Miért nem képesek hinni az emberek?

Tévedsz kedvesem. Isten nincs ellene a tudománynak. DE az ember előbb és azonnal akar mindent, mint amikor ez megilleti. Ez olyan mikor egy ovodás kijelenti, hogy felsőfokú egyetemre akar menni egyből pedig még az alapokat el sem sajátitotta.

Az ember még alig élt, az alap feladatokat sem kezdte el kisajátitani, de máris Isten akart lenni. Az életben vannak sorrendek.

A Kőbalta pedig nem Bibliai tanitás, az ember sokkal előbbre járt annál, mint ahogy most képzelik azt az időt.

"minden ember ugyan olyan érzelmeket él át életében elég okot ad arról hogy mindenki tudja hogy ezek valósak. Ezzel ellentétben istent nem érzékeli senki sem ténylegesen."

Vannak olyan hívők, akiknek nincs szubjektív megtapasztalásuk Istennel kapcsolatban, de vannak olyanok is - az én környezetemben nem kevés -, akiknek van. Pl. egy daganatos betegségben szenvedő asszony egy keresztény gyülekezetben kérte, hogy imádkozzanak érte, mert beteg lett. Pár nappal később a következő vizsgálatán kiderült, hogy a daganat nyomtalanul eltűnt a szervezetéből, makk egészséges a mai napig is. Úgy gondolom, kétség sem fér hozzá, hogy itt nem természetes folyamat zajlott le, hanem Isten beleavatkozott ennek az asszonynak az életébe. Akart meggyógyulni, és meggyógyult. Történtek szenvedélybetegségből való gyógyulások, kötözöttségekből való szabadulások, helyrejöttek elzülött életek. Ezeknek az embereknek semmi és senki nem tudja megrendíteni a hitét, és egy életre hálásak lesznek Istennek ezekért a dolgokért.

A Biblia értelmezése egy külön probléma volt a kereszténységben, többnyire ebből adódott az is, hogy ilyen sok felekezetre bomlott. Szerintem az lényegtelen, hogy valaki megtörtént vagy fiktív esetnek tekinti-e Dávid és Góliát történetét. Azon van a hangsúly, hogy megérti-e az üzenetét, átlátja-e a történet kulcsfontosságát, és alkalmazza-e azt a gyakorlatban. Ez a keresztény életvitel alapköve: ismerem, értem, alkalmazom.

A félrecsúszásról viszont nekem most a katolikus egyház jutott eszembe, mert a katolikus egyházban sajnos valóban nagy a félrecsúszás. Az egész egyházi berendezkedést eltolták politikai irányba, és nekem erről az a véleményem, hogy ez nem helyénvaló így. Nem lett volna szabad ezzel beszennyezni a hitünket, másrészt a hitgyakorlás során alkalmazott ún. szent képek, szobrok sosem voltak jelen a kereszténységben azelőtt, ezeket idegen, bálványimádó vallásokból vették át és utánozták le; továbbá a Szűz Máriához való imádkozás sem volt jelen a kereszténységben soha azelőtt, ezt is az idegen, "istennőket" imádó vallásokból vették át. Ez egy nagy félrecsúszás volt az egyházban, és sajnos mai napig megtartják ezeket az idegen elemeket, és gyakorolják ezeket, holott a kereszténységben nem lenne szabad sem bálványszerűségeknek, sem istennő-szerűségeknek, sem politikai mintájú berendezkedésnek megjelennie.

"Alapjában véve ha valamilyen állítást valaki nem tud alátámasztani bármivel, akkor azt hamisnak kell tekinteni."

Ez az elv a term.tudományokban fennáll, és ez így van rendjén. A természetben valami vagy van, vagy nincs. Azonban Isten léte nem természettudományos kérdés, mivel Isten nem természetes szinten létezik. Nem a term.tudományok tárgykörébe tartozik az, hogy létezik-e Isten. Persze az istenkeresés során ki lehet indulni a természetből, de ne term.tudományos megközelítéssel gondolkodjunk a teológiai kérdések kapcsán. Ez rossz értelmezéshez vezet.

"Viszont nem zárhatók ki a családtagok és a barátok sem mert ők is nagyon nagy hatással vannak az ember érzéseire és gondolkodásmódjára."

