Szerintetek ez igaz? Nagyon kétségbeestem

" Homoszexualis az szexualis beallitodsag. Ez olyan mint ha heteronak azt mondod hogy fekudjon le a sajat nemevel. Nem fogja tudni soha eletbe barmennyire akarja, mert maskepp lett teremtve. Na a homok is. Szoval nem bun"

Bla, bla, nem érdekel az LMBTQ-s maszlag. Temészettudomány bebizonyította, hogy a melegség pszichés zavar, nem genetika. Az egypetéjü ikrekkél ha az egyik meleg lett, a másik csak 11%-ban vált meleggé, tehát genetika kiütve, pszciés zavar bizonyítva. Sakk-matt.

Plusz ha genetikai alapú lenne, nem lehetne gyógyítani. Még egy matt.

felesleges az agyatlan mantrát idehazudni. Pár meleg itt a GYAK-on is szokott tőlem segítséget kérni, mert ők is tudják, hogy a melegség pszichés zavar és gyógyítható.

Csak az istengyűlölők használjék szegény melegeket megbélyegezve az eleve vesztes isten ellenes harcukhoz. Undorító.

Szerencsére a normális melegek nem dőlnek be nektek, csak az istengyűlölők, de nekik amúgy is mindegy, mentek a lecsóba, ha melegek vagytok, ha nem. A normális meleg pedig megtár és üdvözül

12es. Nem tudtam hogy lehet gyógyitani:)

1 elvi kérdés. Ha a jó Isten kérné tőled, és tudnád hogy ő lenne az. Akkor ha a kérése úgy szólna hogy feküdj le a saját nemeddel. Megtennéd?

Attól függ, hogy Te mit gondolsz erről. Vajon mennyire érdekel Isten véleménye erről, és kinek az elvei alapján szeretnél élni?

Ilyen és ehhez hasonló önvizsgálati kérdéseket tegyél fel magadnak. A válaszok alapján haladj tovább.

Ha keresztény életet szeretnél élni, hogy közelebb kerülj Istenhez, és hálás legyél a megváltódnak, akkor azon az úton kell haladnod.

A keresztény élet más elveken alapszik, mint amilyen a világ, és az abban élők gondolkodása.

Isten a Szavában a pokol kifejezést az ember temetkezési helyére érti.

A helytelenül cselekvők ugyan úgy halnak meg, mint akik kitartanak a keskeny helyes úton, annyi különbséggel, hogy a feltámadás nekik biztosítva van. Az az, lehetőséget kapnak hogy újra éljenek majd Krisztus millenniumi uralma, messiási királysága alatt.

Isten nem hozott létre kín helyet.

Ha megismered , vagy szeretnéd megismerni Isten személyét és szándékát, akkor mély Bibliai tanitást kellene folytatnod, hogy helyre tegyed a gondolataid, és azután tudsz dönteni.

ez csak is Te rajtad múlik, Istenen nem.

Szia,

Ezt 2 szöveget lent, egy kutatási és egy klinikai cikkben olvastam egyszer, onnét lett átfordítva, érdekes lehet és jó meglátások vannak benne:

"A cukorbetegség példa a testi rendellenességekre, míg az alkoholizmus és más függőségek a pszichés rendellenességekre. A legtöbb alkoholista és más szenvedélybeteg nem a függőség állapotban kezdi meg az életét, de egy ponton élvezetkeltő dolgok után néznek az életük során. Ezeknek az anyagoknak szokásos használata azt a meggyőződést eredményezheti bennük, hogy számukra természetes ezeknek az anyagoknak a fogyasztása. Bár az alkoholista emlékszik azokra az időkre amikor e élvezetkeltő anyagok nélkül ét, mégis úgy érezheti, hogy azzal a tendenciával született, hogy naponta nagy mennyiségű alkoholt szeretne fogyasztani. Ezek a hiedelmek és gondolkodási minták arra késztethetik az alkoholistát, hogy „azt higgye, hogy az alkoholfogyasztás eleinte kívánatos, majd szükséges és végül létezésük elkerülhetetlen része” (Wilcox 1998, 83). A függőség rabszolgasága miatt, és mivel úgy érzi, hogy a társadalom megkülönbözteti őt „rendellenes” vagy „rendezetlen” bélyegzés miatt, eljuthat odáig, hogy szövetséget köthessen ivócimboráival a kocsmában, és a a „rendellenesség” címke eltávolítására a pszichológia tankönyvekből. Az alkoholisták, akik alkoholista családtagokkal vagy barátokkal rendelkeznek, hamis együttérzést érezhetnek az alkoholista iránt, és részt vehetnek az érdekképviseleti erőfeszítésekben, hogy állapotukat normálisnak minősítsék.

