Melyik az igaz? Hogy érti a biblia? Mit akar isten? Melyik a jó?

Kedves Kérdező!

A szavazásra kitett válaszadási lehetőségekből úgy látom, hogy már eldöntötted a válaszod a kérdésre.

A Biblia a gyerekek fegyelmezésében nem kizárólag a verést tartja megfelelő eljárásnak.

Azt is írja, hogy a szülők nem ingereljék a gyerekeiket - és ez arról is szól, hogy ne rajtuk töltsék ki a dühüket, vagy ne zsarolják őket bele abba hogy kötelező gyülekezetbe járni, mert különben a pokolra jut stb. Sokat beszél arról, hogy szeretni kell őket, bátorítani, gondoskodni a szükségeikről, ami nem csak pénz kérdése, sőt inkább nem az. Rengeteg pozitív megerősítésre bátorít a Biblia a gyereknevelés kapcsán!

Van olyan gyerek, aki alapvetően "jó" és nincs szükség arra, hogy kapjon a fenekére. Van viszont olyan gyerek, aki próbára teszi a szülei türelmét... Ami fontos, hogy a gyereknek mindig egyértelmű legyen, hogy mi az a határ, amit átlépve tudni kell pontosan "milyen eljárásban részesül".... Na, érted, ugye? Vannak fokozatok, de a gyereknek tisztában kell lennie a határokkal. Beszélgetni kell vele sokat, foglalkozni, szeretni. Rengeteg lehetőség van pl a megvonásra is, ha a "jó szó" nem elég. Amikor elérkezik a helyzet, hogy bizony elérte a határt, akkor félre kell őt vonni, hogy ne megalázás legyen, beszélgetni vele, és amikor megértette, akkor kerül sor a fegyelmezésre. Ha pedig azt a határt éri el, amiért pacsi jár a popóra, akkor is félre kell vonni, beszélgetni... majd kap egy lapos eszközzel a fenekére egyet vagy kettőt max. Nem kézzel, mert az kell a vigasztaláshoz és a szeretet kifejezéséhez. És utána sírni fog és meg is kell vigasztalni. A szülő is együtt sír, de legalábbis megkönnyezi ezt a gyerekkel ilyenkor, hiszen egy normális szülőt is megtör egy ilyen esemény. Együtt imádkoznak, hogy Isten segítsen megváltozni, adjon erőt nemet mondani a rosszra stb. A gyereknek éreznie kell a szeretetet, ami félti őt a bajtól, ezért meg akarja neki tanítani, hogy mi okoz bajt. Nem az a lényeg, hogy a szülő levezesse a feszültségét a "büdös kölkön", hanem az, hogy a gyerek tudja, hogy bizonyos dolgoknak fájdalmas következményei vannak. De azt is tudnia kell, hogy a szülők szeretik és imádkoznak is érte, mert Isten is szereti.

Ha egyetlen pacsi enélkül is megérti, az tök jó. Az szuper jó! A jövőre nézve kell megvédeni a nagyobb fájdalmaktól. Ha egy nehezebb természetű gyerek nem tanulja meg gyerekként a határokat, hogy következménye van a dolgoknak, a "felnőttek világa" sokkal keményebben elbánik majd vele akár lelki terror, kirekesztés, börtön formájában - és nagyon nehezen, de inkább sehogy sem fog helyreállni a sérüléseiből, nemhogy változtatna valamit pozitív irányba.

Általában ott van szükség a gyerek nevelésben ilyen fájdalom okozásra, ahol valamelyik szülő is eleve nem volt egyszerű eset - ez öröklődik. Szóval ha a feleségeddel nektek nem voltak ilyen problémáitok, nagyon valószínű, hogy a gyerekeiteknek sem lesz/van. Semmi értelme eszetlenül ütlegelni gyerekeket! Nem a verés a lényeg!

Ma már könnyebb szeretni a gyerekeket, mint régen, amikor pl a kislányok nem voltak olyan "értékesek", mint a fiúk stb... Sajnos sok kultúrában ez még mindig komoly gond. Nem mindben, persze!... Ne is menjünk bele.

#12

Egész nap a sok fasságot írod az oldalon, ilyen regényekben. Szűnj már meg, bazmeg.

"Biztosan jó kapcsolatépítő volt a beszélgetés és a saját gondolatai, tapasztalatai, és élménye elmagyarázása, kimutatása helyett a két pofon."

Igen az volt a pofon. Az mindent kifejezett. Kifejezte azt hogy haragszik azért mert a szülői szót nem vette komolyan kifejezi azt is hogy aggódott a gyerekéért!

Érdekes módon amikor a gyerek hozzáakar nyúlni egy forró tárgyhoz a szülő rá kiált. Nem nyugodt hangon teszi. Persze tanulhatna a saját tapasztalatán is a gyerek égesse csak össze magát az is egy megoldás!

De mint ahogyan a gyerekek sem tökéletesek úgy a szülök sem. Az egyik szülő így neveli a gyerekét a másik meg amúgy. És az eset amit leírtam egy nem vallásos szülő története.

"Lehet igazad van, és a kapcsolat a gyermekeimmel nem annyira fontos."

Ja hogy te azt hitted hogy én tanácsot adtam neked azt illetően hogy hogyan neveld a gyerekeidet!

Na itt a tévedés még hozzá hatalmas! Ugyan is ez nem tanács volt hanem tapasztalat. Az hogy te a saját gyerekeidet hogyan neveled az a te dolgod. De hogy más hogyan neveli az meg az ő dolga.

