Keresztények akik vártatok a szexszel a házasságig, nincs bennetek olyan vágy, hogy milyen lehetne más nővel /férfival?

Én megvártam a házasságot és nem bántam meg. Nem érdekel, milyen lenne mással, mert szeretem a férjem és ő viszont szeret.

Nem maradsz le semmi jóról sem. Egy percig sem bánom, hogy nem volt más.

Az igazán szerelmesek nem szoktak ilyet kívánni, hanem minden vágyuk a kizárólagos együttlét. A fent vázolt kísértés jellemzően azok osztályrésze, akik már nem annyira szerelmesek, akik már kissé kiábrándultak egymásból, akiknél már elpárolgott az örök szerelmi lángolás édes illúziója.

Az persze szomorú, hogy neked még csak igazi kapcsolatod sem volt, de már eleve nem hiszel a romantikában, a hűségben, az örök szerelemben, s a szerelmi lelkesedés helyett ilyen meglehetősen primitív szintű kérdések izgatnak, hogy kivel lenne legjobb az ágyban.

Az viszont jó, hogy érzékeled, hogy ez nem normális. Gondolom elvált vagy sokat veszekedő szüleid lehetnek. Az érzelmi életünk sérüléseit az Úr gyógyítja, de kell hozzá hit és türelem. Például kérhetnéd Istent, hogy adjon neked egy igaz szerelem iránti hitet, s mondj ellent a hülye kísértéseknek. A kulcs az Istennel való kapcsolat.

Amikor a biblia írodott nem 30 évesen házasodtak az emberek ,ráadásul nem is ők választottak párt ..

Úgy nem nehéz kibírni a házasságig,ha 15 évesen férjhez adnak,ígyis úgyis..

Ez ösztönös dolog.Te is tudat alatt annak bèlkyójában èlsz,hogy a megfelelő hímet találd meg,mert ösztönösen! tudod,hogy így jobb utódaitok lesznek.

Tartsd kordában a vallással,ha tudod/akarod....

Oszinte es komoly kerdesre oszinte es komoly valasz.

Azzal kezdem, hogy voltam hozzad hasonlo helyzetben, mindig istenhivo voltam, es en is hallottam, hogy varni kell a hazassagig. Egy darabig szenvedtem ezzel, figyeltem magam korul azokat a fiatalokat, akik vartak, azokat, akik a hit ellenere nem vartak, kapcsolatom is volt. Vegul en szemely szerint ugy dontottem, hogy nem tartom ezt be, az intuiciomra es a lelkiismeretemre hallgattam. Mar 20 eve ferjnel vagyok, annyit mondhatok, hogy igy utolag semmi hatranyat nem latom a dontesemnek.

Ettol fuggetlenul megertelek es tisztelem az elhatarozasodat - ezt csak azert irtam le, mert en is onnan indultam, mint te. Ha te ezt biztosan tudod, hogy varni akarsz, akkor tedd azt, de abbol kiindulva, hogy idosebb es tapasztaltabb vagyok:

a problemad gyokeret egy kicsit abban latom, hogy meg akarsz elore gyozodni arrol, hogy soha semmilyen problema nem lesz, kizarni a lehetoseget is annak, hogy a hazassagod nem lesz tokeletes.

Itt nem arrol van szo, hogy varni kell vagy nem, hanem arrol, hogy semmi nincs kockazat nelkul. Igen, ha valaki varni akar, altalaban hamarabb hazasodik, fiatalabb korban es a kapcsolat korabbi fazisaban. Ez a pszichologusok tapasztalata szerint emeli a valas kockazatat. Aztan igen: megvan az a kockazat, hogy a par valamikeppen nem illik ossze, es ez akkor derul ki, amikor mar nem lehet korrigalni. Igen, megvan a kockazat, hogy elgondolkodik az ember, massal milyen lehet, foleg akkor, ha nem stimmel minden.

