Hisztek Jézusban? (Kérdésed túl rövid[. ])

Hiszek abban, hogy Jézus létezett, de csak ugyanannyira tartom Isten gyermekének, mint amennyire magamat.

Szerintem egyszerűen egy bölcs és szeretetteljes ember volt, aki fel mert vállalni azt, hogy a szeretetet hirdeti egy olyan világban is, ahol ez veszélyes...tisztelem, mint egy tanítót, de nem tekintem isteni személynek. Csupán az emberek és évek vallást építettek köré... Számomra ő ugyanolyan mint Buddha, Paulo Coelho, Müller Péter - egy olyan ember, akik megmutatja a saját fényét, hogy mások is meríthessenek belőle.

'Valójában azt akartam mondani, hogy igazából mi az Atya vagyunk, s képesek vagyunk olyan szintet elérni, amilyet Jézus Krisztus, vagyis azt, hogy az Atya cselekedjen általunk. Egyetlen dolgot kell tennünk, feladni az egonk, a nemes cél érdekében. :)'

Quid? Was? What? Ami igaz, az megvalósul, ami nem, az nem. Amit még nem érzek, az még nem igaz. Ami számomra fáj, mint maga a pokol, nem tekintem valósnak. Már volt hasonló, engem ilyesmi csak lelkileg úgy kicsinál, hogy a földön szenvedek, akár egy lelőtt állat. Én Pál elképzelését tartom lehetségesnek, hiszen már Pál is olyanokat mondott, amely a monoteista tradícióval szemben elengedhetetlen. Az én absztrakcióm maradjon ÉRTELMI határok között. Amíg a lelkem nem elég erős, hogy bármilyen igét befogadjon, addig tartózkodok minden mástól. Ezek nem mennek egyik napról a másikra, remélem megérted. Engemet meggyőztek arról is, hogy Jézus nem is létezett, egyszerűen a sorok úgy hadarták a mendaciumokat, hogy időm sem volt felfogni, min megyek keresztül, és egy egész estén keresztül szenvedtem, sírtam, akár a Sátán késsel szurkált volna, de eltalálta az achillesin-inamat. Majd csak később gondolkoztam el rajta, és az empíria megmentett, mintsem a találgatás. Köszönöm megértésedet ezzel kapcsolatban, és hidd el, ez vagy az én pszichológiai problémám, vagy még komolyabb.

"A házas példádra reagálnék, bár értelmes amit írsz, mégis félrevezető, mert a Szentháromságra ilyen formában nem illik rá.

Azt mondanám inkább, hogy az Atya a komplett ház, mindenestül, a Fiú a szerkezet(alapja és váza), ami felépíti azt, s a Szentlélek pedig a ház többi része, ami segít nyugalomban lenni, és megóv az időjárási viszontagságoktól. :)"

Én nem a funkciókat akartam kihangsúlyozni, hisz már azt elmagyaráztam, hanem azt, hogy van értelmi határ köztük, és az egységük kapocs.

Megértelek teljesen, de ne érts félre, én nekem szándékomban sem állt győzködni téged, vagy bárki mást...csupán véleményezünk, beszélgetünk, s talán ha valamit segítségnek találsz, akkor azt megtartod, vagy ha esetleg nyitott vagy a valóság megismerésére, mert megvannak benned a kételyek, akkor "belőlem" ki tudod nyerni azt. Ennyiről szól a helyzet, de ha te úgy érzed, hogy képtelen vagy még befogadni ilyen szintű dolgot, akkor felfogtam. :)

Viszont a pszichológiai "problémádra" kíváncsi vagyok, vagy lehet félreértettem az utolsó mondatodat.

