A katolikusok hogyan egyeztetik össze ezt Szűz Mária imádatával? (4. és 5. vers. "Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket")

Nem akarok belefolyni a vitába, mert aki meg akarta érteni a lényeget, az megérthette már, hiszen sok jó megvilágítást írtak ide.

Viszont egy gondolat még a térdeplőkről:

Számos templomban a szentek és a Szűzanya képei mellékoltáron vannak. A II. vatikáni zsinat előtt különösen megszokott volt, de ma is van rá példa, hogy szentmisét nem csak a főoltárnál, hanem ezeknél a mellékoltároknál celebrálnak. A térdeplő segíti a liturgián a letérdelést, hogy ne a kőre kelljen. Most vitatkozhatunk, hogy a szentmisében valóban megtörténik-e az átlényegülés, de hitünk szerint Krisztus (Aki Valóságos Isten) a kenyér és a bor színe alatt titokzatosan, de valóságosan jelen van, így a leborulás neki szól. Az Isten előtt történő leborulás meg nem bálványimádás.

Szobrok, képek lehetnek bálványok természetesen. Mikor a Tízparancsolatot az Úr kinyilatkoztatta, akkor a tárgyak imádása a zsidó nép körében és főleg a zsidókkal szomszédos népeknél különösen elterjedt volt. Én nem tagadom, hogy vannak biztosan ma is olyan magukat katolikusnak vallók, akik pl. egy szent képét vagy egy Mária-szobrot varázserővel ruháznak fel. A katolikus képtisztelet azonban nem ez. Ahogy a közbenjárás kérése, tehát a segítségkérés sem lesz ima. Akkor az orvoshoz is imádkozunk, mikor súlyos betegen könyörgünk, hogy adjon valami fájdalomcsillapítót.

Én örömmel kérem a Szűzanya segítségét, imáját, közbenjárását, hiszen nagyobbnak tartom őt magamnál.

102-es: Ha egy orvostól kérsz segítséget, az természetesen nem ima, feltéve, hogy az orvos még életben van ebben a világban. Viszont halott emberekhez, például Máriához, vagy szentekhez szóló "közbenjárás kérés" imának számít, hiszen az ima a transzcendenssel való kommunikáció.

Mint már írtam néhányszor, a zsidó és keresztény vallásban Istenen kívül nem szabad máshoz imát intézni, vagyis istenen kívül más transzcendens lénnyel nem szabad kommunikálni. A szobrok előtti szakrális cselekvés pedig szintén tilos. Szóval ez bizony bálványimádás vastagon.

Amúgy pedig felvetődik bennem a kérdés: ha Istenhez is fordulhatsz közvetlenül, minek bárki máshoz fordulni?

"Máriához, vagy szentekhez szóló..."

Mária is szent.

"nem szabad máshoz imát intézni, vagyis ... nem szabad kommunikálni"

Az, hogy nem szabad máshoz imát intézni, nem ugyanaz, mint hogy nem szabad mással kommunikálni. Vagy szerinted minden kommunikáció ima?

Tudtam, hogy erre akarsz kilyukadni, de nyilván az egy egész más történet. Isten kkiválasztottjai közösséget alkotnak, mely tértől és időtől független. Így tudott Jézus találkozni Illéssel és Mózessel.

De Jézus az Atyához imádkozott mindig és nekünk is ezt tanította.

Nem te írtad?

"A szentekkel való kommunikáció az ima."

Így van. Ha te például Szűz Mária, Szent Rita vagy Szent Antal közbenjárását kéred, akkor imádkozol hozzájuk. Az ima a transzcendenssel való kommunikáció, a zsidó-keresztény vallásban csak Istent illeti meg.

Jézus színeváltozása egész más történet. Jézus nem imádkozott Mózeshez vagy Illéshez, hanem konkrétan találkozott velük. Ha abből a történetből akarod levezetni, hogy szabad Istenen kívül imádkozni bárkihez is, akkor rossz nyomon jársz.