Nem is szabad őket kizárni. Az a normális, ha szeretjük egymást, tiszteljük egymást, számíthatunk egymásra, ha kell tanácsot adunk egyámsnak, ha kell vígasztaljuk a másikat, segítjük, támogatjuk és ezáltal, építjük, formáljuk egymást. De nem ez az életünk alapja! Az életünkben ez egy külső forrás, ami valóban nagyon fontos, de belső forrás nélkül nem megy az élet. Kell valami, ami alapot ad, ami az életünk "gerincét" képezi. Tapasztalatból mondom, hogy a bibliai értékrend és iránymutatás egy nagyon erős és stabil alapot ad, ami megállja a helyét, és minden helyzetben - legyen az előnyös vagy válságos - képes jó irányt mutatni, és a megfelelő útra terelni az embert.

"Viszont a házasság előtti szex, az élvezetből való szex, a melegség, öngyilkosság stb. ezeket ugyan úgy mai napig bűnként kezeli a kereszténység és ezek miatt mondtam hogy idejét múlt."

A szexuális aktusnak az elsődleges célja az utódnemzés, nem pedig az ösztönszerű élvezkedés. Ha egy szexuális aktusnak csak testi síkon van "élvezete", és semmilyen kötődés nincs a felek között a testi vágyon kívül, akkor az csak egy ösztöni felindulásból elvégzett cselekedet, mondhatnám úgy is, hogy ilyenkor úgymond csak "egymásnak esnek". Az ember viszont tud olyat, hogy felülkerekedik az ösztönein, van egója és szuperegója, tudja magát kontrollálni, van tartása, és el tudja dönteni magában, hogy nem "esek neki" mindenkinek, akihez testileg vonzódom, csak annak adom oda a testemet, akinek a lelkemet is oda tudom adni, valóban szerelmet érzek iránta, el tudom magam kötelezni mellette, és boldog házas életet szeretnék élni vele. Ez lenne az önmagán uralkodni tudó ember értékrendje. Az ösztönszerű egymásnak esés egy állati szintű viselkedés, ami nem méltó az emberhez.

A "melegség" és a leszbikusság egy nagyon komoly témája a mai világnak, ugyanis azt látjuk, hogy egyre inkább társadalmi normává válik az ilyesmi. A probléma ezzel az, hogy ez egy betegség! Ez egy pszichikai rendellenesség, úgy hívják, hogy nemi identitászavar. Konkrétan ott tartunk, hogy egy pszichikai rendellenességet társadalmi normává titulálunk, ahelyett, hogy meggyógyítanánk őket, és szembesítenénk őket vele, hogy ez egy mentális betegség, nem pedig egy szabadságjog. Bemesélik ezeknek az embereknek, hogy nincs velük semmi probléma, nem baj az, ha ők ilyenek, ha melegnek vagy leszbikusnak vagy más egyéb hasonlónak vallod magad, akkor nem beteg vagy, hanem a demokratikus, szabad választási jogodat gyakorolod. Egy betegséget használ fel arra a politika, hogy a demokráciai rátáját növelje. Ez undorító, és aljas dolog. Többek között ez is a 21. századi társadalom erkölcsi deficitjei közé tartozik.

Az öngyilkosság a gyilkosság egy ágazata. A "Ne ölj!" nem csak azt jelenti, hogy másokat ne ölj meg, hanem magadat sem. Semmit sem oldok meg azzal, ha saját magamat megölöm. Ez nem megoldás, hanem menekülés. Persze ezt is szeretik a demokrácia számlájára írni:"A Te életed, Te rendelkezel felette, akkor dobod el, amikor csak akarod." Ez sem helyes, és ez sem emberbarát felfogás. Nincs az a probléma, ami felérne egy emberi élettel. Semmilyen szituáció nem éri meg azt, hogy eldobjam az életemet! Akármi nemű probléma is legyen az, az elsődleges cél az, hogy kimásszak belőle. Az öngyilkosság sem demokratikus szabadságjog, hanem egy végső elkeseredés. Az "akkor halsz meg, amikor akarsz" helyett, a "semmi sem ér annyit, hogy meghalj" felfogást kellene hirdetni, ez lenne a normális, ez lenne emberbarát!

Nem a jónak kell a rosszhoz alkalmazkodni, hanem a rossznak a jóhoz! Ha az egész világ rossz irányba megy, én akkor is megmaradok jónak, és akkor sem fogok behódolni a rossznak, akkor sem, ha ez éppen a világ valós értékrendjét képezi.

"Ha az egyház nem fogadja el hogy a meleg emberek is ugyan olyan normális emberek mint mindneki más és joguk van ahhoz hogy melegek legyenek és "meleg dolgokat csináljanak" akkor okkal fogja homofóbnak tekinteni mindenki a keresztényeket és sokan fogják utálni őket emiatt."