Egy dolgot megjegyeznék, ha nem haragszol. Akinek megvan a valódi "képe" a valóságról, azt nem lehet kibillenteni abból(hitéből), abban az emberben már nincs egy szemernyi kétely sem. S most lehetőség van elsajátítani ezt, vagyis megerősíteni a kapcsot köztünk és az Atya közt. Egyetlen dologra van szükség...mégpedig arra, hogy elengedünk mindent, amit eddig tanultunk, s csupán a józan eszünket, vagyis a racionalitást őrizzük meg. Természetesen a tanítás tartalmazni fog olyan elemeket, amiket a tanuló már korábban megkreált magának. Jézus szavait(nincs más dolga az embernek csak hinni) modernizálva, azt mondom, nincs műs dolga az embernek, mint nyitottnak lenni az "új kor"(valóság) felé. :)

ui.: Minden ember útja előre visz. De ha észrevette, hogy az úton áll, akkor a célt is látja már maga előtt, és a szenvedés(félelem, gyűlölet, és szomorúság) megszűnik...helyette a végtelen öröm és boldogság veszi át a helyet, ami az Atyától van.

Buddha:

"A boldogsághoz nem vezet út...az út maga a boldogság."

üdv és sok sikert...mert tudom, hogy lesz. :)

25/F

LastOne.Left

Racionalitás... Nos ez a szó abból a szempontból érdekes, hiszen itt is kell legyen egy objektív gnózis (nem szeretem ezt a szót, mert a gnosztikus szektákra is utal), amelyet szintén nem demonstrálhatunk.

A dolog lényege az, hogy a racionalitás nem objektív, ez is csak hit kérdése. Annak bebizonyítása nélkül, hogy az allábi állítás igaz-e, nem lehet véleményt, filozófiát objektívként tekinteni. Lehetetlen leírni az igazságot anélkül, hogy maga ne lenne az igazság. Hogy maga legyen az igazság, előbb meg kell tudnia az igazságot, azonban ha nincsen egy abszolút alfa igazság amiből származik az igazság, miközben állítjuk, hogy az igazság nincsen alfája, hiszen magunk vagyunk az igazság, s annak semmiféle célja nincs, ami alá az igazság lenne rendelve, ÖNMAGÁBAN A LEHETETLENSÉG. Tehát te mondod az Atyát lenni egyszerre kettőnek, minek kivetítése mi vagyunk, és egy öntudatunk van, miközben tölcsérként egy állapotban vagyunk mindnyájan? Tehát ez nem felel meg az okság metafizikai elvének, hacsak a világ örökké nem létezik, mert akkor nem is kell az okság elve. ;-)

Azért ajánlom neked, hogy próbáld egyesíteni PB doktrínáit és az alvással és a tudattal kapcsolatos bámulatos felfedezéseit a legtöbb filozófus munkáival, mert akkor lesz pörfekt a dolog. ;)

jaj, túl sok Cicerót olvastam:

"Tehát te mondod az Atyát lenni egyszerre kettőnek, minek kivetítése mi vagyunk, és egy öntudatunk van, miközben tölcsérként egy állapotban vagyunk mindnyájan? "

Javítás:

Tehát te azt mondod, hogy az Atya egyszerre kettő...

:SSS

Köszönöm az ajánlatot, viszont akkor bevágnék PB től egy idézetet, abból a bizonyos könyvből valót. :P

"Az egyetlen racionális gondolkodási mód csak az lehet, ha az univerzum és az Isten kapcsolatáról úgy gondolkodunk, hogy az univerzumot Istenen belüli gondolatnak tételezzük fel, az Istent pedig az univerzumon belüli életnek. Az Isten így saját képeit és képmásait tekinti, amelyek benne és nem rajta kívül vannak, így ad nekik életet még addig a fokig is, hogy az önállóság látszatával ruházza fel őket."

És ezzel a nézettel megváltozik a felállás egy cseppet. Gondolom nem kell részletezzem, hogy miért is. Ezzel érthetővé válik mi valójában az Ige, hogyan segít a Szentlélek, és mi az Atya maga, vagyis a mindenség, és a Szentháromság. Magad is megértheted ebből, mit értek az alatt, hogy valójában az Atya vagyunk mind, azaz az Igazság maga...de ezt ugye észre kell venni, s a megfelelő alap is szükséges hozzá. :)

