az (Mt 24,15)-ben olvassuk, hanem írt is - Josephus Flavius hozza az a Kr.u. 1 században, amikor azt mondja, Dániel jövendöléseinek az értelmezése után, ha jól emlékszem, hogy Dániel könyveket hagyott hátra [feltételezem, itt a fejezeteknek megfelelő szakaszokról beszél].

Ésaiás és Dániel azonban évszázadokkal korábban éltek, a Kr.e. 8-6. században, és nincs írott bizonyíték arra, hogy amit ezek a késői szerzők mondanak, azt gondolták mondjuk a Kr.e. 5. századi kortársak is.

A bibliakritika pedig elég alapos kutatásokat végez, hiszen odafigyel az ókori Kelet történelmére és irodalmi stílusára. Szóval a magam részéről azt gondolom, hogy mindenképpen van alapja a bibliakritikai kutatásoknak, és nem tartom jó ötletnek az egészet elkvetni.

A szent könyvek keletkezésénél pedig senki nem volt ott, aki ma él, így 100%-os bizonyossággal nem lehet semmit megállapítani. Az mindenesetre a kumráni tekercsekből egyértelmű, hogy Dániel és Ésaiás könyve a Kr.e. 2. században már a mai formájában megvolt, és azt gondolom, ez azért elég nagy dolog.

Kedves .Dante.!

Felüdülés olyannal levelezni ott a fórumon, akivel - bár nem értek egyet sok mindenben - mégis úgy érzem azonos hullámhosszon vagyunk. Bár mindenki ilyen normálisan válaszolna. :-)

Igazad van, nem bizonyított, bár számomra Jézus és az apostol szavai elég sokat nyomnak a latba. Illetve, ha belegondolsz, azért sok minden szól azért mellette. Például Dániel esetében az a fajta történelmi pontosság, amit csak egy szemtanú tudhatott. Én a teológiai szakdolgozatomat Dániel 5. fejezetéből írtam, és elég megdöbbentő volt a fejezet történelmi pontossága a ma rendelkezésünkre álló anyagok alapján. Érdekel a véleményed: [link]

Üdv. Péter

Kedves Péter

A dolgozatodat már régebben is elolvastam, és azt kell hogy mondjam, nagyon jól sikerült, gratulálok hozzá. Valóban, Dániel könyve 5. fejezete minden bizonnyal dánieli eredetű, mert Babilon bukását olyan részletekbe menően és pontosan írja le, hogy azt csak egy olyasvalakitől olvashatjuk, aki átélte ezeket az eseményeket, és ott volt a helyszínen.

Dániel könyve esetében azonban azt gondolom, nem is az a kérdés, hogy a próféta szerzősége benne van-e, hanem az, hogy készültek-e utólagos kiegészítések/betoldások az idők során. A bibliai könyvek hagyományázásánál ugyanis figyelembe kell vennünk azt is, hogy a címek inkább a könyv tartalmát fejezik ki, nem pedig a szerzőséget. Jó példa erre Sámuel könyvei [vagyis pontosabban "könyve", hiszen a Tanakban az egy könyv]. Ha valaki ragaszkodik a sámueli szerzőséghez, akkor figyelembe kell azt vennie, hogy a próféta maga az már az (1Sám 25,1)-ben meghal, tehát valaki más írta tovább a könyvet, mégis Sámuel próféta neve alatt hagyományozták. Így természetesen egyáltalán nem kizárt, hogy bizonyos fejezetek Dániel könyvében magától a címszereplőtől származnak, ám hogy az egész könyv egy az egyben a Kr.e. 6. századból való lenne, azt a bibliakritika nem osztja, és én sem. Én azt gondolom, hogy ezt a könyvet így a mai formájában a Kr.e. 2. században írták, a cél pedig az volt, hogy valahogy Dániel prófétán keresztül egy üzenetet adjanak át az akkor nyomorúságos körülmények közt élő zsidóságnak. Így Dániel maga egyrészt történelmi, másrészt szimbolikus alak. Műfajából kifolyólag a könyv pedig nem is prófécia, hanem apokaliptika, ezért teljesen jogos, hogy a héber kánonban nem a próféták közé tették, hanem a harmadik csoportba.