A nemi identitászavart beöltöztették szabadságjognak és betették a demokratikus rendszerbe, mint szabad választási lehetőséget. Ez egy aljas dolog, mert az identitászavar egy mentális betegség, és elhitetjük az ebben szenvedőkkel, hogy nekik "joguk van ahhoz, hogy melegek legyenek". Ez nem jog kérdése. Ez nem politikai szabadságjog. Ez egy betegség, amit kezelni kellene.

Az nagyon ferde felfogás, hogy az egyháznak alkalmazkodnia kellene a világ "trendjéhez", mert ha nem alkalmazkodik, akkor kiutálják. Egy erkölcstelen és aljas világban élünk, és jól teszi a keresztény, ha nem csatlakozik ehhez az erkölcsi hanyatláshoz. Ha rossz irányba megy a világ, menjek én is vele, hogy ne utáljanak? Semmiképpen! Felőlem utálhat engem az egész világ, én akkor sem fogok ebben az aljasságban részt venni.

"Vannak olyan hívők, akiknek nincs szubjektív megtapasztalásuk Istennel kapcsolatban, de vannak olyanok is - az én környezetemben nem kevés -, akiknek van. Pl. egy daganatos betegségben szenvedő asszony egy keresztény gyülekezetben kérte, hogy imádkozzanak érte, mert beteg lett. Pár nappal később a következő vizsgálatán kiderült, hogy a daganat nyomtalanul eltűnt a szervezetéből, makk egészséges a mai napig is. Úgy gondolom, kétség sem fér hozzá, hogy itt nem természetes folyamat zajlott le, hanem Isten beleavatkozott ennek az asszonynak az életébe."

Az a baj, hogy az ilyen kitalált sztorikkal pont azt erősited, ami ellen a kereszténység kardoskodik. Magyarán magát a keresztény vallást ásod alá az ilyen történetekkel. Mert ezzel a sztorival azt állitod, hogy Isten személyválogató.

Miért csak ezt az asszonyt gyógyitotta meg? Azzal a sok száz rákos gyerekkel miért nem törődik, akik 6 éves koruk előtt meghalnak a kórtól? Értük nem imádkoznak elegen? Miben különb tőlük az az asszony? Ők nem érnek annyit, mint a szóban forgó asszony? Ők nem voltak olyan jók, igazak, stb., mint az az asszony? Miért fontosabb Istennek az az asszony, mint a sokezer gyermek, akik nap mint nap éhen halnak? Mint az ezrek, akiknek erőszakos halál vet véget életüknek? Azok a százezrek, akik valamilyen természeti katasztrófában vesztik életüket? Ők nem számitanak Istennek, csak az az asszony számit neki?

Mellesleg, te tényleg azt akarod beadni, hogy az az asszony egyszer sem volt orvosnál? Akkor honnan tudta volna, hogy rákos? Mert ha volt orvosnál, és az orvos látta, hogy egy hét alatt csak úgy ripsz-ropsz megszűnt a halálos kór, akkor biztosan nem fog annyival megelégedni, hogy "Isten meggyógyitotta, jajj de jó!".

Egyszerűen fel nem tudm fogni, hogy miért kell ilyen kitalált, légből kapott sztorikat (hazugságokat) valóságként tálalni. Tényleg van aki elhiszi ezeket, vagy csak a saját hitedet próbálod ezzel erősiteni? Máshogy tényleg nem megy, csak hazugsággal?

"Miért csak ezt az asszonyt gyógyitotta meg? Azzal a sok száz rákos gyerekkel miért nem törődik, akik 6 éves koruk előtt meghalnak a kórtól? Értük nem imádkoznak elegen? Miben különb tőlük az az asszony? Ők nem érnek annyit, mint a szóban forgó asszony? Ők nem voltak olyan jók, igazak, stb., mint az az asszony? Miért fontosabb Istennek az az asszony, mint a sokezer gyermek, akik nap mint nap éhen halnak? Mint az ezrek, akiknek erőszakos halál vet véget életüknek? Azok a százezrek, akik valamilyen természeti katasztrófában vesztik életüket? Ők nem számitanak Istennek, csak az az asszony számit neki?"

