Jehova tanúi! Mit gondoltok erről a megbízható és szakértői linkről ami bizonyítja a mennyet és a poklot, és a halál utáni életet? Mármint persze nem tudományosan bizonyítja, míg valaki félreérti.

Mivel a halottak „semmit sem tudnak”, az Őrtorony Társulat úgy érvel, az is nyilvánvaló, hogy az emberek semmiféle fájdalmat vagy örömet sem éreznek a haláluk után.

A Biblia tanítása: Noha a keresztény tudósok a Prédikátor 9:5-öt többféleképpen értelmezik, abban egyetértenek, hogy ez a vers nem azt tanítja, hogy az embernek nincs tudatos létezése a halál után. Tekintsük át röviden a két legfontosabb nézőpontot:

1) Közismert, hogy a Prédikátor könyve két ellentétes módon mutatja be, hogyan lehet tekinteni az ember küzdelmét a világban. Az egyik a világi, humanista, materialista nézet, amely mindent egy korlátolt, földi perspektívából magyaráz – figyelmen kívül hagyva Istent és részvételét az emberek ügyeiben. Ez a földi nézőpont teljes mértékben nélkülözi az isteni kinyilatkoztatás segítségét.

A másik lehetőség egy vallásos, szellemi megközelítés, amely az életet és az élet problémáit Istent tisztelő nézőpontból értelmezi. Ez a szemléletmód figyelembe veszi az isteni kinyilatkoztatásokat, amikor az életet, és a vele kapcsolatos problémákat magyarázza. Ez a nézőpont győzedelmeskedik a könyv végén.

A következőket szeretném kihangsúlyozni: Sok olyan tudós van, aki a Prédikátor 1-10-et földi szemléletmódot visszatükrözve értelmezi, az isteni kinyilatkoztatás segítsége nélkül. Annak bizonyítására, hogy ezek a versek kizárólag emberi nézőpontot képviselnek, David Reed a következőt gondolatot veti fel:

„Az író nemcsak azt mondja az 5. versben, hogy a halottak semmit sem tudnak, de azt is hozzáteszi, hogy „nincs részük soha többé semmiben sem, ami a nap alatt történik.” (6. vers, MBT). (Kérdezzen meg egy Jehova Tanúját, úgy hiszi-e, hogy a halottak már soha nem jönnek vissza. Azt fogja mondani, hogy nem, mivel abban hisz, hogy lesz egy feltámadás a nap alatt erre a földre.) A 2. vers (SZIT) azt a gondolatot fejezi ki, hogy „mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra”, és ez a gondolat teljesen ellent mond a Biblia többi részének. (Kérdezzen meg egy Tanút, elhiszi-e, hogy ugyanaz a sors vár rá akkor is, ha igazságos lesz, és akkor is, ha igazságtalan. Egészen biztos, hogy nemmel fog válaszolni)... Úgy következtethetünk tehát, hogy az 5. vers egy olyan rész közepén található, mely egy hitetlen, világi nézőpontot képvisel – nem Istenét.”

Mivel a Prédikátor 9:1-10 kizárólag emberi szempontot fejez ki, ezért az 5. vers azt jelenti, hogy szigorúan emberi nézőpontból tekintve a halottak semminek sincsenek a tudatában. Mivel ez a helyzet, ez a vers nem Isten igazságát tanítja. És mivel ez így van, ezt a verset nem lehet annak az állításnak a támogatására felhasználni, hogy nincs tudatos létezés a halál után.

Kérdezze meg:

Tudta Ön, hogy a Prédikátor könyve két ellentétes nézetet mutat be – egy szigorúan humanistát, és egy másikat, amely szellemi és Isten tiszteletét tükrözi?

Ha, mint ahogy sok tudós hiszi, a Prédikátor 9:1-10 szigorúan humanista álláspontot tükröz, érti, miért mondhatjuk, hogy az 5. versben levő állítás nem Isten nézőpontját tükrözi, hanem a bukott emberiségét?

Marian Bodine, az Őrtorony szakértője, még egy kérdést felvet (amely hasonló David Reedéhez) ezzel a verssel kapcsolatban. Azt mondja, „Ha az a kifejezés, hogy 'semmit nem tudnak', azt jelenti, hogy a halottak öntudatlanok a sírban vagy a szellemi világban, akkor az a kifejezés, hogy ’nincs részük többé semmiben sem’ azt jelenti, hogy nem lesz feltámadás, vagy jutalom a 'jelenlegi' élet után.” Ha Jehova Tanúi következetesek, akkor ezt a következtetést kell levonni.

Kérdezze meg:

Ha az a kifejezés, hogy „semmiről sem tudnak” (Prédikátor 9:5, Káldi-Neovulgáta) azt jelenti, hogy a halottak öntudatlanok a sírban, akkor az a kifejezés, hogy „jutalmuk sincs többé”, nem azt jelenti, hogy nem lesz feltámadás vagy jutalom a jelenlegi élet után – még Jehova Tanúinak sem?

Ezt a kérdést jól fel lehet használni annak a gondolatodnak a alátámasztására, hogy a Prédikátor 9:5-ben szereplő állítás nem Isten nézőpontját tükrözi, hanem egy földi, emberi szempontot.