A magyar bibliakiadások viszont tévesen Dánielt - a Szeptuagintát követve - a próféták közé teszik. Katolikus részéről még érthető is a dolog, hiszen ott az LXX-nek nagyobb tekintélye van, mint a protestánsoknál. Ám amikor a protestáns kiadásban is Dánielt a próféták között látjuk, akkor elgondolkodtató, hogy a Szeptuaginta sorrendjét elfogadják, de a könyv terjedelmét nem. Dániel 13 és 14. fejezete ugyanis hiányzik.

Kedves .Dante.!

Jól ismerem a bibliakritika álláspontját, 18 évesen 1 évig jártam előkészítőre a Ráday utcába, de végül a műszaki pályára mentem. Én akkor minden református teológiai könyvet faltam, és elég keményen benne voltam ebben a világban...

Azt szeretném kérdezni tőled - miután tisztáztuk, hogy az 5. fejezet illetve a 7-9. fejezet - amit Jézus Krisztus idézett - dánieli eredetű, szerinted melyik része nem az?

Üdv. Péter

Kedves Péter,

Én azt gondolom hogy Dániel könyvében a dánieli és a késői eredetű anyagok ötvöződnek. Bár vannak szakaszok, amelyről el lehet dönteni, hogy közvetlenül a prófétától származik-e vagy sem. Valahogy úgy tudom ezt elképzelni, ahogyan a Tóra esetében a forrásokat összefűzték. Mivel az okmányelméletet nyilván ismered, így felesleges ismertetni, tudod, hogy miről beszélek.

De, hogy akkor ne csak ilyen homályos utalásokat mondjak, hanem valami konkrétumot is: én azt gondolom, hogy a 10-12. fejezet látomása csak kis részben lehet dánieli eredetű, egyébként megvagyok arról győződve, hogy hellenista betoldás.

Néhány érv:

- Apokaliptikus stílusa másabb, mint a 7-9. fejezet látomása. Kevesebb jelkép, és jóval több konkrétum hangzik el, mint a korábbi látomásokban.

- A katolikus Jeromos kommentár szerint a látomás szegényes héber nyelven íródott. [ha jól tippelek, ez azt jelenti, hogy elüt az előző szakaszok nyelvezetétől].

- A látomások furcsa lineáris szerkezete gyanúra ad okot. Dániel állítólag a perzsa korban él, a saját koráról azonban szinte semmit nem tud, csak négy perzsa királyt említ meg a 2. versben, aminek a vége, már a görögök korába való átmenet. A 3-4. versben, ahogy előrébb jön a történelemben, már többet tud. Nagy Sándor hódításait és birodalmának szétesését frappánsan összefoglalja két versben. Az 5. verstől kezdődően azonban hirtelen nagyon meglódulnak az események, és apró részletekbe menően meséli el a szeleukidák és a ptolemaidák háborúit. Számomra ez azt jelenti, hogy a szerző itt érkezett meg a saját korához, ezért tud erről beszélni a legtöbbet. Vagyis tipikus "Vaticinium ex eventu" ez a látomás, de attól még lenyűgöző.

- A látomás angeológiája - amint említettem egy másik topikban - nem a Kr.e. 6. század jellegzetességeit mutatja. Ugyanis néven nevezett angyalt is találunk benne (Mikáel), korábban Gábriellel is találkozunk. Ez pedig a késői eredet jele, hiszen ezek az angyalok a késői iratokban jelennek meg [Zakariásnál, aki majdnem kortársa volt Dánielnek, például nem].

- A 10-12. fejezet látomását egyetlen kortárs, vagy Dánielhez közel álló személy sem idézi, ellenben később, Hénok könyve szerzője a hellenista korban talán (Dn 12,1)-re hivatkozik az (1Hén 1,1)-ben a valószínűleg a Kr.e. 3. században.

Ezek alapján azt gondolom, hogy ez a szakasz (10-12. fejezet nem közvetlenül Dánieltől származik, kivéve a "pusztító utálagosság" kifejezést, amelyet beledolgozhattak a látomásba.