Miért nem tisztelik jobban Szűz Máriát a protestánsok?

Keresztény vagyok.Vallásosan neveltek. Minden nap imádkozom. Azt tanultam, az egyházban, és azt olvastam a Bibliában, hogy majd eljön a feltámadás, amikor feltámadnak a holtak, és eljön értünk a mennyei atyánk, aki épp az országunkat készíti elő a mennyben. Akkor majd feltámad Mária is a porból, és remélhetőleg a mennybe jut velem együtt. Addig pedig a földben nyugszik.

De se előtte se után nincs okom emberhez imádkozni, mert Istenhez imádkozom, őt tisztelem.

Nem a halottakhoz.

egyvalaki jutott a mennybe soron kívül: Illés. A többi elporladt mind, a szentek mind, föld csak és hamu. Ha eljön értünk az Úrjézus, majd feltámadnak, és számot adnak földi tetteikről. Ha tényleg olyan szentek voltak, az pluszpontot ér majd.

Mit tegyek én földdel, sárral és porral?

Szia!

Az ember lelke nem örök, a Biblia szerint Istené egyedül a halhatatlanság. Ő egyedül örökkévaló, ezért Isten. A lélek halhatatlanságának görög fogalma sok más pogány eszmével együtt került be a kereszténységbe, ezt még a katolikus teológusok is elismerik.

Itt már rég nem Jézus Krisztus édesanyjának a tiszteletéről van szó, hiszen ki lenne az a keresztények közül, aki nem tisztelné őt. Itt arról van szó, vajon helyes dolog-e mesterségesen feltámasztani egy halottat, kiemelni a valós szerepéből, és mint egy pogány bálvány istennőt úgy imádni, leborulni előtte, és úgy imádkozni hozzá, mint egy élő Istenhez. Mert a katolikus egyház a valóságban ezt tette, amikor államvallássá lett a kereszténység...

Mindezt azért, hogy a pogány szokásokat be lehessen emelni a kereszténységbe. Senkit nem akarok megbántani ezzel, hiszem, hogy a katolikus egyházban is vannak Istennek gyermekei, de ezt nem szabad elhalgatni!

Üdv. Péter

Kedves Péter és sokan mások!

Bár nem akarom titeket megbántani de mintha kb a 16-17 századi szintre süllyedünk vissza.

Egyrészt szerintem már réges régen ki lett fejtve egy nagyon hosszú írásban amit csak ajánlani tudok ,hogy olvassál el és ott bizonyára le vannak írva a katolikus álláspontok.Elismerem a vallásszabadságot és felőlem tarthatsz engem és az egész egyházat bálványimádónak én meg azt gondolom,hogy a protestantizmus nem volt más mint laza erkölcsű papok és szerzetesek neme az egyházhoz és az akkori fejedelmek és hercegségek az egyházi vagyon kizsákmányolása folytán szakadtak el az egyháztól.Luther erkölcsi kicsapongásairól ismert ember volt.Egy zseni és egy zavaros elme volt aki sokszor még önmagával is ellentétben állt és egy lázadó ember volt.Kálvin pedig bár nem volt zavaros a maga kis Genfében ő diktátoroskodott.(Persze tudom,hogy voltak gonosz és kapzsi pápák a középkorban.)A reformátorok a céljukat nem érték el.A katolikus egyházat nem tudták megújítani.Nem lettek az emberek erkölcsösebbek sőt ahogy Luther is bevallotta rosszabb lett mint volt(most nem pontosan idéztem).Nem bántásként csupán egy statisztika a 1904-ből: 1143 polgári válás volt katolikus részről református részről pedig 1064 jutott azaz náluk minden 25-ik katolikus részről meg minden 75-ik végzödött válással három évtizeddel rá már minden 13-ik házasság bomlott föl a reformátusoknál a katolikus részről pedig minden 16-ik(sajnos ma már nem mérnek ilyen statisztikát és már annyi a vegyes házasság hogy ezt már nem lehetne kimérni).És ezekből milyen tanúságot lehet levonni? Azt,hogy nekem egyetlen protestáns se írja meg nekem vagy mesélje be nekem ,hogy az ő hitük közelebb áll Krisztus evangéliumához mint a katolikusoké mert akkor ennek meg is kellett volna látszania.UGYANOLYAN GYARLÓ EMBEREK VAGYUNK.Úgy gondolom viszont ,hogy Assisi Szent Ferenc tényleg megújította az egyházat.Az ő élete százszor szentebb volt mint a két nagy reformátoré és sok más pápáé ő is szembeszállt akár a magas rangú egyházi vezetőkkel is mégsem volt annyira makacs ,hogy elszakadjon tőlük.Én közbenjáró imáját szoktam kérni.EZ ugyanolyan dolognak tartom mintha téged megkérnélek rá,hogy imádkozzál értem.Biztos ő is örül majd annak ha esetleg a mennybe jutok és mivel ő már a megdicsőült egyház tagja a példaképem.Krisztus pedig az én Istenem.Majd a végén kiderül jól tettem-e vagy sem...