2) Vannak más keresztény tudósok is, akik olyan értelemben magyarázzák a Prédikátor 9:5-öt, hogy a halottak nincsenek tudatában a fizikai világban történő eseményeknek. Robert Jamieson, A. R. Fausset, és David Brown azt írják a könyvükben, hogy a halottak semmit sem tudnak, „legalábbis arról, ami fizikai érzékelésükkel és az evilági ügyekkel kapcsolatos (Jób 14:21; Ézs 63:16).” Ehhez hasonlóan H. C. Leupold a Prédikátor könyvéről írt könyvében is azt olvashatjuk, hogy az író ebben a versben „csak a halottaknak az ehhez a világhoz való viszonyáról beszél.” Azonban a halottak még mindig tudatában vannak olyan dolgoknak, amelyek nem kötődnek a fizikai, földi világhoz.

Bármelyik magyarázatot válasszuk is, az világos, hogy a Prédikátor 9:5-öt nem lehet bizonyítékként idézni az Őrtorony nézetének alátámasztására. Az Őrtorony Társulat ezt a verset olyan egyértelmű szakaszoktól teljesen elszigetelten magyarázza, melyek minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy emberi lények rendelkeznek tudatos létezéssel a halál utáni életben (Lukács 20:38; 2Korintusz 5:6-8; Filippi 1:21-23; 1Tesszalonika 4:13-17; Jelenések 6:9-10).

Ha az első tagmondatot abszolút értelemben értjük, akkor a másodikat is ugyanígy kell értelmezni. Vagyis a halottaknak nem lesz „jutalmuk”, mint ahogy öntudatuk sem lesz. Ez a gondolatmenet tagadná a feltámadást, és az igazságosak megjutalmazását (lásd Jelenések 20:11-13, 21:6-7, 22:12,14). Nyilvánvaló tehát, hogy valamiféle kigazításra van szükség a Préd 9:5-tel kapcsolatban. A rögtön utána következő versből megtudjuk, hogy:

„…nincs részük semmiben sem, ami történik a nap alatt.”

Vagyis más szavakkal, a halottak semmit sem tudnak ezzel a világgal kapcsolatban, de ők egy másik birodalomban vannak, ahol igenis tudnak valamit. A „semmit sem tudnak” kifejezés ilyen korlátozott értelemben vett bibliai példáival kapcsolatban lásd az 1Sámuel 20:39-et és a 2Sámuel 15:11-et, ahol ezt öntudatlansággal magyararázni nevetséges lenne.

Vajon ez kizárja a halál utáni tudatos élet lehetőségét, ahogy Jehova Tanúi állítják? Nem, mivel ez része egy pont-ellenpont jellegű vitának, mely az isteni és a világi nézetek között zajlik. Az 5. és a 6. versben a párbeszéd világi résztvevője tagadja mindenféle jövőbeni „jutalom” vagy „örökkétartó” feltámadás lehetőségét is. Ennek a párbeszédnek a világi oldalára alapozni valamilyen tantételt olyan lenne, mintha azokba a bibliaversekbe vetnénk bizalmunkat, amelyekben Sátánt, az ördögöt idézik.

A Prédikátor 9:5 és 10. tanulsága viszont más módon van eltorzulva – ugyanúgy, mint ahogy egy híres sebész is rosszul használta az Írásokat egy sajtókonferencián, amikor bejelentette az első szívátültetést. A szívcsere elfogadható kell, hogy legyen a keresztények számára, magyarázta Dr. Christian Barnard, mivel a Biblia azt mondja, hogy az ember „bőrt bőrért” adna, csak hogy életben maradjon. A riportereknek azonban fel sem tűnt, hogy ezek Sátán szavai voltak. (Lásd Jób 2:4)

A Prédikátor 9:5 szavai, melyek szerint „a halottak semmit sem tudnak” nem Sátánt idézik, de egyfajta szkeptikus, reménytelen kétségbeesést fejeznek ki. A teljes Prédikátor könyve valamiféle pont-ellenpont stílusban van megírva, és ilyen reménytelenséget és elkedvetlenedést tükröz, melyre végül a hit bizakodó kifejezéseivel válaszol. Az 5-ös és a 10-es verset úgy venni, mintha ezek jelentenék a végső mondanivalót, olyan lenne, mint elolvasni Lukács beszámolóját a pusztában lezajlott kísértésről, aztán Jézus válasza helyett arra építeni fel a tantételt, hogy mit mondott Sátán.

Azokat, akik megpróbálják a Prédikátor 9:5-öt annak bizonyítására idézni, hogy a halottak öntudatlanok, felkérjük, hogy vizsgálják meg a vers többi részét, és közvetlen szövegkörnyezetét. Folytatva a gondolatot a vers azt állítja, hogy azoknak, akik meghalnak, semmiféle jutalmuk sincs, sem jövőjük – ez pedig nyilvánvalóan nem egyeztethető össze a Biblia többi részével (Vesd össze, Jelenések 11:18.) A 2. vers azt mondja, hogy „egyenlő vége van az igazságosnak és a gonosznak”. Nyilvánvaló, hogy ez a szkeptikusok negatív hozzáállása, nem Isten véleménye. A Prédikátor könyve, megcáfolva ezeket a gondolatokat, később azzal a pozitív biztosítékkal zárul, hogy „az ember maradandó házába tér, …a por visszatér a földbe, ahogy azelőtt volt, és a szellem visszatér az igaz Istenhez”, aki „minden titkos dologban ítéletre hoz elő mindenfajta tettet, hogy az jó-e vagy rossz.” (Prédikátor 12:5, 7, 14

[link]

Íme a link forrás. Tehát az élők (mi) tudják, hogy meghalnak, de a halottak (odafentiek) nem tudnak semmit sem, mert Istennel vannak elfoglalva, és nem nézik meg mit csinálnak, mi élők.