Az apostolok gyakorolták-e a rozsafűzért,ha igen hogyan?

Még valami:

"A másik dolog meg az, hogy Jézus nem mondta egy szóval sem, hogy ezt bárkinek naponta x3 el kellene mondani."

Jézus azt mondta, hogy a Miatyánkot el kell imádkozni, viszont hogy hányszor, azt valóban nem mondta. De szerintem a vita szemszögéből jelentéktelen is a téma, mert úgy néz ki, te egyszer sem imádkozod el.

Egyébként annyit hozzátennék, az ősi kereszténység a zsidó vallásból származik, és a napi háromszori ima a zsidó hagyomány folyatása lehet (Dán 6,10 - Károli)

"A memoriterszerű használata egy berögzült formalitást okoz, és amikor már nagyon sokszor elmondtad, már korántsem szívből szól az az ima, hanem csak a szertartás rendjéért mormolod. Isten nem arra kíváncsi, hogy milyen szépen be tudjuk magolni az imát. Isten a szívünket akarja, nem a memóriánkat."

Ezt vitatom. A szertartás nem egyenlő puszta formalitással, hanem igenis jelentést kölcsönző ereje van.

Nézzük meg az idősz színészeket, hogy milyen bölcsek. Miért? Mert az emberiség kutúrájának legjavát teszik magukévá évtizedeken át. Ha szóról szóra" bemagolod" Shakespeare-t, meg Goethét, akkor nem csak a szöceg ragad meg a fejedben, hanem ha elő is adod, akkor annak jelentéstartalmát is mélyen magadévá kell tenni.

Hasonlóan a szertartásokkal és az imákkal. Ezek építőkövek, amiknek a gyakorlásával építjük magunk, hogy életünk során meg tudjuk valósítani azt, amit a szertartásban gyakorlunk, megélünk, eljátszunk (a szó legkomolyabb értelmében), vagy akár imádságokban elmondunk. Ha készségszinten valaki tudja a Miatyánkot, akkor az vázát adja annak, hogy hogyan szólítsa meg Istent. Az értelmünk nem csak szavakat értelmez, hanem cselekvéseket, mozdulatokat, gesztusokat. Ezért fontos például az imában a testhelyzet, nem azért, mert különben Isten nem hallana, hanem azért, hogy mi magunk éljük is meg az imát. Ha térdelünk, vagy leborulunk, a tudatunk felismeri az alávetett helyzetet, és másképp kezdünk gondolkodni, alázatosabbak tudunk lenni. Ha a karunk széttárjuk, sebezhetőek vagyunk, és ez nyitottá tesz minket.

Ezek nem puszta formaiságok, nem arról szól, hogy "ezt így kell csinálni, különben nem működik," mint sokan vélik a katolikusokról (és az ortodoxokról). Ezek évezredek során csiszolt lelki gyakorlatok, amikből nem egy visszanyúlik az ószövetségi időkbe.

"Ez egy nagyon erőltetett magyarázat, ugyanis ha Jézus azt akarta közölni, hogy az egy mintaima, akkor azt egyértelműen is elmondhatta volna."

Nem gondolod, hogy inkább arról kellett volna külön szólni, ha ezt mindenkinek kötelezően tudnia és imádkoznia kell? Jézus a parancsolat szerű dolgokat mindig egyértelműen jelentette ki. Lásd "új parancsolatot adok nektek".

"Vagyis a Didakhé az apostoli közösség szabálygyűjteménye."

Többek között sem Athanasziosz, sem Euszebiosz nem ismerte el ezt az iratot az Újszövetség irataként, vagyis nem tekintették a 12 apostol tanításának, hanem sokkal inkább az apostolok után következő generáció produktumaként tartják számon. Ez nem az apostolok tollbamondása.

"Másrészt a zsidóktól nem állt távol a bemagolt ima. A zsoltárok könyvében lévő imádságokat énekelték, sőt Jézus a kereszten el is imádkozta a 22. zsoltárt, szóval ő is "bemagolta"."

Nem imádkozta el a 22. zsoltárt. "Eli, Eli! Lama sabachthani?" Hidd el, ezt nagyon sok olyan ember is mondta már, aki soha életében nem olvasta a 22. Zsoltárt.

"Jézus azt mondta, hogy a Miatyánkot el kell imádkozni"

Ilyet nem mondott. Azt mondta, hogy így imádkozzunk. Azt nem mondta, hogy el kell imádkozni.

"úgy néz ki, te egyszer sem imádkozod el."

Prózában valóban nem, énekelni szoktam. Nem azt mondom, hogy senki ne imádkozza el a Miatyánkot, semmi baj nincs azzal, amikor teljes szívből, rutin nélkül imádkozza el valaki. Én azt ellenzem, amikor ebből az imából egy megkövesült, formai, szertartásos rituálét csinálnak.

"Egyébként annyit hozzátennék, az ősi kereszténység a zsidó vallásból származik, és a napi háromszori ima a zsidó hagyomány folyatása lehet"

Ezzel nincs semmi probléma mindaddig, amíg ez nem teszi formálissá az Istennel való személyes kapcsolatát.

"Ha szóról szóra" bemagolod" Shakespeare-t, meg Goethét, akkor nem csak a szöceg ragad meg a fejedben"

És milyen jók ezek a művek memoriternek! Ott van például a hamleti kérdése: "Lenni vagy nem lenni?" Ebben ez az egy kérdésben a világ, a tudomány, a művészetek, a hit, minden egyszerre jelenik meg, minden benne van. Ahogy Babits is fogalmazott: ... a mindenséget vágyom versbe venni", és úgy gondolom, hogy ez nagyon sok írónak, költőnek sikerült is, és nagy életbölcsességet lehet szerezni ezeken keresztül.

"hanem ha elő is adod, akkor annak jelentéstartalmát is mélyen magadévá kell tenni."

Na ez az, ami a sokadik Miatyánknál már nincs meg. Nem az ima beszél az emberből, hanem az ember beszél az imából. Ez a bajom.

A 3. bekezdéseddel egyet értek, bár nem teljesen. Én úgy gondolom, hogy amikor elő van írva, hogy a pap mikor mit mondjon, és az is előre meg van szabva, hogy nekem, hívőnek mikor mit kell válaszolnom, az nem túl őszinte dolog. Engem akadályoz abban, hogy őszintén járuljak Isten elé, mert meg van kötve, hogy mikor mi következik. Nem mondhatom azt, hogy "Istennek legyen hála", csak akkor, ha a többiek is mondják körülöttem, különben mindeki engem fog nézni, hogy "basszus akkor mondd már, amikor KELL".

"hogy meg a munkamellett"

Van akinek Isten az első, még ha neked edgár csak sokadik is.

#62

Kíváncsi vagyok, hogy neked a katolikusok elleni gyűlölködés mellett mennyi idő jut imádságra. Arra is kíváncsi vagyok, hogy Isten egy ennyire gonosz embertől miként fogadja az imát.

Szerintem azért ürültek ki, mert világjárvány van. De lehet ebben is tévedek.

Egyébkét igen, olyan lelkület dolgozik benned, mint a legkegyetlenebb inkvizítorokban, csak te szerencsére nem tehetsz semmit, legfeljebb interneten adod ki magadból ezt az istentelen és gonosz gyűlölködést.