Isten nem személyválogató. Isten a szíveket vizsgálja. Azt vizsgálja, hogy hozzáfordulsz-e és hittel kéred-e őt, vagy nem hiszel, és hallani sem akarsz felőle. A csoda alapja a hit. Ha nincs hit, nincs csoda sem. Ez a világ jelenleg nem Isten tulajdonában van, ezért lehetséges az a sok szörnyűség, amit felsoroltál. Ez a világ a Rossz tulajdonában van, és ha nem fordulunk Istenhez, nem kérjük az Ő védelmét az életünkre, akkor áldozatai leszünk mindannak a veszélynek és szörnyűségnek, ami a világban van. Minden azon múlik, hogy van-e hited vagy nincs.

Az eset, amit leírtam, igaz. Ez megtörtént, és nem kitalálció.

"Mellesleg, te tényleg azt akarod beadni, hogy az az asszony egyszer sem volt orvosnál? Akkor honnan tudta volna, hogy rákos? Mert ha volt orvosnál, és az orvos látta, hogy egy hét alatt csak úgy ripsz-ropsz megszűnt a halálos kór, akkor biztosan nem fog annyival megelégedni, hogy "Isten meggyógyitotta, jajj de jó!"."

Azt írtam, hogy a KÖVETKEZŐ VIZSGÁLATON derült ki, hogy meggyógyult. A KÖVETKEZŐ azt jelenti, hogy már előtte is volt vizsgálaton. Természetesen orvostól tudta meg, hogy megbetegedett, és természetesen orvostól tudta meg, hogy meggyógyult.

"Isten nem személyválogató. Isten a szíveket vizsgálja. Azt vizsgálja, hogy hozzáfordulsz-e és hittel kéred-e őt, vagy nem hiszel, és hallani sem akarsz felőle. A csoda alapja a hit. Ha nincs hit, nincs csoda sem."

Akkor ezzel azt mondod, hogy azoknak a rákos gyerekeknek nem volt elég erős a hite? Nem imádkoztak elég buzgón, ezért nem segitett rajtuk Isten?

"Azt írtam, hogy a KÖVETKEZŐ VIZSGÁLATON derült ki, hogy meggyógyult. A KÖVETKEZŐ azt jelenti, hogy már előtte is volt vizsgálaton. Természetesen orvostól tudta meg, hogy megbetegedett, és természetesen orvostól tudta meg, hogy meggyógyult."

Tehát, ha jól értem, az asszony elment az orvoshoz, aki kivizsgálta, majd elmondta neki, hogy gyógyithatatlan rákja van. Elküldte őt hosszas kezelésekre, amelyek egyike sem segitett azon az asszonyon. Gondolom járt kemón is, meg a többi dolgon. Aztán egyszer csak eszébe jutott, hogy megkéri a gyülije tagjait, hogy imádkozzanak érte. Megtették, az asszony következő vizsgálatán pedig kiderült, hogy makkegészséges, semmi baja sincs, a daganatnak se hire se hamva.

És ezek után azt akarod nekem bemesélni, hogy az orvosa csak hümmögött egyet, és se szó se beszéd beirta a kezelőlapra, hogy a beteg meggyógyult, minden egyéb nélkül?

Má' bocs báttya, de te tényleg elhiszed ezt a szamárságot, vagy csak a gyakorizókkal akarod megetetni? :D

"A "melegség" és a leszbikusság egy nagyon komoly témája a mai világnak, ugyanis azt látjuk, hogy egyre inkább társadalmi normává válik az ilyesmi. A probléma ezzel az, hogy ez egy betegség! Ez egy pszichikai rendellenesség, úgy hívják, hogy nemi identitászavar. Konkrétan ott tartunk, hogy egy pszichikai rendellenességet társadalmi normává titulálunk, ahelyett, hogy meggyógyítanánk őket, és szembesítenénk őket vele, hogy ez egy mentális betegség, nem pedig egy szabadságjog."

Ezt csak most olvastam, de nem tudok elmenni mellette. Tehát szerinted a melegség az betegség, és gyógyitani kéne. Megkérdezném tőled, hogy hogyan gondoltad, hogyan gyógyitanád a melegséget? Szerinted hogyan lehetne megváltoztatni egy ember nemi irányultságát? Mit kellene tenni ahhoz, hogy pl. te a saját nemed felé vonzódj, ne az ellenkező nem felé?