A véleményem továbbra is az hogy ahhoz nem kell vallásosnak lenned hogy lekeverj a gyerekednek 1-2 pofont vagy ne keverj le! Ezt a szülő fogja eldönteni akár vallásos akár nem az!

"Jobb ha félnek, nem gondolkodnak, bután betartják az elvárásokat, amiket sose fejtettem ki nekik, mintsem hogy szeretnek, egyek lennénk, értenénk egymást."

Ha ez a véleményed én tiszteletben tartom a te gyerekeid úgy neveled őket ahogyan akarod. Egyébként is ezt neked mint szülőnek kell eldönteni.

Egyébként ha tényleg gondolkodott volna az a gyerek akkor hazaért volna időben hiszen az anyja megmondta neki és ez volt a feltétele annak hogy elmehet a buliba. Megszegte a szavát aminek következménye lett és ezt jobb ha megtanulja az ember még gyerekként.

Ja igen és megnyugtatlak hogy a gyerek nem tagadta meg a szüleit.

Én is kaptam annak idején apámtól néhány pofont de attól még ő az apám és ugyan úgy beszélek vele a mai napig!

Kedves Kérdező!

Nekem úgy tűnik, bárki bármit írhat ide, neked nem fog tetszeni, ha nem ugyanazon a véleményen van, mint te. Jól tettétek, hogy másik közösségbe mentetek, remélem, gyógyulást találtok. Elég sok lelki sebet kaphattál, ez látszik abból, ahogy írsz.

Mivel a verbális erőszak is erőszak, továbbra is kérlek a saját és családod egészsége érdekében, hogy ezt a magas szintre fejlesztett szavakkal kifejezett erőszakot rakd ki az életedből. Mi el tudunk kerülni, ha rossz napod van és ilyenek jönnek ki belőled, de a családod nem.

Kérj szakmai segítséget!

Nem véletlen, hogy vannak olyan országok, ahol már egy ilyen "falfirka" miatt is nyomozást indítanak és akár börtönnel is büntetnek. A verbális bántalmazottak nehezebben diagnosztizálhatók és nehezebben is gyógyulnak.

Csúfolódj tovább egészen nyugodtan. Inkább itt, mint a családodban.

Kevésbé Kedves 13-as Névtelen Válaszoló!

Ha nem tetszik, nem kell olvasni. Sokan ezt teszik, én is, így lehet nyugodtnak maradni. Igazán nem járok ide sűrűn, kibírod azt a pár mozdulatot, amivel továbbgörgeted. Mindjárt az elején ott van a felhasználónevem, mert én bevállalom! Sajnos te nem vállalod be, így nem lehet beazonosítani, mikor futunk össze újból. Így sajnos nem is tudok rád tekintettel lenni. Ahogy neked jogod van ilyet írni, úgy nekem is olyat, amilyet én akarok. Esetleg írj az adminoknak javaslatot, hogy tegyenek be egy karaktermennyiség korlátozást. Üdv a demokráciában!

Úgy látom még mindig nem vagy képes felfogni a dolgokat! Sajnálom!

De a tényen nem változtat. Te nem döntheted el hogy más hogyan nevelje a gyermekét és más sem döntheti el helyetted hogy te hogyan neveld a gyerekedet!

Igen szembetudok nézni a tükörképemmel és nincs se bűntudatom se öngyilkossági kísértésem! Mindenki magából indul ki. Az hogy te egy féregnek tartod magad bűntudatod van és öngyilkossági gondolataid arról én nem tehetek. De javaslom hogy fordulj szakemberhez.

Gyermek és szülő pedig nem egyenlő. Nem is lehet hiszen amíg a szülő gondoskodik a gyermekről addig ilyesmi szóba sem jöhet!

És még egy dolgot had szögezzek le. Nem álcáztam a véleményemet! Hiszen egyértelműen leírtam nem rébuszokban fogalmaztam!

A tiszteletről meg csak annyit hogy te nem fogalmazol valami tisztelet teljesen de ez nem jelenti azt hogy nekem úgy kellene fogalmaznom ahogyan azt te teszed! Hogy nem értesz velem egyet ahhoz teljesen jogod van! Csak azt nem értem hogy minek kérdezed mások véleményét ha ennyire kiakadsz rajta! Vagy szándékosan akarod magadat idegesíteni? Annak mi az értelme?

Mint említettem a fiú aki gyerekként kapott pofont az anyjától az attól felnőttként még tiszteli a szüleit! Miért ne tenné? Hiszen itt nem arról van szó hogy napi szinte félholtra verték. Csak arról hogy a tettének lett egy következménye. Ennyi és nem több!

Azt írod hogy a gondolataid. De milyen gondolataid? Két papról írtál akinek különbözik a véleménye. Ezek nem a te gondolataid hanem két másik ember gondolatai.

Fura, hogy csak ezt a két lehetőséget adtad meg, mintha köztes út nem lenne. A gondolkodás képességével úgy gondolom, Te is rendelkezel azért kérdező?

A papok, lelkészek is emberek, ott kell kezdeni. Ez magában foglalja azt is, hogy hiába tekintik őket "Isten emberének" (?), ők is ugyanúgy tévedhetnek, értelmezhetnek eltérően bizonyos kétértelmű igehelyeket például. Sőt, eltérő felekezetekben eltérően értelmeznek bizonyos tanokat is, erre legjobb példa bármelyik hagyományos egyház és mondjuk a Jehova tanúi összevetése.