Végezetül pedig annyit,hogy azért a kérdéshez is válaszoljak: Szűz Máriát tisztelik a protestáns történelmi egyházak Istenszülőként.

A fundamentalisták általában elszörnyednek, ha Szűz Mária mint Isten Anyja szóba kerül. Reakciójuk hátterében egy félreértés húzódik meg, amely nemcsak Mária ezen megszólítását érinti, hanem magát Jézust, valamint Jézus és Mária őseit is. A reformátoroknak figyelniük kellett volna ezekre a teológiai vonatkozásokra.

Egy asszony akkor is egy ember anyja, ha méhében hordozta őt, és akkor is, ha tőle származik genetikai állományának fele. Mária mindkét szempontból Jézus anyja volt, hiszen ő nemcsak méhében hordozta Jézust, hanem egyszersmind emberi testének teljes génállományát is adta. Mária volt ugyanis és nem József, aki által Jézus „test szerint Dávid nemzetségéből született” (Róm 1,3)

Ha Mária Jézus anyja, akkor egyúttal Isten anyja is: Ha Mária Jézus anyja, Jézus pedig Isten, akkor Mária Isten anyja. Ez egy logikai szillogizmus – a klasszikus logika egy alapvető eleme –, mely feketén-fehéren bizonyítja tételünket.

Mária az Isten anyja, de nem abban az értelemben, hogy idősebb lenne nála vagy ő lenne Fia istenségének forrása. Mária istenanyaságát ezzel szemben úgy kell érteni, hogy méhében hordozott egy isteni személyt – Jézus Krisztust, a „testben” eljött Istent (2Jn 1,7; vö. Jn 1,14) –, és az ő emberi teste, génállománya is tőle származott.

A fundamentalisták kibúvásképpen azzal érvelnek, hogy Mária nem Istent hordta méhében, csak Krisztus emberi természetét. Ez az állítás „felmelegít” egy ötödik századi eretnekséget, a nesztorianizmust, mely azon a tényen futott zátonyra, hogy egy anya nem csupán gyermeke emberi természetét hordja méhében. Egy anya gyermekének személyét hordja szíve alatt. A nők nem emberi természeteknek adnak életet, hanem személyeknek. Mária így hordozta és szülte Jézus Krisztus személyét, a személy pedig, akinek életet adott, Isten volt.

A nesztoriánus állítás, ti. hogy Mária nem Jézus Krisztus egységesült személyét szülte, megkísérli elválasztani Krisztus emberi természetét isteni természetétől, létrehozva ezáltal két különálló, független és egymással lazán kapcsolódó személyt: egy istenit és egy emberit. Ennélfogva itt egy krisztológiai eretnekségről beszélhetünk, melyet a reformátorok felelevenítettek – bár Luther Márton és Kálvin János még vallották Mária istenanyaságát. Megismétlődik a történelem, ui. maga Nestorius nem osztotta volna a róla elnevezett eretnekség nézeteit. Később a „nesztoriánus” egyház krisztológiai kérdésekben közös álláspontra helyezkedett a katolikus egyházzal és a többi keresztényhez hasonlóan elfogadta Mária istenanyaságának tanát.

Miután Mária istenanyaságának tagadása magába foglalja Jézus istenségének burkolt elutasítását is, megérthetjük, hogy a keresztények (egészen korunkig) miért olyan egységesek annak megvallásában, hogy Mária Isten Anyja.