Ha pedig nem var valaki, akkor lesz olyan, hogy szakitania kell egy olyan valakivel, akinek ugymond "odaadta magat", es amiatt jobban ragaszkodik hozza, es esetleg nehezebb tullenni rajta. Ha valaki nem var, akkor is lehet olyan, hogy kesobb megkivan valaki mast.

Foleg akkor, amikor ilyesmit irsz, hogy: "De nem értem, most Isten szerint jó az..." es "Isten erre nem gondolt?"

abbol latszik, hogy egyfelol latod, hogy a "várás" nem ad garanciat a tokeletes kapcsolatra, masreszt valaki valamikor talan meggyozott teged arrol, hogy ha mindenben Isten (az egyhaz) szavat koveted a parvalasztasban, akkor az tokeletes lesz es soha semmi baj nem lesz.

Figyelj, fogd fel igy: es akkor mi van?

"félek, miután meghazasodtam, megkivannek más férfiakat is és kíváncsi lennék mással milyen lehetne.. Vagy olyan érzésem lenne, mintha nem éltem volna eleget, nem éltem volna ki magam, mintha megfosztottam volna magam valamitol. Nem akarom ezt érezni, mégis ezt érzem."

Mi van akkor, ha megkivansz egy mas ferfit? Nem a vilag vege, ha nem teszel semmit, csak eszedbejut.

Mi van akkor, ha majd ugy erzed, nem eltel eleget, nem elted ki magad? Nem a vilag vege, ha nem kezded el kielni magad, csak eszedbejut.

Egy csomo minden fog még tortenni a hazassagban, amire nem szamitottal es ami kellemetlen, az holtbiztos. Meg kell tanulnod elfogadni azt, hogy mindennek van kockazata, nincs garancia semmire, es pont ezert bizzuk magunkat Istenre, mert ha nekunk elfogy az eronk, akkor kezd el mukodni az ove.

Mansour egyebkent nagyon jol leirta, hogy Pal tanacsat nem lehet a kontextusbol kiemelve megerteni. Ok azt hittek, Jezus barmikor nagyon hamar visszajon, es arra a kis idore mar minek meghazasodni - ezert is irja, hogy jobb, ha notlenek maradnak a ferfiak mint o, KIVEVE, ha nagyon vagynak valakire vagy a szexre, akkor ne kinozzak magukat feleslegesen.

Aktualis nalad ez a kerdes egyebkent? Kapcsolatban vagy? Miert kinoz teged ez ennyire erosen, donteshelyzetben vagy? Nem jo, ha folyamatosan emeszted magad - nekem irhatsz privatot, ha gondolod.

Nos a szexuális vágyak jelentkeznek, mert a körülöttünk levő világ erőteljesen gondoskodik erről. Sőt a világban levő kortársak is ebbe az irányba terelnek.

Ez lenne a keskeny út ami az életre vezet?

Valóban a kisértéseknek nehéz ellenállni.

A józan világi gondolkozásúak mellett, akik Isten erejére támaszkodnak gyengeségeikben, azok is képesek erre.

Hiszen az ige szerint; álljatok ellen a gonosznak és az elfut tőletek!

Persze nem a szexualitás a gonosz dolog, hanem az ha ez nem házassági kapcsolatban van. Istenre támaszkodva sikerülni fog ellenálni.

Helytelen csak azért, valakivel házasságra lépni, hogy a szexuális vágyak kielégüljenek.

Házassági szövetséget azzal köss, akinek az életét Te boldoggá szeretnéd tenni, és aki a Te életedet magával szeretné boldogabbá tenni. Akinek a Te boldodogságod fontos, akinek a boldogsága számodra is fontos. Szeretet legyen bennetek egymás iránt. A szexualitás ezt a szeretetet megkoronázza.

Ha Isten szerinti utat választ valaki, akkor Isten lesz a segítője. Ő lesz a szövetség megtartásában a támasz. Ő ad hozzá, erőt és kitartást. Persze fontos, hogy kezünkkel/szívünkkel Ő belé kapaszkodjunk, szemünkkel Reá nézzünk.