Egyébként elolvastam egy-két filozófiai eszmét, igaz tartalmi szinten, és hogy őszinte legyek, amivel találkoztam...ebben mind benne van. Természetesen lehetséges, hogy hiányosak az utánajárásaim. Olyan ember vagyok, akinek nem elég a részigazság, mindig mindenbe bele tudtam kötni, mert nem volt soha semmi sem kerek, de ebbe egyszerűen képtelen vagyok, sőt amióta elolvastam a tant, azóta megváltozott még elég sok minden, szert tettem arra a nézőpontra, ami mindent magába foglal...a végső objektivitást az egyetlen racionalitást, ami valójában létezik. Ugyanis az objektív is lehet ezerféle, vagyis szubjektív, mindaddig, amíg meg nem leljük a mindent felölelőt, vagyis az Önvaló(Isten) bölcsességét. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

"Az egyetlen racionális gondolkodási mód csak az lehet, ha az univerzum és az Isten kapcsolatáról úgy gondolkodunk, hogy az univerzumot Istenen belüli gondolatnak tételezzük fel, az Istent pedig az univerzumon belüli életnek. Az Isten így saját képeit és képmásait tekinti, amelyek benne és nem rajta kívül vannak, így ad nekik életet még addig a fokig is, hogy az önállóság látszatával ruházza fel őket."

Itt sajnos a jaú öreg az empejríá hiányzik belőle. :D (empíria) Mint már mondtam, ez, hogy 'önállóság látszatával (?!) ruházza fel', ez neki természetes, viszont, ha ő megakarja mindenkivel értetni két dolgot kell tenni:

a. Vagy empirikusan demonstrálni azt, hogy igaza van (Jézusnak sikerült)

b. Vagy szögletes rendszerbe kell tagolni, amely a végtelenségig eltarthat.

Azt, hogy te ezt igaznak tartod, az nem feltétlenül vonatkozik másra, hacsak empirikusan igazolja, vagy elfogadhatóBBá teszi azt. nem teljes érv, hogy 'rációnk ezt suggalja', 'ezt még a balgának is érteni kell' stb. szóval... képesek vagyunk magunkat becsapni.

Én ugyanígy voltam Jézussal, Aquinói Szt. Tamással, hogy alig tudtam belekötni mindabba, amit mondott. ;-)

Amit én röviden leírtam, egy nem-tudom-mi-a-nevétől származik, de szerintem az tömörebben összefoglalja a lényeget. Ebből az idézetből csak az látszik, hogy Istent hogyan lehet besorolni. Az okság-elvet pedig kifelejtetted.

20:35.

Ugye most te sem gondoltad komolyan, hogy nekiállok bizonygatni az Atya létét, és a valóságot?! :D

A dolog nem erről szól még mindig...egyszerűen véleménynyilvánítás van, és beszélgetés...nem pedig győzködés...mert ha az lenne, akkor már ott megette volna a fene. Egyébként is egy komplett könyvet kéne ideróni ehhez. És a kiegészítést, ami egy kicsit joBBan kifejti, akár kvantummechanikai szinten a dolgot. :P:D

Elmondtam mi az emberek teendője, kötelezni nem fogom őket rá. Nem azon múlik, hogy demonstrálva legyen az igazság...nincs szükség rá, ugyanis a józan ész megmondja a valót...és én pont azon vagyok, hogy az emberek elméje megtisztuljon, vagyis az elvakultság megszűnjön, tehát sikeres legyen a tisztánlátás, azaz az objektív. :)

Ez is kétélű...ha valaki ragaszkodik valamihez, legyen, semmi baj, idővel úgy is belátják, s mielőtt valaki beírná, hogy én is ragaszkodom ehhez...elmondom megint, hogy ezzel minden igazzá válik, és egyértelmű lesz, hogy ki az aki nem mond igazat, ki az aki félrevezeti az embert(természetesen tévedésből), vagyis önz. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Nem köteleztelek én semmire. :) Elég sok Müller Péteres beszélgető könyvet olvastam, hogy tudjam milyen ez is valójában. :D Nem az Atya létezését tagadom. Sőt...

Én csak a dolgokat különválasztom; minden dolog, tudod, az egyszerűségétől gyönyörű, s annak természetétől. Az ember arra vágyik, hogy boldog legyen. A boldogságot, excusa me, keletről kicsit közelebb találtam meg. Békesség!