Bármennyire is keményen dolgozik az alkoholista annak bizonyítására, hogy az ivása normális, és még akkor is, ha ráveszi a tankönyvírókat és másokat, hogy rendellenességüket újból címkézzék meg normálisként, az alkoholizmus mindig rendezetlen állapot lesz. Ez egy példa arra, hogy a rosszat jónak titulálják."

A klinikai cikk meg:

Szomorúság és magány

A homoszexuális vonzódás egyik leggyakrabban okozott oka visszavezethető valamilyen múltbéli szomorúságra, ami a gyermekkorban és a serdülőkorban elkövetett elutasításnak következménye, pl. a nagyon korlátozott sportos képességek miatt. Sok gyermek, akinek rossz a szem-kéz koordinációja, nem jók a legnépszerűbb sportágakban, és kortársaiktól kemény és kegyetlen kritikát és elutasítást kaphatnak. Ezt követően a magány, a szomorúság és az elszigeteltség erőteljes érzése alakul ki bennük. A vágya az elfogadásra és a szeretetre társaiktól erős érzelmi vonzerőt eredményez az azonos neműek iránt, ami sok fiatalt arra késztethet, hogy homoszexuálisnak gondolják magukat.

Ted egy olyan otthonban nőtt fel, ahol az apja igényes karrierje miatt nagyon kevés ideje maradt senkire a családban. Ted apja kora reggel indult el dolgozni, az éjszakák nagy részében kimerülten tért vissza, és szombaton is dolgozott. Ted gyermekkorában nagyon magányosnak érezte magát, azt óhajtva, hogy apja elérhetőbb és szeretetteljesebb legyen. A korai serdülőkorban, Ted öntudatlan kísérletében, hogy megkönnyítse ezt a fájdalmat, Ted homoszexuális vonzódást tapasztalt az idősebb férfiak iránt, később pedig homoszexuális fantáziákat szerzett tőlük.

Míg sok férfi nem kapott dicséretet és testi vonzalmat apjától, és soha nem alakult ki homoszexuális vonzereje, különösen kiszolgáltatottak azok, akik a korlátozott atlétikai képességek miatt szintén nem részesültek kortársukban. Klinikai tapasztalataim szerint minél korábban elhagyják az apát, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a homoszexuális kísértések kialakulnak. Végül néhány nagyon érzékeny férfiban az idősebb testvérek által folytatott durva bánásmód belső magányt eredményez, amely homoszexuális vágyakhoz vezet.

Ha az anya nem kap melegséget, szeretetet és dicséretet, az iszonyatos belső ürességet és szomorúságot eredményezhet. Néhány nő megpróbálja ezt az ürességet homoszexuális viselkedés útján enyhe, megnyugtató anyai szeretetre kitölteni. Ezt az anyai magányt nem látják olyan gyakran, mint az apai magányt, mert az anyáknak általában sokkal nagyobb szabadsága van a szeretet és a dicséret közlésében gyermekeik számára, mint az apáké.