Az egyházatyák természetesen egy állásponton voltak e kérdésben is. Az alábbi szakaszok tanúskodnak a Máriának – az Úr alázatos szolgálóleányának – adományozott istenanyaság szent igazságába és hatalmas ajándékába vetett élő hitükről.

Ireneusz (†202)

„Szűz Mária engedelmesen fogadta az angyal örvendetes üzenetét, hogy Istent fogja hordozni.” (Az eretnekségek ellen 5,19,1)

Hippolütosz (170-235)

„[A próféták] a leghatalmasabb dolgokat szolgáltatták az elmélkedésre és a cselekvésre minden nemzedék számára. Így jövendölték meg az Isten testben való eljövetelét is, az ő adventjét a szeplőtelen és Istenszülő (theotokosz) Máriától születés és növekedés útján, életének körülményeit, társalgását az emberekkel, a keresztség általi megnyilatkozását, a mindenkire kiterjedő újjászületést és a lemosás [keresztség] általi megújulást” (Értekezés a világ végéről 1)

Thaumatourgosz Gergely (kb. 213-270)

„Lukács, a sugalmazott evangéliumi elbeszélésekben, bizonyítékot szolgáltat nemcsak Józsefről, hanem Máriáról, az Isten Anyjáról is és leírja Dávid házával, annak egész családjával való kapcsolatukat.” (Négy beszéd 1)

„A mi feladatunk az, hogy ünnepeinket és énekes istentiszteleteinket mint áldozatot mutassuk be az Istennek; mindenekelőtt pedig a szent Istenanya üdvözletének [ünnepét], vagyis amikor az angyal így köszönti őt: «Üdvözlégy, kegyelemmel teljes!»” (uo. 2)

Atanáz (295-373)

„Az Ige, aki a magasságbeli Atyától kimondhatatlanul, felfoghatatlanul, érthetetlenül és öröktől fogva születik, ugyanaz, aki idelenn, időben Szűz Máriától, az Isten Anyjától született.” (Az Isten-Ige megtestesüléséről 8)

Nazianzoszi Gergely (329-390)

„Ha valaki nem vallja, hogy Szűz Mária az Isten anyja, az eretnek.” (Levél Cledoniusnak 101)

Egyedüli közbenjárónk Krisztus. A szentekről megemlékezhetünk, hogy kövessük hitüket, de azt nem tanítja a Szentírás, hogy Istennél közbenjárnának értünk élőkért, ezt vallja az Ágostai hitvallás is, nem véletlenül több evangélikus egyház megőrizte az ún. evangéliumi szentek ünnepeit. A magyar nem, mert a kálvinista radikalizmus erősen megfertőzte a magyar evangélikusokat is és minden eltolódott a puritánok felé, holott a lutheranizmus valahol a kettő között foglalt helyet. A lutheranizmus is elutasította a pápista pompát pl. a pápa hordszéken hordozását

Rómában Luther is szóvá teszi, azonban élete végéig, ha úrvacsorai istentiszteletet tartott felöltötte magára a teljes katolikus liturgikus ruhát, ha azonban csak prédikált egyetemi talárját hordta, ebből fejlődött ki a Luther-kabát, amit a mai magyar evangélikus egyházban liturgikus öltözéknek használnak. Ezt azért mondom el, mert ebből lehet levezetni az evangélikus Mária-tiszteletet is, mely már elsorvadt, noha Luther még a keresztyén ember szabadságáról írt művében is Boldogságos Szűz Máriáról beszél és felsorolja a példaképek között, azt azonban prédikációjában már szóvá teszi, hogy Mária kegyelet osztana, nem oszt, hanem vesz. Igy érthető, hogy Mária társmegváltóként emlegetése, már a blaszfémiát sorolja , már pedig vannak olyanok, akik ezt is dogmává szeretnék emeltetni, szerencsére ennyire még a nagy Mária-tisztelő pápa II. János Pál sem volt hajlandó. XVI. Benedek meg mérsékelte a Mária-tiszteletet a minimalisták álláspontja felé közeledett. Egyébként van egy jó protestáns könyv Elliot Miller és Ken Samples: A Szűz kultusza, ha valaki elolvassa megérti miért idegenkednek a protestánsok a túlzott Mária-kultusztól.