Amikor betegség ellen imádkozunk, akkor a Krisztustól kapott hatalmunkat használjuk fel arra, hogy Jézus nevében hatalmat vegyünk a betegség fölött. Nem Istenhez könyörgünk, hogy ugyan gyógyítson már meg bennünket, hanem gyakoroljuk azt a hatalmat, amit kegyelemből kaptunk, hogy Jézus nevében hatalmat tudunk venni a Sátán támadásai ellen, és van hatalmunk a betegségek fölött, a kötözöttségek fölött, a Sátán minden támadása fölött. Jézus Krisztus már 2000 évvel ezelőtt legyőzte a Sátánt, és mi örökségül bírjuk ezt a győzelmet. Hatalmunk van a Rossz fölött. De ha nem tesszük hit által magunkévá ezt a győzelmet, akkor a Sátán be fog tudni csapni minket, és el fogja velünk hitetni, hogy ő erősebb, mint mi, és hogy semmit sem tehetünk ellene. Élnünk kell ezzel az ajándék hatalommal, különben ki leszünk téve a támadásoknak, és nem lesz eszköz a kezünkben, amivel megharcolunk vele!

"És ezek után azt akarod nekem bemesélni, hogy az orvosa csak hümmögött egyet, és se szó se beszéd beirta a kezelőlapra, hogy a beteg meggyógyult, minden egyéb nélkül?"

Azt én nem tudom, hogy az orvos mit írt a kezelőlapra, de azt tudom, hogy ez az asszony ma is teljesen rákmentesen, gyógyultan él, és ahogy írtad, se híre, se hamva nincs a daganatnak többé a szervezetében. Soli Deo Gloria!

"Ezt csak most olvastam, de nem tudok elmenni mellette. Tehát szerinted a melegség az betegség, és gyógyitani kéne. Megkérdezném tőled, hogy hogyan gondoltad, hogyan gyógyitanád a melegséget? Szerinted hogyan lehetne megváltoztatni egy ember nemi irányultságát? Mit kellene tenni ahhoz, hogy pl. te a saját nemed felé vonzódj, ne az ellenkező nem felé?"

A modern pszichológiának és pszichiátriának rendkívül súlyos mentális rendellenességre is vannak megoldásaik, olyanokra, amikre azt hittük, hogy talán sosem lesz. Ezek relatíve fiatal tudományágak, és ennek ellenére mégis sikeres, jó eredményeket érnek el, és ez azt jelenti, hogy egy gyorsan fejlődő dologról van szó. Én úgy gondolom, hogy a mai biológiai, pszichológiai és technikai tudásunk van olyan fejlett és mélyreható, hogy ha akarnánk, akkor tudnánk gyógyítani nemi identitászavart is. (Erre voltak is kísérletek, de különleges okokból valahogy elmaradt ez az ügy.) Ennek a fő akadálya az, hogy a demokráciát hízlalni kívánók egy mentális betegséget is hajlamosak eszközként felhasználni a céljukra, és úgy fest a dolog, hogy a társadalom nagy részét sikerült is ebbe az irányba terelni, és csak idő kérdése, hogy mikor lesz mifelénk is legális az, hogy azonos neműek is házasodhatnak. Úgy gondolom, hogy ez a társadalom hatalmas elferdülését és mértéktelen erkölcsi hanyatlását mutatja. De persze mindig van leljebb.

"mértéktelen erkölcsi hanyatlását"

Sajnos el kell keserítselek: a homoszexualitás aránya az emberi társadalomban 10%

Fixen és stabilan, nagyon sok 100 éve.

Állatoknál ugyanígy mérhető, 5 és 15% között van, fajonként más.

Ők miben bűnösek?

"Sajnos el kell keserítselek: a homoszexualitás aránya az emberi társadalomban 10%

Fixen és stabilan, nagyon sok 100 éve."

Az erkölcsi hanyatlás alatt azokat is értem, akik ezt teljesen természetesnek mondják, főleg azokat, akik aljas módon politikai célokra használják fel ezt a betegséget. Ez nem csak 10%, hanem jóval több sajnos. Undorító!!

"Állatoknál ugyanígy mérhető, 5 és 15% között van, fajonként más."

Az állatoknál jópár olyan faj van, ahol a szaporodás azonos nemek között zajlik. Velük mi van? Semmi. Isten azt mondta, hogy szaporodjanak és sokasodjanak, és töltsék be a Föld színét. Az állatoknál nincs ezzel semmi baj, hiszen előfordul, hogy azonos nemek nemzenek utódot. Viszont az embernél nem. Mi az ellenkező nemmel szaporodunk, és az a normális, ha az ellenkező nemhez vonzódunk! Ha ez nem így van, az egy mentális rendellenesség, meg is van nevezve, és a nevében benne van, hogy ZAVAR. Tehát nem egy egészséges állapot. Kezelni kell, keresni kell rá a megoldást, igyekezni kell megoldani, nem pedig politikai érdek fényében társadalmi normává tenni!