Meg akartam halni, de Isten visszahúzott. Vajon tényleg Isten volt vagy csak a véletlen?
Előre leszögezném, hogy ateista voltam mindig is. Sőt, kiröhögtem a vallásos embereket.
Azonban már 1 éve nincsen munkám, teljes depresszióba estem emiatt és nagyon-nagyon nehezen, de sikerült végre munkát találnom!
Na nem is ez a lényeg, hanem hogy a depresszió miatt már olyan kétségbeesett voltam, hogy elkezdtem "imádkozni" Istenhez, hátha létezik és hátha segít rajtam. Amikor nem jeleztek vissza aznapra amikorra mondták, teljesen úgy álltam hozzá hogy kész vége, ez volt az utolsó csepp amit kibírok. És én most megölöm magam. Nem viccelek, meg akartam ölni magam.
Erre megcsörrent a telefon! Fel vagyok véve. Isten műve lenne? Vagy egy szimpla véletlen? Na de ekkora véletlen? Kezdek kételkedni az ateizmusomban....
Ennél milliószor nagyobb véletlenek vannak a világban. Sőt, ami azt illeti a világunk alaptermészete az, hogy nagyon nagyon kicsi valószínűségű események következnek be nap., mint nap, percről percre, pillanatról pillanatra. Ha egy eseménytér baromi nagy, az egyes elemi események bekövetkeztének valószínűsége baromi kicsi, valamelyik mégis mindig bekövetkezik. Ilyen a világ.
Persze, ezt általában nem realizálja az ember. Aztán ha vele történik ilyesmi - pláne ami erősen kihat az életére -, akkor egyből észreveszi.
Alapvetően azt tudom mondani, hogy ha ez az istenhit felé mozdít, akkor nem voltál igazán ateista, vagy legalábbis nem tudatosan, jól átgondoltan voltál az. Egyébként is, ha valaki nyugodt, stabil a saját világképével, az nem neveti ki a másikét. Ez már egy jel arra nézve, hogy sosem volt igazán szilárd a tied.
"Erre megcsörrent a telefon! Fel vagyok véve. Isten műve lenne? Vagy egy szimpla véletlen? Na de ekkora véletlen? Kezdek kételkedni az ateizmusomban...."
Lehet a véletlené, de lehet Isten műve is. Én a kettessel egyetértek
Tudom hogy nem volt szép dolog kinevetni a másikat, de a vallásos emberek mindig számomra olyan hihetetlen és hiteltelen dolgokkal jöttek, hogy azon csak nevetni tudtam... Most se igazán tudom elhinni hogy Isten műve lenne ez, de megingott a "hitem", ezután.
Viszont igazad van, valóban sok véletlen van a világban amit nem veszünk észre...
4es akkor döntsd el melyik vallás Istenek segített mert van kis millió.
Hát mivel véletlenben nem hiszek, se az eleve elrendeltetésbe, így azt mondamám hogy találkozott a régebbi felkészültséged (tanulásod által tett eredményeid), a lehetőséggel (állás). Így megkaptad az állást.
Őrülők hogy sikerült!:)
Jó magam ateista vagyok, de ha úgy érzed hogy jó neked a hit és lelki segítséget nyújt, esetleg felüdülést. Akkor nem látom akadályát hogy elkezdj hinni, csak egészséges kereket között. Azaz maradj gondolkodó és lelkileg nem befolyásolható személy.
További jót kívánok.
Köszönöm #5-ös!
Ha a régebbi felkészülésem ért volna valamit akkor nem keresnék egy éve már munkát! Ez inkább a szerencsén múlott! :D
De az, hogy éppen be akartam venni a gyógyszereket és azelőtt egy perccel csörren meg a telefon...számomra elgondolkodtató...
Nem szeretnék ezentúl se megrögzött, konzervatív vagy bármi rossz lenni ami a vallásosok körében "népszerű" szóval templomba nem fogok járni vagy vallást követni, de talán mégse akkora baromság hogy Isten létezik...
Biztos lehetsz benne, hogy Isten személy szerint figyel rád!
Ennél többet szeretne neked adni.
37.Zsoltár 10,11."Egy kis idő még és nem lesznek gonoszok nézed a helyüket és nem lesznek sehol. Ám a szelidek öröklik a földet és örömmel tölti el őket hogy határtalan békében élnek."
Örülök, hogy így alakult, Kérdező. Szerintem figyelj jól az új munkahelyeden, hogy helyt tudjál állni. Az istenkérdés meg folyamatosan alakul az életünkben a megismerés során, keresni kell, és az egész egy boldogító folyamat, "az út, az igazság, az élet" felé haladni, a fény felé... Blaise Pascalt ajánlom, munka után, pihenésképp, ha meg tudod szerezni könyvalakban még jobb, nagyon érdekes olvasmány.
"Nem itt van az igazság országa, az igazság ismeretlenül bolyong az emberek között. Isten fátyollal takarta el, ezért nem ismerik fel azok, akik nem értik szavát. Versengve káromolnak mindent, még a legnyilvánvalóbb igazságokat is. Beszélnek ugyan az Evangélium igazságairól, de ellenkezőkről is, és annyira elködösítenek mindent, hogy a köznép képtelen világosan látni. De megkérdezzük: „Milyen alapon tartotok rá számot, hogy inkább nektek
higgyünk, mint másoknak? Milyen jelet adtok? Ti is csak beszéltek, mint mi. De ha csodákat mutatnátok fel, akkor igen.” Bebizonyított dolog, hogy a tanítást csodáknak kell alátámasztaniuk, s ezzel élnek vissza, hogy gyalázzák a tanítást. Amikor aztán megtörténnek a csodák, kijelentik, hogy tanítás nélkül nem elégségesek; és ez ugyancsak igazság, amellyel visszaélnek, hogy gyalázzák a csodákat. [B.P. 843]
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!