Sue’s három gyermek közül a legfiatalabb volt, az anyja pedig négyéves korában elhagyta a családot. Gyerekkorában szakaszosan látta az anyját, de soha nem érezte magát közel. Sue többször randevúzott a középiskolában, és húszas évei elején homoszexuális kapcsolatokat folytatott. Terápiába kezdett, hogy megpróbálja megoldani az anyjával való szomorúságát és haragját. Amint belátása gyarapodott, rájött, hogy az általa randevúzott hímek egyike sem képes biztosítani azt a vonzalmat, amelyet a bent lévő kislány az anyjától vágyott. Egy ideig a barátnők melegsége és szeretete vigasztalt. Ezek a kapcsolatok azonban nem teljesültek. Sue lassan felismerte, hogy a bent lévő kislánynak meg kell gyógyulnia az anyai magány fájdalmától, mielőtt stabil felnőtt szeretetteljes kapcsolatba léphet.

Néhány felnőtt, aki nagyon csalódott és magányos, mert még nem találkozott a megfelelő emberrel, aki visszatér a homoszexuális viselkedésbe, megkísérelve megkönnyebbülni magánytól. A házasok rossz házasságukban a stressz és a magány miatt homoszexuális cselekedetek féle irányulhatnak. A házasság vagy a súlyos heteroszexuális kapcsolat megszűnése után bekövetkező szomorúság és magány is homoszexuális viselkedést eredményezhet, mivel ezek az egyének attól tartanak, hogy kiszolgáltatottá válnak az ellenkező neműek számára. Klinikai munkám során láttam, hogy ez a minta gyakrabban fordul elő nőknél.

Mivel a magány az egyik legfájdalmasabb élettapasztalat, jelentős mennyiségű energiát fordítanak arra, hogy tagadják ennek a gyengítő fájdalomnak a jelenlétét. Ennek eredményeként sok egyénnek nincs tudatos tudata arról, hogy ezzel a mély érzelmi sebbel küzd. Továbbá rendszeresen félnek, hogy szembesülnek ezzel a bánattal, részben azért, mert nem hiszik, hogy meg lehet gyógyítani. Valójában az ilyen nézetekkel rendelkezők helyesek, ha a gyógyítás kísérlete kizárja a lelkiséget, mivel semmiféle felnőtt szeretet nem pótolhatja azt, amit gyermekkorában és serdülőkorában nem kapott apjától, anyjától, testvéreitől vagy társaitól. Érthető módon sok férfi és nő, akiknek ez a fájdalmas érzelmi magányos sebe, inkább azt hiszik, hogy homoszexuálisak, ahelyett, mint hogy szembesülnének belső szomorúságaikkal.

...

Klinikai tapasztalataim szerint az elmúlt húsz évben tanúja voltam annak az érzelmi fájdalomnak a megszűnésében, amely több száz férfiban és nőben homoszexuális kísértéseket és viselkedést váltott ki. Gyógyulási folyamatuk először betekintés-orientált pszichoterápiával történt konfliktusaik eredetének azonosítására, majd a megbocsátás és a katolikus lelkiség alkalmazásával. Az ilyen kezelési megközelítés bizonyos szempontból hasonló a szellemiség alkalmazásához a kábítószer-fogyasztási rendellenességek kezelésében. Valójában csak akkor sikerült jelentős áttöréseket elérni a szenvedélybetegségek kezelésében, miután az Istenre való támaszkodás lett a kezelési terv sarokköve. Ez idő előtt a hagyományos pszichoterápia önmagában minimális javulást eredményezett. A katolikus szellemiség alkalmazása a homoszexualitás kezelésében hasonló mintát követ.

[link]

Isten áldjon!

te vallasos vagy, vagy hiszel egyaltalan mennyben es pokolban? mert ha nem, akkor ne foglalkozz vele, ha igen, es felsz hogy pokolra kerulsz akkor imadkozz vagy nem tudom.

en pl nem vagyok hivo, tehat ha valaki ilyet reagalna a coming outomra, max kinevetnem es tudnam hogy tobbet eztel az emberrel nem kell foglalkozzak, mivel nem erdekel engem hogy pokolra kerulok e vagy sem, nem felek ettol. ha te felsz, akkor kerdezz meg egy keresztenyt hogy mit csinalj, de a lelki nyugalmad erdekeben szerintem inkabb te se foglalkozz vele